Elég gyakori bántalomról van szó, az esetleges szövődmények
súlyos veszteséget okoznak, a gyógykezelés költséges, de a
bántalom elhullást is okozhat.
A fertőzés lehetőségének a kiiktatásával és a megfelelő
tartási, takarmányozási és higiéniai körülmények
biztosításával a baj jórészt megelőzhető. A továbbiakban
ezekről fogunk szót ejteni, mert a téma úgy gondolom a lovakkal
foglalkozó gazdatársaim körében bizonyára érdeklődésre
tarthat számot.
MI OKOZZA?
A mirigykór a fiatal lovak felső légúti nyálkahártyáinak,
valamint a fej és a torok nyirokcsomóinak gennyes gyulladásával,
esetleg septikaemiával (vérfertőzés, népiesen „vérmérgezés”)
járó, heveny fertőző betegsége, mely világszerte előfordul.
A betegséget egy gömb alakú, Gram-pozitív, Streptococcu equi
subsp. equi vagy ritkán a S. equi subsp. zooepidemicus nevű
baktérium okozza. A lovak között mindenekelőtt a fiatal ½-2 éves
állatok a legfogékonyabbak.
A kórokozót egy-egy állományba rendszerint tünetmentes, a
betegségen korábban átesett lovakkal hurcolják be. Nagyon fontos
ugyanis tudni, hogy a betegségen átesett állatok baktériumhordozók
maradnak, ami komoly fertőzési forrást jelent.
A FERTŐZÉS MÓDJA
1. A fertőzés terjedhet aerogen (légúti) úton, amikor a beteg
állatokból a köhögéskor levegőbe jutott váladékcseppek az
egészséges állatok orr-, garatüregének a nyálkahártyájára
kerülnek.
2. Az orrváladékkal szennyezett takarmány és ivóvíz felvétele
útján.
3. A baktériumok sérüléseken át is bekerülhetnek a szervezetbe.
4. Nem egyszer az ápolószemélyzet közvetíti a fertőzést.
5. A betegséget a különféle ragályfogó tárgyak is
közvetíthetik.
6. Egy-egy állományba a kórokozót leggyakrabban tünetmentes, a
betegségen korábban átesett, baktériumhordozó lovakkal cipelik
be.
KÓRFEJLŐDÉS
A kórokozó baktérium a torok és az orrüreg nyálkahártyájának
gennyes gyulladását okozza, majd onnan bejut a fej és a nyak
nyirokcsomóiba, aminek következtében azok elgennyesednek,
beolvadnak és esténként fel is törnek.
Az esetek egy részében septikaemia is kialakul, amely érzékeny
csikókban már elhulláshoz vezethet. Máskor a vérárammal
szétszóródott kórokozó áttételeket képez, különösen
gyakran a bélfodri nyirokcsomókban, a tüdőben és az ízületekben.
A betegség kialakulásához hajlamosító hasátokra is szükség
van!
MELYEK A BETEGSÉG KIALAKULÁSÁT ELŐSEGÍTŐ HAJLAMOSÍTÓ
HATÁSOK?
1. Megázás, megfázás, nedves, huzatos istállóban való tartás.
2. A poros, ammóniás levegőjű istálló.
3. A zsúfoltan, rossz higiéniás viszonyok között tartott
csikókban a bántalom olykor jelentős veszteségeket okoz. Ilyenkor
a kórokozónak a beteg csikókon való passzálódása következtében
a virulens törzsek szelektálódnak, és nagyobb számú ló együtt
tartásakor istállójárványok alakulhatnak ki.
4. A hiányos takarmányozás vagy penészes takarmány etetése.
5. Mindennemű megerőltetés, fárasztó hajtás vagy egyéb a
természetes ellenálló-képességet csökkentő körülmény.
6. Minden olyan vírusfertőzés (influenza, herpes és egyéb
vírusok), melyek a torok vagy a felső légutak hámját károsítják.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Rendszerint a 3-7 napos lappangási idő után a csikók
étvágytalanok, eleinte savós, majd gennyessé váló orrfolyásuk
van. Az orr és a torok nyálkahártyája, valamint a kötőhártya
gyulladásos, rajta apró göbök jelennek meg, amelyek feltörnek és
kimaródások keletkeznek.
A torok és a parotis (fültő alatti nyálmirigy) gyulladása miatt
a betegek köhögnek, a takarmányt nehezen nyelik le, esetleg félre
is nyelik, aminek akár végletes kimenetelű üszkös tüdőgyulladás
lehet a következménye.
A megfelelő testtájéki nyirokcsomók duzzanata miatt a torok és a
fültő megduzzad már akár 2-3 napon belül, majd hullámzó
tapintata a nyirokcsomók beolvadására, tályog képződésére
utal.
A tályogok szerencsés esetben a torok felé vagy a bőrön át
sipolyjárat útján feltörnek és kiürülnek. Máskor azonban
akadályozzák a nyelést és a légzést, a betegek hörögnek és
köhögnek. Megfelelő beavatkozás hiányában az állat
megfulladhat, sepsisben (vérfertőzés) pusztul el, vagy áttétek
miatt utóbántalmak alakulnak ki, amelyek az állatok
elértéktelenedéséhez vezetnek.
Az aspirált (légutakba jutott) genny miatt gennyes tüdőgyulladás
alakulhat ki.
A bélfodri nyirokcsomóban keletkezett tályogok akadályozzák a
belek mozgását, ezért kólikás tünetek okozhatnak, feltörésük
pedig gennyes hashártyagyulladás kialakulásához vezet. A
mirigykór következtében gyakran gennyes ízületgyulladás
fejlődik ki.
A szemben allergiás alapon a szivárványhártya, sárgatest és az
érhártya együttes gyulladása alakulhat ki, mindez pedig az állat
elértéktelenedéséhez vezet.
GYÓGYKEZELÉS – MEGELŐZÉS
1. A beteget mielőbb penicillin-kezelésben kell részesíteni,
mellyel megelőzhető a septikaemia, és az áttétele képződése
is. Ez természetesen az állatorvos feladata.
2. A beteg állatot azonnal pihenőbe kell állítani, és lehetőleg
a társaitól el kell különíteni.
3. Sürgősen meg kell nyitni a hullámzó tapintatú tályogokat, és
üregüket fertőtlenítő oldattal ki kell öblíteni.
4. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a kiürülő genny ne kerüljön
az alomra, és hogy a beteg állat állását a gyógyulás után
alaposan fertőtlenítsük.
5. A beteget jól szellőztetett, pormentes, mérsékelten meleg
istállóban, jó időben pedig – lehetőség szerint – szabadban
kell elhelyezni.
6. Ízletes, könnyen rágható és nyelhető, „tartalmas”
takarmánnyal kell a beteget ellátni. Súlyosabb nyelési nehézségek
esetén lisztes vagy korpás ivóssal, vagy orrszondán kell
mesterségesen táplálni. A félrenyelés elkerülésére lehetőleg
földről etetni és itatni.
7. A beteg csikókkal együtt tartott lovakat 4-5 napig célszerű
megelőzési célból ugyancsak penicillines kezelésben részesíteni.
8. A bántalom megelőzését is szolgálja, hogy az előbbiekben
leírt hajlamosító körülményeket megszüntessük.
9. Nagyon fontos, hogy amint a betegség tüneteit észleljük,
azonnal hívjunk állatorvost, aki a gyógyszeres kezeléseket és a
szükséges sebészeti beavatkozásokat elvégzi.
10. A bántalom behurcolásának megelőzését szolgálja, ha a
lehetőség szerint elkerüljük a lovak keverését illetőleg
idegen lovak beállítását.
(Dr. Radnai, 2008.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése