Mexikó I

A MEXIKÓI EGYESÜLT ÁLLAMOK A FÖLD LEGNÉPESEBB SPANYOL NYELVŰ ORSZÁGA

Címeres növények

1978. novemberében MALÉV géppel utaztunk Madridba, majd onnan 13 órás repüléssel Mexikóvárosba. Annyit tudni kell, hogy Mexikó lakossága 73 millió, területe pedig 1.972.547 négyzetkilométer. Mi ugrik be Mexikóról? Földjének köszönheti a világ a kukoricát, a világ egyik legfontosabb élelmiszerét. A kukorica Mexikó egyik felségjele, koronája az agavé, jogara a kaktusz, aranyszínben ragyogó országalmája a kukoricacső.

A mexikói falvak környékén, a szépen megművelt földeken csaknem mindenütt ott virítanak a kukoricatáblák. A tolték vallás szerint az embert kukoricából teremtették, a gyermekek csak akkor fejlődhettek, ha a terhes anya kukoricával táplálkozott. Ma is kedvelt ételük a tamale, kukoricalevélbe göngyölt, héjával darált kukoricamassza. Gőzben párolják, kis húst tesznek bele, majd meghintik erős chilai borssal. Elsoroltak még számos kukoricás étket, de ezzel nem tenném próbára az Olvasó türelmét, bár egyik-másikat mi is megkóstóltuk, ennek ellenére sem iktattuk be az itthoni étrendünkbe.

Lépten-nyomon találkoztunk a sok tortilleriával, sütődével, mely egyben süteményes bolt is. Kirakatuk, ajtajuk nincs, az egész helyiséget inkább utcamélyedésnek vélné az ember, de itt történik minden munkafolyamat. A tortilleriákban kizárólag nők dolgoznak. Legelőször meggyúrják a "masát", ezt a mészből és őrölt kukoricából álló tésztát. A mész adja meg a tortilla ízességét és kedvelt aranysárga színét, s egyben megóvja fogyasztóit az angolkórtól. A masszát kerek és vékony lepényformává paskolják egyik tenyérből a másikba repítve: így készül a valóban jóízű mexikói kenyér, a tortilla.

A kukoricát mindenféle formában árusítják az utcai árusok. Az egyik legfőbb portéka. Faszénkályhák izzó zsarátnokán főzve vagy pirítva vásárolják és menet közben jóízűen ropogtatják. Na de a kukoricát nemcsak eszik, hanem isszák is! Az atole nevű ital ugyan inkább higított pépre vagy grízlevesre emlékeztet, habart kukoricalisztből készül és néha gyümölcslevet is kevernek hozzá. Persze alkoholos ital is készül a törökbúzából, ami errefelé igen kedvelt és természetesen a nép alkohollal történő mérgezéséhez is bőven hozzájárul.

A kaktusz ott díszeleg Mexikó zászlain, pecsétjein és ércpénzein. Az országban 850 kaktuszféle díszlik - szinte mindenfelé: az egész országban széltében-hosszában zöldell és virágzik ez a növény, amit ugyancsak nagy becsben tartanak. Rendkívül sokoldalú a hasznosításuk. Akár egy egész ebéd összeállításához is elegendően megfelel. Még a húst is a csalódásig hűen tudják helyettesíteni az opuntia nedvdús szeleteivel, ugyanazzal a kaktuszfajtával, amelyből a saláta is készül. A kaktuszmenüt persze olyan tűzhelyen készítik el, amelyet magát is kaktusszal fűtenek. A pitaya és a tuna, ez a két kaktusztermék a legolcsóbb gyümölcs, amit úton-útfélen szedhet az éhes és szomjazó vándor.

Humboldt "Ansichten der Natur" című művében olvasható az a bonyolult módszer, amellyel az amerikai homoksivatagokban a szomjúságtól gyötrődő négylábúak "óvatosan és ravaszul" kihasználják a melokaktusz nedvdús velejét. "Az öszvér előbb mellső lábával letördeli a melokaktusz tüskéit, s csak azután lát hozzá a kellemesen hűvös növényi bogáncsnedv kiszürcsölésének. De ebből a forrásból meríteni nem egészen veszélytelen dolog: gyakran látsz kaktusztüskétől megbénult patájú állatokat". Hogy mennyire sokoldalú és változatos a kaktusz kapcsolata Mexikó lakóinak mindennapi életével, azt legjobban vidéken lehet megfigyelni. Mindössze meg kell állni valamely ház előtt, amely éppen olyan mint a többi százezer: nyomorúságos vityilló szegényes udvarral, de a kerítése pompásabb és biztonságosabb, mint a leggazdagabb villa díszkerítése: zöldbordázatú, métermagas orgonakaktuszok zárkóznak falanxszerűen egymáshoz, s nincs az a rossz szándékú ember vagy veszedelmes vadállat, amely áthatolhatna rajtuk. Még a kígyó sem! Ha valaki megkísérelné, hogy átmásszon, tüstént húsában érezné ezeknek a növényi drótsövényeknek hüvelyknyi tüskéit.

Olvashatunk olyan leírást, melyben a kaktusz levének kiváló gyógyító hatása volt. Senki sem ültette az utak mentén azokat a kaktuszsorokat, melyek tövében surrantak a vadállatok, mert közelükben elkerülte azokat a szomjhalál, s e növénysorok mentén üldözték a vadat a vadászok is.