Törökország V

UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Utunk véget ér

Visszamegyünk Kayseribe. Megállunk egy percre ez előtt a nagyon szép szeldzsuk sírbolt előtt. Van ugyan feljáró, de nem volt időnk, hogy bemenjünk. A vezetőnk türbének nevezte, amely valójában egy mohamedán sírkápolna, uralkodók, jeles emberek sírja fölé emelt, rendszerint nyolcszögletű kupolával fedett épület.

Betérünk egy üzletbe, hogy valamiféle emléktárgyat vegyünk a hazautazás előtt. A kereskedő nagy barátsággal fogad, bár én előrebocsátom, hogy csak körülnézünk! Ettől függetlenül azonnal hozat az inasgyerekkel 2 teát számunkra kis, öblös, itt rendszeresített teás poharakban. A nejem kinéz valamilyen karkötőt és megkérdezi az árát.

- 600 török líra - mondja mosolygósan a jóképű kereskedő.

- Ennyi pénzünk nincsen - mondom angolul, amit nagyszerűen megértett az atyafi.

Aztán mentünk lefelé az árakkal, mert olyan messziről indultunk. Lejjebb, mert magyarok vagyunk, és ő nagyon szereti a magyarokat. Lejjebb, mert a feleségem nagyon kedves, szép asszony. Lejjebb, mert én igen szimpatikus vagyok. A végső ár - last price, ahogy fogalmazott - kialakulását azzal magyarázta, hogy "mert nem kapitalista országból vagyunk". Hát harmadáron kaptuk, amit vettünk, mégis úgy éreztük, hogy ő csapott be bennünket. Még egy dolgot kért, hogy csináljunk vele meg az ifjú hölggyel egy fényképet. Ezért örökítettem meg a feleségemet vásárlás után. Esetünk nem volt egyedi, ilyen hercehurcával megy törökéknél a vásárlás!

Másnap reggel egy önkiszolgálóban kezdtük a napot, egy élelmiszerüzletben, ahol éppen készült a darált húsból a szendvics. Mindenhol megtalálható az étlapon a sis-kebab, a nyárson sült birka- és bárányhús. A döner-kebab, amiből mi is reggeliztünk, gyakran a járókelők szeme láttára az utcai ablakban készül. A függőlegesen állított kardszerű nyársra birkahús szeleteket húznak, és az így kialakított hústornyot gázláng felett forgatják. Amikor a húshenger felülete megpirult, a pecsenyesütő egy hosszú, borotvaéles késsel vékonyka szeleteket hámoz le róla, közben a nyárs tovább forog. A levágott húsdarabokat lepényre helyezi, megszórja apróra vágott paprikával, paradicsommal, vöröshagymával, megkeni vékonyan tejföllel, és már lehet is fogyasztani. Jóízűt reggeliztünk.

Se szeri se száma a szebbnél szebb rézműves terméknek, mely az utcán készül vagy apró, az utca felé nyitott boltocskákban. Számos, az évszázados formákat díszítő motívumokat őrző, nagyon szép és jellegzetes dísztárgy kapható megfizethető áron és valóban szép emlék vagy ajándék. Mi a márványhoz hasonló onyxból vásároltunk egy kisüzemben néhány emléktárgyat. Közben megnéztük, hogy miként is készülnek ezek a díszek.

Visszautazunk a fővárosba, mert törökörszági utunk véget ér. Útközben mezőgazdasági területen haladunk át.

Éppen folyik a teacserjék "megfejése", a teaszüret. Megállunk egy rövid pihenőre, és megnézzük, hogyan csinálják.

Kirikáléban megállunk egy háznál, ahol meguzsonnázunk. Ezt a látogatást a vezetőnk már jó előre megszervezte. A ház berendezése meglehetősen egyszerű, a házigazda igazán kedves, készséges. Ő az asszonyságokat sem dugta el, sőt a kisbabát is odahozta körünkbe.

De az ülésmód! Még mindig rettenetesen kényelmetlen... Nem bírjuk megszokni.

A repülőtéren nem nagy a forgalom, várjuk a beszállást. Fáradtak is vagyunk meg kicsit unatkozunk is az eddigi szoros programok után csak egyszerűen üldögélve.

Megérkezett a gépünk, felszállás: irány Budapest! Hosszú utunk strapás volt, de minden nap új és új élményt kínált ebből a szép országból...