Mennyi mindent rejtenek magukban a lovasszobrok általában? És egy-egy konkrét alkotás? Mesélnek történelmet, történeteket, közvetítenek művészetet, ízlést, technikát, látásmódot, sokszor attól függően, hogy a ló hány lába éri a talapzatot vagy lendül a magasba, jelentheti a szobor, hogy lovasa milyen módon halt meg. A művészettörténet pedig komolyan foglalkozik a lovasábrázolás történetével. Nekünk ez itt nem tisztünk, mi ismét csak ízelítőt adunk a szerző saját fényképeivel és jegyzeteivel Amerika és Ausztrália különböző országaiban kiállított lovasszobrokból a teljesség igénye nélkül. Ha az ország
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
.
.
E lovasszobor egy angol tábornok síremlékét jelzi, aki a II.
világháborúban együtt harcolt az amerikaiakkal, és az volt az utolsó
kívánsága, hogy az Arlingtoni temetőben helyezzék örök nyugalomra.
.
.
.
.
.
Buanos Aires nem sokban különbözik az európai nagyvárosoktól, csak az
ezernyi kávéházból és mulatóból kiszűrődő argentín zene ad némi egyéni
ízt a városnak.
.
.
.
.
.
.
Láttuk
a földünk csodájának számító Iguazu vízesést, láttuk Dél-Amerika egyik
legnagyobb városát, Buenos Airest, láttuk a világon egyedülálló Pampákat
megismertük a híres gaucsókat. Utazzunk el most a Kordillerákba,
Argentína egyik legcsodálatosabb üdülőhelyére, amit az ország Svájcaként
is titulálnak, Bariloche-ba! Melegsége és varázsa többek között onnan
ered, hogy az agyoncivilizáltságnak nyoma sincsen.
.
.
.
.
.
Canberrába,
a fővárosba utazunk. Kicsit meglepődünk, mert egy zsivajgó, hatalmas
épületekből álló nagyvárost vártunk, pedig az épületek majdnem elvesznek
a parkok és ligetes utcák rengetegében. Több mint 2000 facsemetével
ültették be Canberrát, köztük nagyon sokat az északi féltekéről
szállítottak ide. Virágos parkok és szép szobrok díszítik a fővárost,
mögöttem a spanyol lovag és szolgájának bronszobra.
.
.
.
.
.
Óriási
szoborcsoporthoz érünk: ez a bandeiranték hatalmas emlékműve. Sao Paulo
volt a banderianték "szülőanyja", innen indultak el az első és bátor
kalandor csapatok az ország belseje felé. A város alapítását követő
néhány év múlva itt tűzték ki az első zászlót, mintegy missziót hirdetve
az emberek toborzására, a térség belseje megismerésére, meghódítására
majd kizsákmányolására.
.
.
.
.
.
.
Santiago Közép-Chilének szinte a mértani középpontjában fekszik.
Szépségében a nyugati parton levő valamennyi vetélytársát felülmúlja.
Vezérek, államférfiak szobrai díszítik, szépítik a fővárost. Házai
szelíden emelkedő dombokra, árnyas völgyekre épültek. A város hátterét
az Andok fenséges csúcsai, félelmetes sziklafalai alkotják.
.
.
.
.
.
.
Bemegyünk a városba: a San Martin
téren vagyunk. És kinek a lovasszobra uralja a teret? San Martiné. Ő
volt azon tábornokok egyike, akik végső csapást mértek 1824. augusztus
6-án a spanyolokra, és kivívták Peru függetlenségét.
.
.
.
.
.
.
És íme Simon Bolivar lovasszobra. Ő volt az, aki 5 dél-amerikai országot
szabadított fel a gyarmati uralom alól. Venezuela is nemzeti hősének
tekinti. Még a pénzét is bolivarnak nevezi.
De ki is volt Bolivar? 1783-ban Caracasban született. A jómódú család
már 14 éves korában katonaiskolába adja a fiút, ahol kiváló szorgalmú és
tehetségű katonatisztet nevelnek belőle. Ő űzte ki a fejvesztetten
menekülő királyi hadakat 1821. június 24-én véglegesen Venezuelából.
Ennek tiszteletére monumentális emlékmű épült. Spanyolországban
folytatja a tanulmányait a fiatal tiszt, ahol továbbképzi magát, majd
bejárja Olaszországot, és később Párizsban telepedik le. Itt aktívan
részt vesz a város politikai életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése