A levél Nagykanizsáról érkezett. „Tisztelt Doktor úr! Igaz,
hogy a baj már bekövetkezett, mert az ellés előtt álló vemhes
kocám elhullott, de több sertésem is van, szeretném a tanácsát
kérni – ha lehetséges –, hogy mi okozhatta a koca hirtelen
elhullását?
Az utóbbi napokban csökkent a koca étvágya, de mivel más tünetet
nem láttam, ezt a nagy melegnek tulajdonítottam. Egyik reggelre
azonban az állat egyszeriben megsápadt, kifehéredett, csak
ösztökélésre sikerült felkeltenem, semmit nem evett, viszont
többször is néhány golyónyi, szurokfekete bélsarat ürített.
Mivel nem volt láza, gondoltam, ha a következő napra nem javul,
hívom az állatorvost.
Sajnos erre már nem került sor, mert a koca másnapra elhullott.
Amikor felbontottam, a gyomra tele volt vérrel. Alaposabban
megnéztem, hogy honnan eredhetett a vérzés, és ekkor a gyomor
falában egy kb. 6 cm-es „sérülést” találtam.
Ami a takarmányozását illeti, az utóbbi időben felerészben
kocatápot és felerészben finomra őrölt kukoricadarát kapott. Az
a kérdésem, hogy mi válthatta ki a hirtelen „bevérzést”, és
hogyan lehet az ilyen bajt megelőzni? ...”
Bár a pontos diagnózist csak a koca helyszíni vizsgálatával,
illetve boncolásával lehet kimondani, leírása alapján
mindenekelőtt az özofageális („nyelőcsői”) gyomorfekélyre
kell gondolni, melynek Olvasónk esetében a nagyon gyorsan lezajló
formája okozhatta az állat hirtelen elhullását.
Tekintettel arra, hogy a sertés gyomorfekélye – különböző
megjelenési formákban – nagyon gyakori, és nagyon sok
veszteséget okozó bántalom, bizonyára közérdeklődésre tarthat
számot sertést tartó gazdatársaim körében az ismertetése.
A SERTÉS ÖZOFAGEÁLIS GYOMORFEKÉLYE
A betegséget a gyomor nyelőcsői részén kifejlődő, a hámnak
parakeratózisszerű megvastagodása, majd ott különböző méretű,
éles határú, kerekded vagy ovális alakú, egy vagy több
kimaródás a nyálkahártyán, illetve fekély jellemzi. A fekélyek
esetenként nagyobb területeken összefolynak.
A betegség jelentőségét az adja, hogy a gyomorfekélyes sertések
rosszul értékesítik a takarmányt, fejlődésük lelassul, csökken
az átlagos napi testtömeg-gyarapodás és meghosszabbodik a
hízlalási idő.
Esetenként nem hanyagolható el az a veszteség sem, amely abból
adódik, hogy a gyomornyálkahártya vérereinek a sérülése
következtében hirtelen belső elvérzés és gyors elhullás
következik be.
A szakosított sertéstelepeken az egészségesnek látszó állatok
10-15%-a is szenvedhet a betegségben. Azokban az állományokban,
ahol igen sok a rosszul fejlődő, és kedvezőtlen
takarmányértékesítő egyed akár 50-60%-os előfordulása is
lehetséges (HORVÁTH).
MI OKOZHATJA?
Ez idő szerint nem teljesen tisztázott, komplex oktanú bántalom,
mely kialakulását számos hajlamosító tényező segítheti elő.
1. A bántalmat granulációs betegségnek is nevezik, mert a
granulált tápot fogyasztó sertésekben gyakrabban lép fel a
betegség. Ezt főként a granulatum készítésekor alkalmazott erős
hőhatásra vezetik vissza, mely megváltoztatja az alaptakarmány
összetevőinek részecskenagyságát.
2. Minél finomabbra őrölt takarmányt esznek a sertések, annál
nagyobb a fekélyképződés lehetősége. A takarmány részecskéinek
a csökkenése ugyanis növeli a gyomornedv mennyiségét, a
pepszinaktivitást.
3. Egyes megfigyelések szerint az etetés módja is befolyásolhatja
a fekélyképződést. Úgy találták, hogy a szárazdarás etetés
során gyakrabban fordul elő, mint a nedves takarmányozás során.
4. A takarmány nyersrost-hiánya is növeli a hajlamosságot.
5. A padlóról való etetés is kedvezőtlen hatású
6. Az ivóvízellátás zavarai ugyancsak hajlamosítanak a
fekélyképződésre.
7. A stressz-hatásoknak szintén jelentős szerepet tulajdonítanak
a betegség fellépésében (az állatok gyakori zaklatása,
szállítása, ellés okozta terhelés stb.).
8. Ismételten megfigyelték a tartástechnológiai ártalmak, így a
zsúfolt elhelyezés, szűk férőhely, elégtelen etetőtér stb.
elősegítő szerepét.
9. A hirtelen időjárás-változásokkal, frontbetörésekkel
párhuzamosan többször is észlelték az elhullással járó heveny
esetek fellobbanását.
10. A hiányos aminosav- vagy vitaminellátottság (A, B, C, D,
E-vitamin) is szerepet játszhat a betegség súlyosbodásában.
11. Ugyancsak elősegíthetik a fekélyképződést a romlott, avas,
gombákkal stb. szennyezett keveréktakarmányok.
TÜNETEK
A betegség többféle formában is mutatkozhat:
1. A nagyon gyorsan lezajló esetekre jellemző a hirtelen belső
elvérzés.
2. A heveny forma során az állat étvágytalan, sápadt,
vérfogyottnak látszik. A gyomorban lezajló fájdalmas folyamatok
következtében a beteg sertés a fogát csikorgatja, üres
rágómozgásokat végez, olykor öklendezik. Máskor nyugtalan,
lefekszik, felkel, arcával a talajhoz támaszkodik. A gyomorból
származó vér a bélsarat kátrányszerűvé festi.
3. Félheveny esetekben a tünetek enyhék! Szeszélyes étvágy,
vérfogyottság, a fejlődésben elmaradás, olykor sötét
bélsárürítés mutatkozik.
4. Idült, egészen enyhe esetekben mindössze a gyenge fejlődés,
és időnként a kemény, bogyós bélsárürítés ad gyanút a
betegségre.
Ez a kórforma a leggyakoribb, és ez okozza a legtöbb gazdasági
veszteséget is, mert csökken a fajlagos takarmány-felhasználás,
a napi testtömeg-gyarapodás, ugyanakkor meghosszabbodik a hizlalási
idő és veszteséges lesz a sertéstartás.
TEENDŐK A BETEGSÉG LEHETŐ MEGELŐZÉSÉRE
Előre kell bocsátani, hogy a sertések gyomorfekély betegségének
gyakoribb előfordulása az állatok kedvezőtlen tartási-,
takarmányozási körülményeire hívja fel a figyelmet. Mik tehát
a teendők a betegség lehető megelőzésére?
1. Kerülni kell a zsúfolt elhelyezést.
2. Megfelelő méretű etetőhelyről kell gondoskodni.
3. Lehetőleg ne alkalmazzuk az ún. padlóetetést.
4. Nem szabad az abraktakarmányt hosszabb időn át túl magas
hőfokon kezelni.
5. A szemestakarmányt ne őröljük túl apróra. Megállapították,
hogy az egy mm alatti részecskenagyságú takarmány etetésekor
gyakrabban lépett fel a betegség.
Jó hatású a takarmányba 3-6%-nyi arányban bekevert lucernaliszt,
mely nemcsak a rost-tartalmát, de karotinoid-tartalmát is növeli.
Kedvező hatású a takarmány élesztősítése (B1-vitamin).
Naponta és sertésenként 5 dkg takarmányélesztő adagolását
javasolják.
Keverjünk az abrakhoz aminosav-kiegészítőket (Biometin,
Biolizin).
Nemcsak hazánkban, de külföldön is (Japán, akkori Szovjetunió)
kedvező eredményeket értek el az U-vitamin (S-metil-metionin)
takarmányba keverése után. Forgalmazásával kapcsolatban tessék
kikérni a kezelő állatorvos tájékoztatását.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. októberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése