ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
A CSIRKÉK LEGVESZÉLYESEBB PARAZITÁS BETEGSÉGE A KOKCIDIÓZIS
Amint
kezdődik a baromfiszezon, mind gyakrabban keresik fel a gazdák az
állatorvost azzal a panasszal, hogy a (vásárolt) csirkék véres
bélsarat, súlyosabb esetekben „tiszta vért” ürítenek,
étvágytalanok, bágyadtak és egyszeriben elhullanak. Nem egy olyan
esettel is találkoztam, amikor az állomány fele vagy még ennél
több csirke is elhullott.
Többször is előfordult, hogy a betegség akkor ütötte fel a
fejét, amikor a csibetápról valaminő más takarmányféleségre,
gyakran a sertéstápra vagy kizárólagosan a gazdasági abrak
etetésére tértek át a tulajdonosok. A diagnózis legtöbbször:
vakbél-kokcidiózis.
Elöljáróban annyit, hogy a kokcidiózis a baromfi egyik
legismertebb és legtöbb áldozatot követelő és nagyon gyakori
parazitás betegsége. Nemcsak azért, mert a különféle
bél-kokcidiózisok olykor túlságosan nagy és megfelelő
beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is
okozhatnak, hanem azért is, mert ha a beteg állatok túl is élik a
kokcidiumos fertőzöttséget, nagyfokban legyengülnek, és bennük
más természetű betegségek lobbanhatnak fel.
A súlyos veszteség elkerülésére tehát nagyon fontos a betegség
megelőzése vagy már az első tünetek megjelenésekor a
gyógykezelés.
MI OKOZZA?
A kokcidiumok apró egysejtű spórás véglények, melyek a
háziállatok bélcsatornájának, epeutainak és veséjének
bélhámjában élnek. A csibék emésztőcsatornájában
megtelepedett különféle kokcidiumok (Eimeria tenella, E.
necatrisx, E. brunetti) a bélcső más és más szakaszában okoznak
kóros elváltozásokat, és ennek megfelelően beszélhetünk a
csirkék vakbél-, vékonybél- és végbél-kokcidiózisáról. A
gyakorlatban rendszerint vegyes fertőzöttséggel találkozhatunk.
A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA
A fiatal csirkéknek a vakbelek heveny vérömlésével járó
legveszedelmesebb kokcidiumos fertőzöttsége.
A betegség okozója az E. tenella nevű kokcidium, mely szinte
mindenütt előfordul, ahol csirke van, és kellő védekezés
hiányában a fogékony állatokat megbetegítheti. Az E. tenella
kizárólag a házityúk fogékony egyedeiben telepszik meg, más
baromfiféleségekre nem jelent veszélyt.
A fertőzött állatok által ürített oociszták a külvilágon 48
óra alatt sporulálódnak és csak ezután válnak fertőzésre
alkalmassá.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzés úgy történik, hogy a sporulálódott oociszták, más
szóval a fertőzésre alkalmassá vált „peték” a szájon át,
sőt újabb megfigyelések szerint akár belégzés útján is
bejutnak a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek hatására
kiszabadulnak belőlük a sporozoiták, melyek hegyesebb végükkel
behatolnak a hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások
során roncsolják a szöveteket, és hihetetlen mértékben
elszaporodva a csirkék megbetegedését okozzák.
A fertőzés forrásául többnyire a kokcidium-hordozó, de a
betegség tüneteit nem hordozó tyúkok szolgálnak, melyek
bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták a
vízzel, eleséggel, sőt akár belégzéssel is bejutnak a csirkék
emésztőcsövébe.
Nem kizárt, hogy az udvarra leszállt verebek, sőt rovarok vagy
akár legyek is közvetíthetik a fertőzést, ha a lábukon
máshonnan felszedett oociszták tapadtak meg.
Tudni kell, hogy a sporulálódott oociszták a külvilágon nagyon
sokáig, akár egy esztendőnél is tovább fertőzőképesek
merednek, mert a külvilág káros hatásainak ellenállnak. Ezzel
magyarázható, hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára még
az előbbi esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos fertőzési
forrást jelentenek.
E széleskörű fertőzés veszélyére tekintettel kevernek egyes
csibetápokba kokcidiumsztatikumot (=kokcidiumellenes szert), és
ezzel magyarázható, hogy amint a gyógyszerezett csibetápról más
takarmányra térünk át, fellobbanhat a bántalom.
TÜNETEK
A betegség a jellemző klinikai tünetek alapján már élő állaton
jól felismerhető. Az első tünetek a fertőződést követően
mintegy 4-6 nap után észlelhetők. A kis állatok szomorkodva,
kedvtelenül álldogálnak, étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket
lógatják, és hamarosan megjelenik a legjellemzőbb tünet, a véres
jellegű hasmenés.
Szokványos esetekben előbb csak néhány vércsík látható a
csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt
előfordulhat, hogy a kis állatok látszólag „tiszta vért”
ürítenek.
A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok
ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány
minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás
körülményektől (zsúfoltság stb.).
A VITAMINOK SZEREPE
A betegség fellépésében és lefolyásában fontos szerepet
játszanak a vitaminok, melyek közül elsőként az A-vitamint kell
megemlíteni. Az A-vitamin és a hámsejtek funkciója szoros
kapcsolatban áll, ezért nevezik ezt a vitamint „hámvédő
faktornak” is.
Az A-vitaminnal bőségesen ellátott csirkék nem vagy csak
gyengébben betegszenek meg, mint az A-vitaminnal nem kezelt társaik.
Egyes kísérletek arra utalnak, hogy a csupán mérsékelt
fertőzésnek kitett csirkéknek egyedül az A-vitamin nagy adagban
való applikálása védelmet jelenthet a kokcidiózis ellen.
A K-vitamin nélkülözhetetlen szerepet tölt be a májban, a
protrombin termelésében, amelyből viszont a vér alvadását
biztosító trombin keletkezik.
GYÓGYSZERES KEZELÉS
A kokcidiumok a baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a
gyógyszerekhez, amelyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az
így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az
utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens
kokcidium-törzsek.
Többek között ez az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek
kerülnek forgalomba, melyek a kokcidiózis megelőzésére, illetve
gyógyítására szolgálnak.
A kokcidiózis megelőzésére, kezelésére számos
gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre, melyek felsorolása e
dolgozat keretében aligha volna lehetséges, ezzel kapcsolatban
kérni kell a kezelő állatorvos tanácsát, utasítását.
Néhány olyan gyógyszert felsorolok példaképpen, melyeket magam
is jó eredménnyel használtam, használok. Fontos szabály, hogy a
betegség tüneteinek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a
gyógykezelést.
BAYCOX 2,5% oldat: mindegyik kokcidium faj ellen hatásos. A
tünetek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést.
Adagja egy milliliter oldat egy liter vízhez két napig folyamatosan
itatva.
NEOPHYKOKCIN sol.: a kokcidiózis megelőzésére és
gyógyítására egyaránt alkalmas. Kiváló baktericid hatása
egyaránt jól érvényesül a Gram-negatív és Gram-pozitív
baktériumok ellen is. Gyógyításra 10 napos kor eléréséig
folyamatosan kell itatni 2,5ml/liter töménységben. A kezelést 4
hetes korban meg kell ismételni egy 3 napos itatásos kúrával.
A kokcidiózis megelőzésére 2,5ml/liter koncentrációban 2
és 4 hetes korban 3 napig kell itatni.
ESB 3 pulv. AUV: szulfonamid készítmény. Gyógykezelésre
1-2g/liter mennyiségben kell az ivóvízbe keverni folyamatosan vagy
megszakítással az 1., 2. és az 5. napon. Megelőzésre
legkésőbb 5 hetes korban 3 egymást követő napon 1,5g/liter
dózisban kell az ivóvízbe keverni.
A KOKCIDIÓZIS MEGELŐZÉSE
1. A külvilágra került és ott sporulálódott oociszták hosszú
ideig fertőzőképesek maradnak, a hideg telet is túlélik, a
fertőtlenítőszereknek is ellenállnak. A 60°C feletti meleg
azonban elpusztítja őket, tehát alapos takarítás után forrásban
lévő víz vagy lúg, esetleg lángszóró alkalmazásával kell
fertőtleníteni.
2. A járvány megelőzésére ajánlatos valaminő kokcidium-ellenes
szer alkalmazása. A csibetápokba többnyire bele is keverik.
3. Gondolkodni kell a csirkék megfelelő vitamin-ellátásáról
(A-vitamin).
4. A bántalom észlelésekor azonnal kérni kell az állatorvos
segítségét.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. tavaszán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése