Hawaii II/2

UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA

Városnézés után a tengerparton

Megállunk a híres király, Kamehamea bronszobra előtt, és vezetőnk elmondja a történetét. Ő uralkodott 1778-ban, amikor Cook kapitány ideérkezett. Körülbelül négy esztendővel azelőtt az a gondolata támadt, hogy kiszélesíti befolyása körét, és háborúskodni kezdett. Tíz év alatt elkergette a többi királyt, és urává lett a csoportot alkotó 9 vagy 10 szigetnek. De többet is tett ennél. Hajókat vásárolt, megrakta szantálfával és egyéb helyi termékkel, és elküldte egészen Dél-Amerikáig és Kínáig. A hajókon visszahozott és cserébe kapott anyagokat, szerszámokat, valmint házi eszközöket eladta a szigetlakóknak, és ezzel útjára indította a civilizációt. Mindig készséges vendégszeretettel vizsgálta meg a fehér ember eszméit: felvilágosodott uralkodó volt.

Amíg az egykori királyi palotát megnézzük, mely ma múzeum, tovább hallgathatjuk a szigetek történetét. Az imént említett király fia és utóda Liholiho csődöt mondott, mert egyszerre akart király és reformátor lenni. Az egész ország egyetlen jogar alá került, s ezt ő tartotta kézben. Volt egy állami egyház, egy állandó hadsereg, és mindkettőnek ő lett a feje. És volt egy érték is, a tabu, a titokzatos és bámulatos erejű eszköz, aminővel egyetlen európai uralkodó sem rendelkezett. Liholiho nagy mestere volt a tabunak! A legleleményesebb és legeredményesebb találmány volt ez arra a célra, hogy a nép jogait kellőképpen korlátozza. De mi is a tabu? A tabu megkövetelte, hogy a különneműek külön házakban lakjanak. Tiltotta, hogy a férfi asszonynépe betegye lábát a házába. Nem engedte, hogy a különneműek együtt étkezzenek. Először a férfinak kellett enni, s az asszonyok kiszolgálták. A nők ezután megehették a maradékot, ha ugyan maradt valami. A jó, finom falatokat, disznóhúst, szárnyast, banánt, kókuszdiót, ritkább fajta halat a férfiaknak szentelte. Mivel pedig minden szabály megszegése halálbüntetéssel járt, a fehérnép itt könnyen megtanulta, hogy beérje cápa- és kutyahússal, mivel a többit drágán kellett megfizetni - meséli bennszülött vezetőnk.

Miközben megnézzük a cifra királyi címert, folytatom a sort. Ugyancsak halállal büntették mindazt, aki vétett a főnököt megillető alázat ellen, vagy rálépett a király árnyékára. A nemesek, az uralkodó meg a papok mindig apró ruhadarabokat akasztottak fel itt, ott, amott figyelmeztetésül, hogy az így felékesített hely vagy dolog tabu alatt van, és a közelében settenkedik a halál... Akkoriban - amint látjuk - nehéz volt és bizonytalan a létért való küzdelem ezeken a szigeteken.

Liliukalavi, vagyis Emma királynő bronzszobra. A király megpróbálta hatalmi státuszát megerősíteni, de amikor megjelentek az amerikai hittérítők és felajánlották a maguk vallását, azt nagy örömmel fogadta el a nép. A királyi hatalom e naptól kezdve gyöngülni kezdett, majd maga a királyság is puszta fogalommá vált, látszattá halványodott, utóbb pedig a fehér ember köztársasággá változtatta.

Bajban vagyunk, amikor a vendéglőben elénk teszik az étlapot, mert a legtöbb fogást vagyis legalább a nevüket nem ismerjük. A fekete azonban itt is olyan jó illatú és kellemes ízű, akárcsak odahaza.

Menjünk le a tengerpartra, ahol a melegen tűző nap alatt valóban le lehetett barnulni. Végig sárga, forró és selymes a homok, a tenger vize pedig kellemesen hűsít. Ezek a herkentyűk álltak sorjában, melyek rendeltetését sajnos nem sikerült megfejtenünk.

A parton nemcsak a színes közlekedési eszközöket, de csónakot is lehetett volna bérelni.

Ha bérelsz csónakot, ilyen járművel lehet levinni a tengerre. Mi nem béreltünk még felfújható gumicsónakot sem, melyek ugyancsak itt kínálták magukat a tengerparton, hanem csak képeslapokat vásároltunk a kis kioszkban, az elárusító bódéban.

Meg hűsítő italt, esetleg kávét fogyasztottunk (borsos áron) a pálmafák árnyékában a tengerparton egy pihenő padnál. Láthatóan jól érzi magát a feleségem is ezen a csodálatos helyen. Nem csoda! Igazán kellemes a hőmérséklet, mélyen bódít a virágillat, és nyugtató zenét szolgáltat a közeli tenger hullámai által keltett jellemző morajlás, a tenger egyhangú, nyugtató mormolása...