Moszkva 3/b

IRÁNY MOSZKVA! (1960)

Moszkva régen és ma (2)

Új ház a Frunzensky utcában.

Az óriási mértékű építkezések ellenére is lakáshiány van Moszkvában, és bizony még mindig nagyon sokan laknak társbérletben. 

A népstadion.

Mesélték, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a gyárak környékéről az értelmiségi és egyéb kategóriákba eső személyeket kitelepítették, és ezeket a lakásokat átadták azoknak a munkásoknak, akik a gyárban dolgoztak, és eddig elviselhetetlen körülmények között laktak.

Majakovszkij szobra

Lassan a kitelepítetteket is rendesebb lakáshoz juttatták. Éppen a lakásprobléma miatt Moszkvában is csak letelepedési engedéllyel lehet beköltözni.

A moszkvai Nagyszínház.

1900 körül a legnagyobb épület Moszkvában a 2500 személy befogadására képes császári színház volt.

Az országutat átívelő dekoratív híd a XVIII. századból.

Az 1900-ban kint járt Falk Zsigmond doktor megerősíti a régi leírásokat, miszerint a szeszt különösképpen szeretik. Mayerberg (1661) azt írja erről, hogy az italt (a töményet!) nem cseppenként nyelik, mint a tyúk, hanem telitorokkal, mint az ökör vagy a ló. A kocsmákban az utolsó garasig isznak, ha a pénz elfogyott, ruháikat is szívesen odaadják az ital ára fejében. Ezután az utcán bukdácsolnak, dülöngélnek, hemperegnek.

A Gorkij utca helyén 1936-ban még csak kizárólag faházak álltak.

A házasság is másképpen bonyolódott le annak idején, mint nálunk. A szerelemnek nem sok köze volt hozzá! A szülők adták össze a sokszor még fiatalkorúakat anélkül, hogy sok esetben azok egyáltalán láthatták volna egymást a frigy előtt. Igaz viszont, hogy a válás is könnyebb volt, melyre már az egyszerű megunás is jogalapot szolgáltathatott.

A kazáni pályaudvar.

Étkezésüket Mayerberg és Kakas is csaknem egyformán írja le: A durva vászonabrosszal leterített asztal mellé ülnek, mindenki kap kanalat és kenyeret. Tányért, szalvétát, kést és villát csak az előkelő vendégek kapnak. A főuraknál és a gazdag embereknél a tálak ónból vannak, és a cselédség lustasága folytán undortkeltően feketék. Az étkezést pálinkával kezdik, majd különféle húsok következnek. Ha a húst lerágták a csontról, a csontot visszadobják a tálba. A halétel elmaradhatatlan, a csemegével azonban nem sokat törődnek. Bezzeg annál inkább az ivással! Az ivásnak csak a teljes részegség vet véget. Annyira lerészegednek, hogy senki nem tudja a saját lábán elhagyni a helyiséget. A nők sokszor versenyt isznak a férfiakkal. A szesszel telített lakomákon a társalgás csupa gorombaságból és tisztességtelen szavakból áll...

A népűvészeti múzeum.

Mayerberg úgy látta, hogy a női nem a moszkovitáknál nem nagy tiszteletben áll. "Itt egyetlen férfi sem tenné meg, hogy térdre hulljon a hölgyek előtt, vagy pedig sok éven át folytatott imádása által a szemtelenségig büszkékké és követelőkké tegye őket, vagy pedig az elmaradhatatlan sóhajokkal mint valami istenséget tömjénezzen és legválogatottabb óhajaikat teljesítse."