Jugoszlávia 9/b

 AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)

Egy kis történelem

A terület őslakói a partvidéket a mai Velence környékétől Albániáig benépesítő illírek voltak. Csak a Kr. e.III. században kezdődik meg a római légiók előretörése az Adria keleti partjának birtokáért.

A római Dalmácia virágkorát a mai Split melletti Salonában született dalmát származású katonacsászár, Diocletianus alatt éli. Ennek bizonysága a spliti Diocletianus palota ma is csodált, hatalmas épületkolosszusa (mely az előző képen is szerepel).

A népvándorlás viharos időszakában a gótok, hunok, avarok támadásai váltakoznak az Adria-parton, majd a VII. században a szlávok jelennek meg. Érdekes, hogy a Belső-Isztria Meránium néven szerepel, és innen származik a Bánk Bánunk merániai Gertrúdja és a lézengő ritterek.

A XI. században két újabb hatalom jelenik meg az Adrián: a Velencei Köztársaság és a magyar királyok. A horvát Zvonomir király felesége Ilona, I. Béla magyar király leánya, amikor megözvegyült, a koronát Szent Lászlónak adta át. Tulajdonképpen mégis csak Könyves Kálmánnal léptek a magyar királyok a horvát trónra 1918-ig. A harangtornyot Könyves Kálmán építtette.

A XIII. századtól kezdve századokon át folyt a vetélkedés a magyar királyok és a Velencei Köztársaság között. A XV. századtól 1979-ig a tengerpart túlnyomó részét Velence uralja. A török előretörése után a XVI. században felemelkedik adriai hatalommá egy kis patrícius köztársaság - ügyes politikájával -, a dalmáciai Ragusa, a mai Dubrovnik. Ebből az időből származnak ma is megcsodált öles várfalai, bástyái, pompás középületei.

A büszke Ragusai Köztársaságot csak a XVIII. században dönti meg Napóleon, az ő bukása után pedig az osztrák császár lép az örökébe.

1918-ban valóra válnak a délszláv törekvések és megalakul jugoszlávia, bár Isztria és Zára Olaszországhoz kerül, Fiumét pedig D'Annunzio olasz költő csapatai foglalják el, és kikiáltják a kérészéletű Fiumei Köztársaságot.

Idillikus szigetek, kitáruló öblök, magasbanyúló sziklacsúcsok, a pompás kék tenger, pálmák, ciprusok, babérok, virágzó oleanderek, citrom, narancs, füge és szentjánoskenyér...

Mindez együtt giccs - és talán mégsem az. (Bár talán sokan mégis annak tartják bigott elfogultságukban.

Háromezer év művészetének csodálatosan változatos teljességével találkozhatunk itt...

Templomok, kolostorok, paloták, ősi várfalak, múltbamerevedett városkák, romantikus halászfaluk...