Törökország II/5

 UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Útközben egy faluban

Továbbutazunk. Egy kis falu közelében egy csacsi várja a gazdáját. Errefelé legtöbben szamárháton közlekednek, de a kocsikat is zömmel ezek húzzák.

Persze találkozunk lovas fogatokkal is. A fiú a faluból például ezzel a járgánnyal hozza a tejet. Szeretnénk kicsit szóba elegyedni vele, de sajnos semmiféle nyelvennem tudunk (de ne nagyképűsködjek hiszen csak németül, angolul és némiképpen oroszul próbálkozunk), mindenre csak a fejét ingatja. Nem tudni, hogy ebben a hőségben nem megy-e össze a tej - még ha lehűtötték is - a feldolgozóban. A kocsija oldalán egy kis tábla áll, felirata: INSALLAH.

Megáll a kocsink, mert - mint a vezetőnk mondja - a legelőre hajtják az állatokat és bizony itt nekik van elsőbbségük! A gyerekek is részt vesznek az állatok terelésében.

Egyébként barátságos mosollyal és nagy érdeklődéssel figyelnek bennünket, idegeneket az állatokat terelgetők is. Talán itt mondom el, hogy az országban mindenütt barátságos, mindig vidám emberekkel találkoztunk. Vendégszeretetüket bizonyítja, hogy amint megtudták, hogy külföldiek vagyunk, szívesen meginvitáltak bennünket egy csésze teára.

Az országban 40 millió juh, 22 millió kecske és 12 millió szarvasmarha van. A gyapjú nagy részét feldolgozzák. Ami a kézművességet illet, annak Törökországban jelentős hagyománya van. Legismertebbek a kézi szövésű szőnyegek, melyek élettartama a jó minőségnek közsönhetően lehet akár 80 év is.

A szőnyegeken a leggyakoribb minta az iszlám művészet ún. vég nélküli mintája. A színeknek és a motívumoknak saját szimbolikájuk van. Minden szőnyeg eredeti művészi alkotás. A hagyományok szerint a ház minden helyiségét kárpittal borítják.

Törökország tekintélyes állatállománya nagyobb részben a paraszti gazdaságok keretébe tartozik, ám a szárazabb, pusztai legelőkön a félnomád pásztorkodás is elterjedt.

Az utóbbi időkben gyorsan bővülő állattartás a legelők túlzott igénybevételéhez vezetett. A szarvasmarha-állomány nagyobb, mint a Közel-Kelet országaiban együttvéve, de a csekély tejhozam miatt inkább csak a parasztcsaládok saját fogyasztását szolgálja.

Egy parasztgazdaság látogatói vagyunk, és szabadon fotózhatok...

Hamarosan elérünk egy presszót, mely előtt a vezetőnkkel készítek egy felvételt, majd megiszunk egy teát.

A tea itt sokkal gyakoribb ital, mint a kávé. A napi normál adag errefelé belőle 10 csésze. Megkérdezi a tulaj, hogy nem innánk-e egy ayrant felfrissülés céljából, de ez ellen a nejem nagyon élénken tiltakozik, így hát én is a teánál maradok.