Bulgária III/2

  BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
Madara és a Kőerdő

Elkísért bennünket Toma úr Madarába is, mely 10 kilométerre fekszik Sumentől. Itt látható a Madarai lovas néven ismert, sziklába vágott, hatalmas korabolgár dombormű. A festői madarai sziklaplató lábánál vendéglő és turistaszálló, valamint egy kis múzeum található. A vendéglőtől meredek lépcsősor vezet a sziklafalhoz, melyen egy vágtató lovas alakja látszik kutyájától kísérve. Előtte egy megölt oroszlán. A dombormű valamelyik bolgár cár dicsőségét volt hivatva hirdetni. A megölt oroszlán a kán győzelmét jelképezi, melyet a bizánciakon aratott. A dombormű körül nehezen kibetűzhető, görög felirat látszik, amelyet a több mint egy évezredes időjárási viszontagságok olvashatatlanná koptattak. Még a bolgár fordítás sem pontos emiatt.

A domborműtől balra haladó úton megyünk tovább, ahol egy sziklaplatóra jutunk. Itt valaha erődítmény állt, és régi bolgár sírok találhatók. A rekkenő hőségben (bevallom) nem kis akaraterőmbe telt, míg felmásztam a hatalmas sziklahegy tetejére, de ott már kárpótolt az elém táruló fenséges látvány messzi-messzi vidékre, míg közvetlenül alattam a mélységben Madara piros háztetői sorakoztak.

A sziklákra csak "alpinista" módon lehet feljutni! Mindenütt folyt rólam a víz, mire leértem a sziklahegyről, hogy most már a lovastól jobbra haladó ösvény menti kőkori barlangokat is megnézhessem. A XIII. században jámbor remeték népesítették be ezeket az üregeket. Előfordult, hogy 150 remete is élt itt elvonulva a világtól. A remetebarlangok között nyíló tágasabb, a Nympha-barlang nevet viseli. A félkör alakú, óriási sziklafal neve amfiteátrum, egyben visszhangszikla is. A barlangok előtt hatalmas fák, itt is, ott is csobogó források teszik széppé, kedvessé és romantikussá a környéket.

A vendéglő teraszán két üveg jégbehűtött pivó meghozta a jókedvünket, már barátságosabban el tudtunk beszélgetni Toma úrral. Elmondta, hogy ő ucsítyel és nyári szabadságát tölti, a háború alatt mint officír járt Budapesten és nagyon tetszett neki a főváros. Van egy pesti barátja, akinek a címét is megadta. Néhány árat felírt nekünk (Wartburg gk. 3200, Moszkvics 4100, Skoda 4300 leva, 1 kg vaj 3,80, tej 0,26, kenyér 15-26-34 stotinka, a hős 1,70-0,90-2 leva). Felvetődik a kérdés, hogyan értettük meg egymást. Meg kell mondani, hogy valóban nagyon nehezen! Többnyire oroszul, de leginkább mutogatva vagy leírva-lerajzolva.

Barátságosak ezek a bolgárok! A mosolygós atyafi megkínált cigarettával is... Amikor visszamentünk Sumenbe, Toma úr meghívott a lakására, szép kétszobás, összkomfortos, megkínált a kis jellegzetes bolgár hideg ebéddel: felvagdalt kényérszeletekre vastag bolgár kolbász, ehhez hatalmas bolgár uborka (volt vagy 40 centi hosszú), amit felaprítás után olajjal és ecettel ízesített, majd cseresznye- és szilvalekvárt adott és kefírszerű mljakót, amit jól megcukrozott. Miután kijelentette, hogy a magyar paprikának nincs párja, az ebédet két paprikás konzervvel honoráltuk. Gyanús volt, hogy Toma úr villámgyorsan papírszeleteket vagdalt, és nem engedte a feleségének elkészíteni az ételt... A zsenka elmondta, hogy a férjura szakács Várnában, most a szívével baj van és táppénzes állományba kényszerült. Rendszeresen ismerkedik külföldiekkel, akiknek kiadja a lakását. Toma úrban igen kedves ismerősre találtunk ugyan, de szolgálatait nem tudtuk igénybe venni, mert a hatalmas háztömb kapujában ott várakozott hűségesen a mi összkomfortos négykerekű szállodánk... Búcsúzáskor kölcsönösen felírtuk egymás címét (nekem még ma is megvan az övé!).

Várna előtt 15 kilométerrel, a Kőerdőnél éjszakáztunk. Valamikor valóságos oszloprengeteg volt a Kőerdő, amikor a környék lakossága építőanyagul kezdte felhasználni kőanyagát. Közöttük elsők lehettek azok a történelem előtti korból származó helybeliek, akiknek kőerdői lakóhelyét a régészek feltárták.

Ezek a kisebb-nagyobb kőoszlopok a Szarmata tenger mészfelrakódásaiból hosszú évezredek során alakultak ki. A kőrengeteget a tengerfenék homokja borította, majd a szél elhordta a homokot, a szél által hordott porszemecskék koptató hatása pedig oszlopszerűvé alakította ezeket a kőtömböket. Ma természetvédelmi terület.