Mexikó II/2

 A MEXIKÓI EGYESÜLT ÁLLAMOK A FÖLD LEGNÉPESEBB SPANYOL NYELVŰ ORSZÁGA 

Belvárosi buszozás

Betérünk néhány percre a Gaudalupei Szűz bazilikájába. Megpihenünk és elképedünk ezen a kincsesházon, ami odabent fogad.

Elkápráztat ugyanis bennünket az a mérhetetlen menniségű arany, mely még fenségesebbé teszi - ahogy mondani szokták - az Isten házát. Itt az oltár, a szentek szobrai, de még a gyertyatartók is mind-mind színaranyból vannak vagy éppenséggel aranyozottak.

- Itt kérem minden arany! - mondja a helyi vezetőnk. Nem merem megkérdezni, hogy betörők sohasem jártak-e itt, mert bizony zsákmány ugyancsak adódna! Vajon mi történne, ha mindez otthon lenne, Európában?

Egy indián hadvezér, Cuauhtemoc hatalmas bronzszobra emlékeztet az őslakók elkeseredett szabadságharcára! A forgalmas út közepén magasba törve kikerülhetetlen mementó.

Nem tudom, hogy hova vezet ez a szép, díszes kapu. Egyszerűen megtetszett, és lefényképeztem.

 

Miután a fővárosban ez idő tájt 109 millió gépkocsit tartottak nyilván, és a közúti közlekedés katasztrofálissá vált, a városi hatóságok nagyméretű közmunkát szerveztek az autóforgalom megkönnyítésére. Házsorokat bontottak le, útmegosztó pálmákat távolítottak el, hogy szélesítsék az avenidák úttestjét.

 

Így néz ki ma a belváros. Az új sugárutakat, melyek északról délre és keletről nyugatra egymástól arányos távolságban rácsként szelik át a várost, "ejes viales" úttengelyeknek nevezik. Mindegyiknek száma van, és annak az égtájnak a nevét viseli, amerre vezet. Ezek egyirányúak, de néha a 6-8 sáv szélén a közforgalmat lebonyolító autóbuszok szemben is közlekednek.

A mi autóbuszunkat is lefényképeztem, amivel a fővárosban sétakocsikáztunk...