Bulgária VII/2

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

A radnóti vásár és a Tordai-hasadék

Radnóton megnéztünk egy román vásárt... A méretes lábosban jeges víz van és abban a Bambi! Amilyen nagy a hőség, bizonyára hamarosan eladják.

Az állatfelhajtás elég szegényes volt...

Ellenben ha ez a férfi az összes tojást eladja, egy vagyonnal fog hazatérni. 1 tojás = 1 leu. Vajon mennyi lehet? Egy biztos, ritkán látni ilyen halmot egy rakáson.

Még áthajtottunk Ludas községen, és Cimpia Turzii (A.gyéres) előtt egy paprikaföld végében táboroztunk. Az utat, mely egész éjszaka nagyforgalmú volt a járművek és a részeg emberek zajától, egy embermagasságú sövény választotta el a "dzállodánktól". A messzeségben idevilágítottak a város lámpásai a nagy román éjszakában...

1967. június 27-én korán reggel a Tordai hasadéknál voltunk! Torda város közelében az Aranyos-menti mészkőhegységben barlangi erózió útján keletkezett a Tordai hasadék.

A mai Hesdát patak annyira kimosta a barlangbejáratot, hogy a barlang beszakadt, és ma 3 km hosszúságban sziklafalakkal határolt, szűk szoros keletkezett. A meredek sziklafalak 200 méter magasságban emelkednek. Az egyszemélyes, keskeny "gyalogutat" még a magyar idők alatt vésték be a sziklába.

A két parti részt egymással egy-egy függőhíd köti össze, melyen többnyelvű tábla figyelmeztet, hogy a hídon hintázni szigorúan tilos! (Tehát akár lehetne...) Akinek tériszonya van, csak nagyon óvatosan menjen!

Mint hallottuk, 2 évvel ottjártunk előtt erről a szikláról zuhant le egy fiatal magyar alpinista nő, és menten szörnyethalt.

A hatalmas sziklahegyben barlangok vannak, melyek háborús időkben az emberek menedékéül szolgáltak.

Ugyancsak elfáradtunk, mire megtettük a nyaktörő utat a veszélyes szikla szoros ösvényén.

Mielőtt beértünk Kolozsvárra, előbb átöltöztem. Miután a Wartburg a pénzünk nagyobb részét elitta, túl sok gondunk nem volt, mégis százszor is elmentünk egy-egy kirakat előtt, hogy praktikusan vásárolhassunk.

Kolozsvár és Bánffyhunyad között találkoztunk ezekkel a szépruhás kis románokkal, mintha búcsút intettek volna, mielőtt elhagyjuk az országukat. Nagyváradon még elköltöttük a megmaradt néhány leut, és 6161 kilométeróra-állás mellett 16 óra 15 perckor átléptük a határt. Nem sok dolga akadt velünk a vámőröknek! Amikor Kaposvárra értünk éjfélkor, 6611 km-t mutatott a számláló. Ez azt jelenti, hogy az utolsó napon autóztunk 751 kilométert ismeretlen utakon és zömmel éjszaka.

Összesen megtettünk 3481 km-t, fürödtünk a Fekete-tengerben, ahol fogtunk csikóhalat és medúzát, élveztük az Európában páratlan tömegű rózsaligetek fenséges illatát a Rózsák Völgyében, végigutaztuk az Olt völgyének vadregényes tájait, a tikkasztó hőségben epekedve és csodálattal bámultuk a Fogarasi-havasok napfényben szikrázó, hófödte süvegét, meglátogattuk a Székelyföld gyönyörű fürdőhelyeit, az örök-magyar Hargitát, hűsítettük a forróságban felhevült testünket a Kőrösök kristálytiszta, hűs vizében, ízelítőt nyertünk két ország idegen népének életéből, és megtettük az autós számára legmerészebb utat, a festői Sipka-szoroson keresztül. Ha mindez fárasztó is volt egy kicsit, azt csak már itthon vettük észre, mert az egymást követő újabb és újabb benyomások felvillanyozó hatása állandó hatalmában tartott bennünket. Az élmény feledhetetlen - egy életre szóló.