Hawaii I.

UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA

 A szigeteket Cook kapitány fedezte fel

1998. február 13-án repülőre ültünk, és 14 órás utazás után megérkeztünk a Csendes-óceán közepén, az amerikai partoktól több ezer kilométerre fekvő szigetcsoportra, ahol soha sincsen tél! A szigetcsoport kiterjedése 16700 négyzetkilométer, lakossága több mint 800 ezer fő. Évente sok millió turista keresi fel Hawaii-t, mely 132 szigetből áll, 8 nagyobból. A szigetek buja, trópusi paradicsom sűrű őserdőkkel, magas hegyvonulatokkal, szép hegyi patakokkal, tavakkal, gyönyörű és változatos tengerparttal, termékeny földdel.

A szigeteket Cook kapitány fedezte fel 1778-ban, de akkor még Sandwich szigeteknek nevezte el. Hawaii 1959-ben lett az Egyesült Államok tagállama, melynek fővárosa Honolulu. Tehát nekünk is amerikai vízum kellett a belépéshez. Közelében található Pearl Harbor, az amerikai flotta híres kikötője, melyet 1941. december 7-én támadtak meg a japánok. A szigetcsoport azon a tektonikus táblán ül, mely évente átlagosan 10 centimétert mozdul el északnyugat felé magával sodorva a hawaii szigetfüzért. A jelenség már az első szigetlakók figyelmét sem kerülte el, de isteneiknek tulajdonították, amint azt vallási énekükből tudjuk.

Hawaii meglehetősen későn népesedett be az i.e. 16. században Délkelet-Ázsiából elmenekült polinéziaiakkal, melyek csaknem 4 ezer kilométerről jöttek a pirogjaikon. A népvándorlás második hulláma Kr. u. 1100-1300 közt érte a szigetet, a bevándorlók Tahitiről érkeztek. Ezek majdnem 1000 éven át a világtól csaknem elszigetelve éltek, kialakították saját kulturális identitásukat. Gondolatviláguk központjában az istenek álltak: a hawaii panteon több száz istenséget számlált. A papoknak mágikus erejük volt, és a hatalomban osztoztak a főnökökkel.

A szigetcsoport már jó ideje állandó mozgásban van. A hawaii karéj első 2700 kilométernyi szigete a tudósok szerint 35 millió évvel ezelőtt bukkant elő. Azóta a folyamat állandóan ismétlődik. Az olvadásban levő magma kiszabadul a földkéregből, áttör a tengerfenéken, és a láva addig gyűlik az óceán mélyén, mígnem hatalmas hegyet alkot, mely új szigetként emelkedik a felszínre.

Cook kapitány érkezése 1778. január 18-án, majd a szigetek fokozatos elnyugatiasítása hamarosan maga után vonta annak a rendszernek az összeomlását, amely több mint ezer éven át biztosította a hawaii társadalom összetartását. A szigetcsoportnak, amely eddig önálló volt, alkalmazkodnia kellett a külső világhoz. A következményeket az egész természet megérezte, amelyet már akkor is nagy megrázkódtatás ért, amikor az első polinéziaiak megérkeztek a kutyáikkal, sertéseikkel, száranyasaikkal, megbúvó patkányaikkal.

Sőt kókuszpálmáikkal, banánfáikkal, batátájukkal, gyömbérükkel, kenyérfájukkal, cukornádjukkal stb. Az első nyugatról vagy keletről érkezett tengerészek azonban más utasokat is hoztak a hajófenékben, így kecskéket, hagymát, dinnyemagot és csereeszközként használták azokat a bennszülöttekkel folytatott kereskedelemben.

Így jutott el Hawaiira egy sor új növény, amelyek termékeny talajon hamarosan otthonossá váltak. Ezek óriási választékával találkozhattunk a piacokon.

A behatolókkal azonban nemcsak ilyen szép és kitűnő ízű banánok kerültek többek között ide, hanem a kórokozó vírusok és betegségek is partra szálltak. Cook érkezésekor a szigeteknek 300 ezer lakójuk volt, 80 esztendővel később azonban már csak 60 ezer. A többit elvitte a szifilisz.

A szigetek sokarcúsága elkápráztat bennünket. Nevezetesen a szaggatott partszakaszok, a szédítő szirtfalak és a sziklákkal övezett, fekete vagy fehér homok borította strandok. A vulkanikus szigetvilág szüntelenül változtatja az arcát, a tenger eróziója pedig állandóan módosítja külső megjelenését.