A házinyúl pasteurellosisa

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A HÁZINYÚL PASTEURELLOSISA ELLEN?

„FERTŐZŐ NÁTHA”

Az elkeseredett tenyésztők nagyon gyakran azzal a panasszal keresik fel az állatorvost, hogy a nyulak bágyadtak, betegek, tüsszögnek, orrfolyásuk van. A bántalom nagyon gyorsan terjed, néhány napon belül akár az állomány nagy része megbetegszik, és nem egyszer gyors elhullással jár.

A betegség legtöbbször a pasteurellosis (olv. pasztörellózis) vagy népiesen a „fertőző nátha”, mely hazánkban is a házinyúl egyik leggyakoribb fertőző betegsége.

Veszélyességét fokozza, hogy „galoppozva” terjed, nehezen gyógyítható, és ha egy állományba bekerült a kórokozó, a fertőzéstől a legtöbb esetben nem lehet megszabadulni. A betegségen átesett nyulak ugyanis rendszerint életük végéig fertőzöttek maradnak, és bár a betegség semmiféle kóros tünetét nem mutatják, a kórokozó bacilusok tömegeit ürítve fertőzik társaikat, a környezetüket.

A betegség veszélyességét bizonyítja, hogy hazánkban a felnőtt nyulak kiesésének (elhullásának, selejtezésének) 40-50%-áért, a növendék nyulak kiesésének pedig 4-5%-áért a pasztörellózis tehető felelőssé.

Legfontosabb teendő tehát a prevenció, a betegség megelőzése.

MI OKOZZA?

A betegség okozója egy apró coccoid alakú Gram-negatív baktérium, a Pasteurella multocida. Az egyes baktériumtörzsek virulenciája (=fertőzőképessége) erősen eltérő lehet!

A virulensebb törzsek okozzák az elsődleges, heveny kórformát (heveny fertőzést, tüdőgyulladást és más elhullásra vezető heveny elváltozást), mely akár 1-3 nap alatt elhullással járhat.

A kevésbé virulens törzsek ugyancsak okozhatnak elsődleges pasztörellózist, de ez elhúzódó vérfertőzésben vagy bakteriémiában, valamint félheveny lefolyású szervi elváltozásokban nyilvánul meg. A betegség fellobbanásában, súlyosbításában nagyon jelentős szerepük van a hajlamosító tényezőknek.

HOGYAN TÖRTÉNHET A FERTŐZÉS?

A fertőződés történhet a légutakon, a kötőhártyán, a szájon át, a bőrsérüléseken, a csecsbimbónyíláson vagy éppenséggel a hüvelyen keresztül.

A HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

Amint olvashattuk a kórokozó virulenciájától függően kedvező körülmények között is berobbanhat a betegség, de gyakran a nyulat érő káros környezeti hatások váltják ki, vagy éppenséggel súlyosbítják a bántalmat. Ilyenek:

1. Megfázás.

2. A poros levegőjű környezet.

3. Az istálló nagy ammónia-, széndioxid- és egyéb gáztartalma.

4. A túl száraz levegő vagy éppenséggel a magas páratartalom.

5. A zsúfoltság.

6. A házinyúl nagyon érzékeny a huzatra! Már 0,5m/sec sebességű légmozgás is, ha állandósul, hajlamossá teheti az állatokat az „orrhurutra”.

7. A kedvezőtlen hőmérséklet ugyancsak kiválthatja a bajt. A növendék- és tenyésznyulak számára a 15-20 fokos istálló-hőmérséklet a legkedvezőbb. Az ettől lényegesen eltérő hőmérséklet már jelentős megterhelést ró az állatokra, és hajlamosít a légzőszervi betegségekre.

8. Különösen káros az ingadozó hőmérséklet, mert a gyorsan bekövetkező és jelentős hőmérséklet-változásokhoz a házinyúl nehezen alkalmazkodik.

9. Elősegíti a bajt a hibás takarmányozás, a vitaminok, ásványi anyagok hiánya.

10. Ugyancsak hajlamosítanak a bántalomra a stressz-hatások, a szállítás, a frontátvonulás stb.

11. Megállapították, hogy bizonyos fajták és egyedek fokozottabban ellenállnak a betegségnek, és még a legsúlyosabb istállójárványok során sem betegszenek meg.

12. A betegség többnyire már a 4-5 hetes szopós nyulakban megjelenhet, tömeges elhullást azonban rendszerint a 2-3 hónapos süldő nyulakban okoz.

13. A választáskor a nyulak összekeverése ugyancsak kedvez a betegség fellobbanásának.

14. Nagyon nagy körültekintéssel kell lenni a kölcsönbakok igénybevétele során, mert nem egyszer az egészségesnek látszó állattal hurcolták be a bajt a fertőzéstől mentes nyúlállományba.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Előre kell bocsátani, hogy a P. multocida törzsekkel a házinyulak életük első heteitől kezdve már az anyjuktól fertőződnek rendszerint aerogen úton.

A bántalom többféle kórformában nyilvánulhat meg:

1. Elsődleges vérfertőzés során a beteg nyúl bágyadt, étvágytalan, esetleg tüsszög, vagy enyhe orrfolyása van, és akár 1-3 nap alatt elhullhat.

2. Orrhurut (ún. ragadós nátha) az idült bántalom leggyakoribb és legjellemzőbb formája. Eleinte a beteg nyúl orrnyílásából csak kevés savós váladék szivárog és az állat időnként tüsszent. Később egyre több lesz a váladék, majd mind sűrűbbé válik és nyálkás-gennyes jelleget ölt.

A beteg állat egyre gyakrabban tüsszög, a mellső lábaival dörzsöli az orrnyílások környékét, ahol a szőrzet nedves, összetapad. Az orrhurut súlyosbodásával az orrfolyás gennyes jellegűvé sűrűsödik, mely beszáradva elzárja az orrnyílásokat, és környékükre beszáradt, pörkös váladék tapad.

3. A tüdőgyulladás, a légutak betegsége savós-gennyes orrfolyással kezdődik. Az állatok sokat tüsszögnek, és a levegőben mintegy spray formájában juttatják környezetükbe a pasztörellákat.

Az orrgyulladáshoz tüdőgyulladás is társulhat, amikor a bágyadt, étvágytalan nyúl egyre szaporábban lélegzik. Előrehaladottabb esetekben súlyos légszomj jelentkezik. Ilyenkor a beteg a fejét feltartva mohón kapkodja a levegőt. Az elhullás olykor különösebb előzmény nélkül, hirtelen bekövetkezhet.

4. Amikor középfülgyulladás vagy agyhártyagyulladás lép fel, a beteg állat a fejét és a nyakát ferdén tartja. A ferde fejtartás olyannyira fokozódhat, hogy a beteg már alig tud enni és inni. Végső stádiumban a nyúl olykor a hossztengelye körül forog.

5. A baktériumok a vérpálya útján eljuthatnak – testszerte szétszóródva – a különböző testtájak bőr alatti kötőszöveteibe is, ahol mogyoró-, dió-, esetleg gyermekököl nagyságú tályogokat hozhatnak létre.

A tályogok gyakran maguktól megnyílnak, és a külvilágra került sűrű gennyes váladék nagy tömegben tartalmazza a kórokozót.

6. A P. multocida nem egyszer gennyes méhgyulladást idéz elő, mely hurutos-gennyes hüvelykifolyással jár. Máskor tejmirigygyulladást okoz, mely során a beteg tejmirigy megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas, és a tőgy bőre többnyire kékes színű.

GYÓGYKEZELÉS

Előre kell bocsátani, hogy a beteg állatok gyógykezelésétől csak akkor várható eredmény, ha a betegséget elősegítő körülményeket – melyekről az előbbiek során részletesen olvashattunk – megszüntetjük!

Ugyancsak fontos, hogy az előrehaladottan beteg állatokat kiselejtezzük, mert ezek nem gyógyíthatók, és tömegesen ürítik a kórokozókat.

A betegség megállapítása után az állomány minden egyedét kezelni kell valaminő pasztörellák ellen hatékony gyógyszerrel! Vetési professzor a gentamicin injekciót ajánlja, legújabban pedig az enrofloxacint ajánlják 10-20mg/testsúlykilogramm adagolásban 24 óránként a bőr alá fecskendezve vagy szájon át adagolva (Gőbel dr.). a gyógyszer rendelése állatorvosi feladat.

Nagyon fontos tudni, hogy a betegségen átesett állatok jelentős része a gyógyszeres kezelés mellett is baktériumürítő marad. Ez azt jelenti, hogy az ilyen állományokból nem célszerű tenyészállatokat megtartani.

VÉDEKEZÉS

Mindenekelőtt a hajlamosító tényezőket kell kiiktatni az előbbiekben leírtak szerint.

Gondosan ügyelni kell arra, hogy fertőzött állat ne kerülhessen a tenyészetünkbe! Az újonnan beállított állatokat legalább 2 hétig megfigyelésre el kell különíteni.

Miután a betegséget a ragályfogó tárgyak is terjeszthetik, gondoskodni kell azok fertőtlenítéséről (Multicide, formalin, H-lúg stb.) is.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. tavaszán.)