A papagájkór

A PAPAGÁJKÓR (a baromfi chlamydiosisa, ornithosis)

Amióta köztudottá vált, hogy a „papagájkóros” fertőzésben a közelmúltban több ember is megbetegedett, sőt haláleset is történt, több Olvasónk is érdeklődött a bántalommal kapcsolatban.

A kérdések arra irányultak, hogy mi okozza a betegséget, hogyan történik a fertőződés, milyen tünetek mutatkoznak a szárnyasokon és az emberen. Egyik Olvasónk megkérdezte, hogy miért hívják papagájkórnak, és többen is érdeklődtek, hogy miként lehet a papagájkór és a mostanság sokat emlegetett madárinfluenza tüneteit megkülönböztetni, illetve felismerni a szárnyasokon?

A mostani járványhelyzetben Olvasóink valóban időszerű kérdéseket tettek fel, melyekre a válaszokat igyekszem röviden összefoglalni.

MIÉRT NEVEZIK PAPAGÁJKÓRNAK?

Még 1878-ban történt, hogy egy svájci orvos családjában Dél-Amerikából származó papagájok vásárlása után több tüdőgyulladásos megbetegedés lépett fel, mely során a fertőzést a papagájoknak tulajdonították.

Nemsokára Franciaországban ugyancsak nagyobb számú légúti megbetegedést észleltek dél-amerikai papagájok behozatala után, ezért MORANGE (1895) az emberi megbetegedést psittacosisnak (=papagájkór) nevezte el.

Néhány évtizeddel később három földrészen már közel 800 emberi papagájkór-esetet ismertek fel, és a halálozás is meghaladta a 20%-ot.

Nemsokára kiderült, hogy hasonló betegséget nemcsak a papagájok, hanem a baromfiak és a galambok is okoznak. A továbbiakban az is megállapításra került, hogy a kórokozó minden madárfajban előfordul, és ezért az eredeti psittacosis vagyis papagájkór helyett MEYER (1942) javaslatára a szélesebb értelmű ORNITHOSIS fogalom honosodott meg az elnevezésére. Ezt az elnevezést is hallhattuk, olvashattuk mostanában a betegség megjelölésére a médiában.

Ma már tudjuk, hogy a bántalomért, mely a papagájokon, a galambokon és a vadon élő madarakon kívül a pulykákat, kacsákat, libákat, fácánokat, a csibéket és a tyúkokat is képes megbetegíteni, a Chlamydia psittaci a felelős, mely az ember betegségét is előidézheti, tehát zoonózis (=állatról emberre terjedő betegség).

A C. psittaci iránt valamennyi madárfaj fogékony! Ezideig több mint 130 házi és vadon élő madárfaj fertőzöttségét sikerült bizonyítani.

MI OKOZZA A BETEGSÉGET?

A betegség okozója a Chlamydia psittaci, coccoid, 0,2-0,4 μm hosszú, a fertőzött gazda sejtjeinek üregecskéiben (vacuolumaiban) szaporodó Gram-negatívan festődő igen elterjedt mikroorganizmus.

A madarak fertőzöttsége az esetek többségében tünetmentes marad, alkalmanként azonban a házi és vadon élő madarakban kötőhártya-gyulladással, légúti és idegrendszeri tünetekkel, hasmenéssel, lesoványodással járó formában manifesztálódik.

Hővel és fertőtlenítő szerekkel szemben nem nagy a chlamydiák ellenálló-képessége, mert 65°C hőmérsékleten, vagy 1-3%-os klórtartalmú fertőtlenítő szerek hatására perceken belül elpusztul.

Ugyanakkor a hörgőváladékban, a bélsárban, továbbá a beszáradva a porban akár 3 hétig is életképes, fertőzőképes állapotban marad.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

A kórokozót hordozó madarak a bélsarukkal folyamatosan ürítik a fertőzést okozó mikróbákat, ami társaik és az ember fertőződésének a forrásául szolgál. A fertőzöttség állományok közötti terjesztésében jelentős szerepet játszanak a vadmadarak.

A belélegzett kórokozók a légutak és a bélnyálkahártya hámsejtjeiben tömegesen elszaporodik, majd a légúti váladékokkal és a bélsárral tartósan ürül, a fertőzött állatokból akkor is, ha bennük a klinikai tünetek nem alakultak ki.

Igaz, hogy állományon belül a fertőzés elsősorban a beszáradt bélsár belégzésével terjed, de jelentős lehet a tojófészek fertőzést közvetítő szerepe is oly módon, hogy a tojások felülete fertőződik.

HOGYAN FERTŐZŐDIK AZ EMBER?

Az emberi megbetegedések zöme a madaraktól eredő fertőződésre vezethető vissza. A madarak közül a legveszélyesebben a papagájfélék, melyek a kórokozó különösen virulens törzseit ürítik.

Mindazonáltal az ember leggyakrabban a tünetmentesen fertőzött kacsák, pulykák, csirkék és egyéb madárfajok levágásakor és feldolgozásakor fertőződik, a pehelytollakhoz tapadt kórokozó belégzésével.

Azok az emberek vannak leginkább kitéve a fertőzésnek, akik az állatokat a ketrecből kiveszik, a vágóhidakon a vágószalagra rögzítik, majd elvéreztetik, mert ilyenkor az állatok szárnycsapkodása nagymértékű porképződéssel jár.

Jelentős fertőzési forrás a bélsár is. Részben beszáradva a porhoz keveredve, részben a vágóhidak béllel foglalkozó szakaszain permet formájában. A galambászok a galambok röptetésekor rendszerint a portól fertőződnek.

A BETEGSÉG TÜNETEI A BAROMFIAKON

A baromfiak közül a legfogékonyabbak a pulykák, az emberi fertőzést tekintve pedig a legjelentősebbek a kacsák.

A betegek általában lázasak, bágyadtak, étvágytalanok és légzőszervi tüneteket mutatnak. Gyakori a kötőhártya-gyulladás és az állatoknak többnyire hasmenésük van. A pulykák szinuszai (orrüreg mellöble) duzzadtak, az állatok a fejüket rázzák. Ismétlem a fertőzöttség gyakran tünetmentes.

GYÓGYKEZELÉS

A fertőzött állományok gyógykezelésére tetraciklineket és doxiciklint alkalmazhatunk. Amennyiben a gyógyszert a takarmányba keverjük, vagy az ivóvízben oldjuk, a kezelést 2 héten át kell folytatni az állatorvos utasítása szerint.

A BETEGSÉG TÜNETEI EMBERBEN

Egy-három hetes lappangása után a betegség kezdődhet lappangva, vagy hirtelen lázzal, hidegrázással, általános rossz közérzettel és étvágytalansággal. Influenzaszerű tünetek jelentkezhetnek magas lázzal, rosszulléttel, borzongással, fejfájással, hányással. A tünetekhez gyakran tüdőgyulladás társul. Szerológiai felmérő vizsgálatok szerint olyan emberek, akik a foglalkozásuknál fogva ki vannak téve a fertőzésnek, gyakran tünetmentesen vészelnek át, és ezzel specifikus védettséget szereznek az ismételt fertőzéssel szemben. Emberről emberre történő megbetegedés nagyon erősen virulens madártörzsek esetében fordulhat elő, és a megbetegedés szexuális úton is átvihető.

A tünetek jelentkezése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. A betegek oxitetraciklinre, klórtetraciklinre vagy klóramfenikolra jól gyógyulnak.

ELKÜLÖNÍTHETŐ A MADÁRINFLUENZÁTÓL?

Igaz, hogy a papagájkór és a madárinfluenza tünetei sokszor nagyon hasonlóak, mert a madárinfluenza esetén is a beteg állatok bágyadtak, étvágytalanok, gyakran hasmenés is mutatkozik.

A gyakran fellépő légúti forma savós orrfolyásban, tüsszögésben, krákogásban, nehézlégzésben manifesztálódik, de óriási különbség, hogy a papagájkórt baktérium, az influenzát pedig vírus okozza.

A papagájkór zoonózis, tehát emberre átterjedő betegség, a „klasszikus” baromfi influenza azonban az embert nem betegíti meg, csak a szárnyasokra veszélye, tehát zoonózis! Amennyiben azonban a baromfi influenza vírus „mutálódik”, olyan vírus-törzsek jöhetnek létre, melyek az ember megbetegedését is előidézhetik! Ez történt a Távol-Keleten, sőt a legújabb hírek szerint már európai országokban is. Ez már súlyos betegséget hozhat létre az emberben.

A betegség megállapítása a kórokozó kimutatásával, laboratóriumban történik.

HOGYAN VÉDEKEZHETÜNK A PAPAGÁJKÓR ELLEN

Szigorúan be kell tartani a higiénia szabályait (kézmosás, fertőtlenítés).

A lakásban tartott díszmadarak ketreceit lehetőleg a porképződés elkerülésével kell takarítani. Takarítás előtt célszerű az almot átnedvesíteni.

Vágóhidakon a vágószalag egyes részei elkülönítendők.

A baromfivágóhídon porelszívó működtetésével meg kell oldani, hogy az elszívott levegő a megfelelő szűrés után a tető magasságában kéményen át távozzék, mert az alacsonyan kifújt levegő az épületen kívül tartózkodó emberek fertőződését okozhatja.

Akik fogékony állatokkal foglalkoznak és lázasan megbetegszenek, gondolva a papagájkórra is, mihamarabb forduljanak orvoshoz, mert az elhanyagolt esetek főként idősebb embereken végzetesek lehetnek.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. novemberében.)