Tátra V/1b

 Felvidéki barangolás - Tátra
A múzeum

A múzeum az Alacsony-Tátra földrajzát, történetét, szépségeit, barlangjait ismertette. Mit is kell tudni az Alacsony-Tátráról?

A Magas-Tátrával néz farkasszemet. Mintegy 100 kilométer hosszúságban és 30 kilométer szélességben húzódik kelet-nyugati irányba Szlovákia szívében. Főgerincének kőzetanyaga emberi számítások szerint mintegy 70-80 millió éve torlódott. Az átlagosan 1600 méter magas főgerinc egyetlen gigászi bástyafalként zárja el a napfényes délszlovák tájaktól a Magas-Tátra hűvös és zord vidékét.

A magasabb régiókat kora ősztől késő tavaszig vastag hótakaró borítja, mely olykor még májusban is kitűnő sítelepet biztosít a téli sportok kedvelőinek.

Az átlagos évi középhőmérséklet magasságtól függően 0-3 °C között változik. A hegység északra meredek, vad letöréssel bukik alá, dél felé azonban enyhe lejtővel ereszkedik lefelé. Nyugat felé haladva egyre alacsonyabb a főgerinc. Azon az úton haladtam, mely az Alacsony-Tátra legismertebb és legváltozatosabb részén vezet keresztül, a Gyömbér csoporton északi irányban.

A Liptoszentmiklós fölött magasodó hegyvidék az Alacsony-Tátra legismertebb és legváltozatosabb, legnagyobb kiterjedésű mészkőfelszíne. Erről a viszonylag túlnépesedett területről a II. világháború előtt olyan nagyfokú volt a kivándorlás, hogy több szlovák élt már külföldön, mint a hazájában!

Egy nagy teremben különösen szép látvány fogad. Cseppkőbarlangban vagyunk, ahol a különböző, ügyesen megvilágított fülkékben egy-egy mozzanatot elevenít meg az ún. ősember barlangi életéből: élethű férfiak, asszonyok és gyermekek ülnek a tűz körül az egyik helyen, másutt éppen akkor érkezik haza a zsákmányolt vaddal a férfi.

Régi magyar térképeket is láthatunk az Alacsony-Tátra barlangrendszeréről, és tájékozódást nyerhetünk a barlangkutatás veszélyes és sok bátorságot igénylő munkájáról.

Hóval betemetett büféház a Chopokon.

Megtudjuk, hogy mik azok a barlangi szifonok! Azt a barlangszakaszt hívják így, ahol a víz a barlang üregét teljesen kitölti. Megdöbbenve látjuk, hogy milyen veszélyes feladat a szifonon való áthaladás, de mégis milyen fontos ez a barlangkutató számára, hiszen lehet, hogy a szifonon túl egy sokkal nagyobb barlangrészlet van még - akár feltáratlanul. Sokan halálukat lelték egy-egy ilyen szifonban, amikor egy kiálló sziklacsúcsban elakadt a ruhájuk, vagy tájékozódásukat vesztve nem találtak vissza.

Elgondolkodtató, hogy egy-egy kis vízcseppenk milyen óriási építő és romboló hatása van! A barlangok keletkezésénél a vízcseppek eme kettős hatása a döntő.

A repedezett mészkőfelületre már az évezredek hosszú során át hullottak az esőcseppek. Az esővíz ugyan tiszta, de a levegőből szénsavat vesz fel. Ennek következésképpen a mészkövet nemcsak vájja, hanem oldja is.

A nagyobb repedések mentén föld alatti patakokká duzzad, így alakulnak ki a barlangok üregei. Az esőcseppek a mészkő felületéről továbbszivárognak. Telítődnek a mészkő anyagával, és lecseppennek a barlang mennyezetéről.

A mész egy része a mennyezeten csapódik ki gyűrű alakban, a másik része pedig a talapzatra érkezéskor. Így növekszik felülről lefelé a sztalakit (függő cseppkő), és alulról felfelé az álló cseppkő, a sztalagmit. Idővel teljes oszloppá nőhetnek össze. A cseppkőképződés ma is tart!

Érdekes kérdés vetődik fel: van-e a barlangnak élővilága? Igenis van! Vannak az előtérbe belátogató állatok és ún. bentlakók. Ezekre jellemző, hogy kifehéredtek, külszíni társaikhoz képest kevesebb bennük, a bőrükben a festékanyag. Látószervük fejletlen, tapogatószervük viszont különösképpen fejlett.

Vajon mivel táplálkoznak ezek a barlanglakó állatok? A vízfolyások révén számottevő növényi törmelék, korhadó anyag kerül be az üregbe, a denevérek is sokmindent behordanak, és ürülékükön sajátos állatvilág él. Az agyagban elszaporodó baktériumok is táptalajul szolgálhatnak számos állatnak. Hogy milyen állatok élnek itt? A barlangi gőte, a vakrák...

Értékes útravaló van ebben a múzeumban a barlangokról a barlangok hazájában. Nem volt hiábavaló betérni.