Juhok és kecskék varas szájfájása

A JUHOK CSÜLÖKBETEGSÉGEI

Arról már részletesen olvashattunk, hogy a juhok panaritiumát (büdös sántaság, sársántaság) az egyik legjelentősebb juhbetegségnek tartják, mely nagyon súlyos gazdasági veszteséggel jár.

Azt is megtudhattuk, hogy kialakulásában a megfelelő csülökápolás elhanyagolása mellett a kedvezőtlen higiéniai-, tartási- és takarmányozási körülmények, de olykor más fertőző betegségek, nevezetesen a világszerte elterjedt, de hazánkban sem ismeretlen vírusos bántalom a juhok varas szájfájása és olykor a ragadós száj- és körömfájás is lényeges szerepet játszik. Hazai szerzők tapasztalatai szerint (OLÁH és mtsai 1950-54) a büdössántasági esetek majdnem felében az Aynaud-vírus – mely a varas szájfájás okozója – is szerepet játszott.

Ezúttal az Aynaud-vírus által előidézett súlyos betegség, az úgynevezett juhok- és a kecskék varas szájfájásának tüneteit, járványtanát, gyógyítását, a gazdasági veszteséget és a bántalom megelőzésének lehetőségeit fogjuk ismertetni.

JUHOK ÉS KECSKÉK VARAS SZÁJFÁJÁSA

A juhok és kecskék fertőző hólyagos bőrgyulladása főként a bárányoknak és a kecskegidáknak a szájra és környékére, a lábvégekre, szoptatós anyákban a csecsbimbókra és a tőgyre kiterjedő himlőszerű, erős pörkösödéssel járó bántalma.

A betegség a XVIII. század óta jól ismert. Vírusos eredetét AYNAUD professzor csak 1921-ben tisztázta. A betegség világszerte mindenütt előfordul, ahol juhtenyésztés folyik. Hazánkban is régóta ismerik a bántalmat, ugyanis TÁTRAY már 1915-ben leírta a betegség tüneteit. (VARGA)

EGY TANULSÁGOS TÖRTÉNET A PRAXISOMBÓL

Az eset az ötvenes években még a pályám kezdetén történt, amikor Európában, és így hazánkban is dühöngött a rettegett betegség, a ragadós száj- és körömfájás, mely nemcsak a szarvasmarhákat, de a juhokat és a kecskéket is elérte.

Ekkortájt történt, hogy egy Pécs környéki juhász kétségbeesetten keresett meg egyik nap azzal a panasszal, hogy néhány bárány étvágyát vesztette, nyálaznak, a szájuk habzik és sántítanak is.

Kérdésemre elmondta, hogy nagyon egészséges és jól jövedelmező gazdaságon működő juhászatába nemrég hozott egy felszámolás előtt álló alföldi juhászatból, ott vásárolt 50 birkát – szinte féláron -, melyek teljesen egészségesnek látszottak, és az állatorvosi igazolvány szerint (mely az eladáshoz szükséges volt) fertőző betegségtől mentesek. A gondosan „zárt” telepén más állatmozgatás nem volt. Sürgős kiszállásomat kérte.

Hirtelen legrosszabb lehetőségként a ragadós száj- és körömfájás megjelenése jutott eszembe az elmondott tünetek alapján, és azonnal motorkerékpárra ültem és a helyszínre rohantam.

Az alapos vizsgálódás során – a gazda által elmondottakon kívül – néhány beteg bárányon, az ajkak bőrén, főként a szájszegleteken találtam néhány apró hólyagot, és hasonlóakat a sántáknál a körömhasadékban is, ami a sántaságukat okozta.

Lezárattam a telepet, és a diagnózis biztos megállapítására kihívtam a megyei szakállatorvost és az Állategészségügyi Intézet illetékes állatorvosát is. Néhány órába sem telt és a kollégák a helyszínen voltak. Mindenre kiterjedő alapos vizsgálat után az elváltozott területekről mintát vettek, és elvitték laboratóriumi vizsgálatra.

Nem szaporítom a szót, hamarosan megjött a laboratóriumi eredmény is, mely szerint a juhok között az Aynaud-féle juhok varas szájfájása ütötte fel a fejét.

Ekkor jöttek a gazda kérdései: „De hiszen a vásárláskor egészségesnek látszottak az állatok, meg a vásárlási helyen akkor nem is volt járványos betegség.” – érvelt a gazda. „Hogyan fertőződhetett meg az állományom? – kérdezte a juhász, akinek egyébként mezőgazdasági technikusi végzettsége volt.

A válasz egyszerű volt, ugyanis az Állategészségügyi Hatóság időközben azt is kiderítette, hogy a felszámolt alföldi gazdaságban hónapokkal előbb a juhászatban lezajlott egy varas szájfájás járvány, de az állomány klinikai értelemben maradéktalanul meggyógyult. Bár a tájékoztatásuk szerint minden szükséges intézkedést megtettek, úgy látszik a vírus nem semmisült meg teljesen, ugyanakkor a szállítás valamint a helyváltoztatás okozta „stressz”-hatása a juhok ellenálló képességét megtörte, és így léphetett fel a baj súlyosabb formában. De minderről majd a következőkben részletesebben is fogunk szólni, és mindez bizonyára érthetőbbé válik.

A VARAS SZÁJFÁJÁS

Amint arról már az előbbiekben szó esett a betegség szerte a világon mindenütt előfordul, ahol juhtenyésztéssel, kecsketartással foglalkoznak, valamint hogy a bántalom már nagyon régóta ismert, és sok veszteséget, gondot és bosszúságot okoz a juhászoknak.

A gazdasági veszteség főként abból adódik, hogy a súlyosabb szájelváltozások miatt a kis állatok nem tudnak megfelelően táplálkozni, és a fejlődésben visszamaradnak, exportra eladhatatlanná válnak, ugyanakkor a kórokozó vírus a lábvégeken kaput nyithat a különféle kórokozó csírák behatolására, ami számos juhászatban az egyébként is sok gondot okozó sántaság tömeges fellépéséhez és nagyobb mérvű terjedéséhez vezethet. Minderről azonban és a juhok csülökbetegség okozta kártételéről az előbbi lapszámainkban részletesen beszámoltunk.

A KÓROKOZÓ

A betegséget okozó vírus a PARAPOXYVÍRUS genusba tartozik, melyek törzsei között a megbetegítő képességet illetően nagy különbségek vannak. A vírus ellenálló képessége a többi himlővírushoz képest is igen nagy. Az istállóban, a porban, a berendezési tárgyakon, a gyapjúban vagy éppenséggel a ragályfogó tárgyakra rászáradva, mint például a szállító eszközök stb. akár évekig is életképes, fertőzőképes marad.

Ezzel magyarázható, hogy ha a vírust valamelyik juhászatba behurcolják, bizony nagyon nehéz tőle megszabadulni, és ott akár évekig is fennmaradhat a fertőzés.

A vírus iránt a juh, a kecske és az ember fogékony, tehát a varas szájfájás zoonózis, vagyis az állatról emberre terjedő betegségek közé tartozik.

A régebbi felfogással szemben megállapították, hogy a szarvas, a zerge, a teve és a fókák parapoxvírusa külön-külön önálló vírusok, ezek a nekik megfelelő állatfajokban a juhok és a kecskék varas szájfájásához hasonló tüneteket idéznek elő.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A fertőzést az állományokba rendszerint a betegségen átesett, tünetmentes juhokkal vagy kecskékkel hurcolják be, de a vírus nagy ellenálló képessége miatt – amint arról már szó esett – közvetíthetik szállító eszközök, az istálló pora, az alom, a gyapjú stb. is.

Az elléseket követően a tőgyön és a csecsbimbókon kialakult elváltozásoktól a szopós állatok tömegesen fertőződnek. Főleg a fiatal bárányok és gidák betegszenek meg.

Később a tünetek enyhülnek ugyan, de a vírus az állományban, az alomban az aklok környezetében tartósan fennmarad, ezért a betegség az odatelepített újabb állományokban is megjelenik.

Fontos tudni, hogy mivel a betegség kiállása is csak rövid ideig tartó immunitással (védettséggel) jár, ugyanaz az állat akár újból is megbetegedhet. Endemiásan (=körülhatárolt, viszonylag kis területen váltakozó mértékben előforduló fertőző betegség) fertőzött állományokban az újszülötteknek életük első néhány hetében valamelyest passzív védettsége van. (VARGA J.)

A fertőzés helye és a betegség klinikai megnyilvánulása szerint a bántalom többféle formáját különböztetjük meg.

1. Labiális kórforma, mely az ajak, nyelv, száj- és orrkörnyék, ritkán a szem vagy a torok tájékára szorítkozik.

2. Podális a csülkök közötti és a párta környéki bőrrész elváltozása.

3. Genitális a külső nemi szervek és a tőgy megbetegedése.

4. A gyapjas bőrfelületek megbetegedése a legritkább, bár hazai szerzők ilyen kórforma fellépéséről is beszámoltak. (TANYI és mtsai)

TÜNETEK

A vírus többnyire a száj nyálkahártyáján át, ritkábban a bőr sérülésein keresztül jut be a szervezetbe. Ezt követően az első elváltozások vagyis tünetek általában 3-9 napos lappangás után jelennek meg az ajakon, a száj nyálkahártyáján, a lábvégeken vagy a nemi szerveken, és csak ritkábban szorítkoznak a test gyapjúval fedett területeire. Az elváltozások nagyon fájdalmasak.

1. Az ajkakra szorítkozó alakja étvágytalansággal kezdődik, majd az ajkak bőrén, főként a szájszegletekben hol csak néhány elszórt, hol sűrűn egymás mellett borsónyi nagyságú, savót tartalmazó hólyag keletkezik, melyek később elgennyesednek, majd helyükön kisebb-nagyobb pörkök képződnek. Olykor a szemhéjak bőrén, a fülkagylókon és az orrszárnyon is megjelennek a pörkök.

E kórforma során többnyire jóindulatúan zajlik a bántalom, és a pörkök már 2-3 hét alatt nyom nélkül lehullanak.

Ha a kóros folyamat ráterjed a száj nyálkahártyájára is, a hólyagok helyén fekélyek keletkeznek, a rágás és a nyelés nehezítetté válik, a szájból pedig bűzös nyál csorog.

A szájbeli kóralak hosszas, akár hetekre elhúzódó folyamat, amikor az állatok lesoványodnak, sőt nem egyszer el is hullanak.

2. A lábvégekre szorítkozó alak során a csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen keletkeznek előbb savóval, majd gennyel telt hólyagok.

Később ezek helyén fekélyek képződnek, melyek utat nyitnak mindazon kórokozók számára, melyek a juhok panaritiumát (büdös sántaságát) előidézik. (Lásd előbbi Lapszámunkban a részletes leírást.)

3. A nemi szervek megbetegedése során a nőivarú állatok hüvelyében a péraajkakon és a szomszédos bőrön jelennek meg a hólyagok, gennyes hüvelykifolyás kíséretében. A tőgyön és a csecsbimbókon kialakuló elváltozások miatt az anyák nem hagyják a bárányokat vagy gidákat szopni. Az esetek túlnyomó többségében az elváltozások 4-6 hét alatt gyógyulnak, a pörkök leválnak, helyük pedig többnyire hegesedés nélkül gyógyul.

Kosokon a tasak bőrén és a hímvessző makkján keletkeznek hasonló elváltozások.

A bántalom során a morbiditás (megbetegedési arány) magas, az elhullások aránya azonban rendszerint nem haladja meg a 10%-ot. (VARGA)

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

A szájüregre és a száj környékére kiterjedő súlyosabb elváltozások esetén ajánlják a szájüreg enyhe fertőtlenítőszerekkel való kiöblítését, és a szoptatást illetve az evést akadályozó szájkörnyéki pörkök eltávolítását, majd antibiotikumot is tartalmazó hámosító kenőcsökkel való kezelését. A gyógyszerek kiválasztásával és alkalmazásával kapcsolatban a kezelő állatorvos vagy az állatpatika gyógyszerészének ajánlása szerint kell eljárni.

A fertőzött állományokat célszerű zárt állományként tartani, abból állatot eladni, még kevésbé azonban külföldre szállítani nem szabad, mert a szállítás okozta stressz következtében a megérkezéskor az állatok egy része már beteg lesz.

Különösen fontos, hogy alapos „körültekintés után” mentes állományból vásároljunk juhokat, de ajánlatos a vásárolt állatokat két hétig a saját állománytól elkülönítve megfigyelés alatt tartani.

A bántalom megelőzésére, leküzdésére megfelelő vakcinák, oltóanyagok állnak rendelkezésre, melyek rendelése állatorvosi feladat.

AZ EMBER IS MEGBETEGEDHET

Fogékony a vírus iránt az ember is. Ismételten észleltek már megbetegedést beteg állatokkal foglalkozó egyének, különösen kecskepásztorok és juhászok, valamint laboratóriumi szakemberek és húsipari dolgozók között. Emberen a bántalom 2-4 napig tartó lázas állapothoz társuló göb-, majd hólyagképződésben mutatkozik, vagy bőrön, a kezeken vagy az alkaron, kivételesen egyebütt pl. a szemhéjakon vagy a szemöldökön. Emellett megduzzadnak a környéki nyirokcsomók is.

A hólyagok 3-4 nap múlva felfakadnak, és a keletkező fekélyek mintegy tíz nap alatt meggyógyulnak. Ha azonban főleg staphylococcusok okozta gennyesedés társul az alapbajhoz, akár 3-4 hétre is elhúzódhat a gyógyulás. (MÉSZÁROS)

A JUHOK RAGADÓS SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS OKOZTA CSÜLÖKBETEGSÉGE

A betegség rendszerint szarvasmarháról vagy sertésről terjed át juhra. Felnőtt állatokban a betegség sokszor alig észrevehető módon zajlik le. Szopós bárányokban rosszindulatú fomában fordul elő és elhullással jár.

A felnőtt juhokon sokszor első és egyetlen tünetként a körömfájás, a sántaság jelentkezik. A pártaszél enyhén duzzadt, a körömhasadékban csupán egy-két köles nagyságú hólyag, majd ezek felfakadása után hámhiány figyelhető meg.

A pártaszélen valamint a sarokvánkosokon jóval ritkább a hólyagok megjelenése, mint szarvasmarhán és sertésen. Hasonlóképpen a száj nyálkahártyáján is ritkák a hólyagok, illetőleg a hámhiányok, és ilyenek a lábvégeken is gyorsan gyógyulnak, ezért a megállapításuk nehéz.

GYÓGYKEZELÉS

A járványügyi szabályok szigorú betartása mellett kell elvégezni a csülökszaru szabályozását, a lábvég lágy szöveteiben előforduló elváltozásokat a sebészet szabályai szerint kezeljük, amint az előbbiek során már olvashattuk. A lefaragott szarurészeket gondosan el kell égetni a vírus továbbhurcolásának elkerülése érdekében. (B. KOVÁCS)

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013-ban.)