Marokkó VII/4

  KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)
A vásár és a Chellah

...betérünk az óvárosba. Az utca egyik oldalán végestelen-végig a földszinten üzletek sora. Egyemeletesek a házak. Az emeleten vannak a lakások, melyek mindegyikén csaknem egyforma, szellős erkélyek nyílnak az utca felé.

Mindjárt az első üzletnél árusítják a sivatag virágait. Ezek a sivatag homokjában, abból képződött, a legkülönfélébb alakzatokat öltött apró figurák. Alaposan válogattam közöttük. Érdekesek.

Majd beérünk a bazárba. Az árusokat mindenütt nádfonatos tető védi a tűző nap ellen. A pékek utcájában vagyunk, ahol a jellemző lapos kenyeret és ezen kívül tojást is árusít az atyafi. Ahogy beljebb sétálunk, nehezen tudjuk befogadni a keleti vásár túl zsúfoltan elhelyezett látnivalóit. Sűrű csomózású, rabati szőnyegek, teveszőr takarók, kovácsolt és cizellált vörösréz tálak, edények, színes bőrök, párnák, selyembrokát anyagok meg még sok egyéb kínálja magát a miénkhez képest hihetetlenül alacsony áron! Az árak sokkal visszafogottabbak, mint a nagy áruházakban vagy a városi üzletekben, viszont nem ellenőrzött a minőség.

Ismét egy díszes kapun áthaladva - amit az erőd falába építettek be - a belvárosban vagyunk. Megjegyzem, hogy nagyon sok díszes, olykor remekmívű kapu van a városban.

Egy hatalmas téren találjuk magunkat, melyen a régmúlt időkben rabszolgavásár folyt, ma pedig a tér túlsó oldalán egy sok-sok díszeskapu-bejáratos nagyáruház csalogatja az igazhitűeket. Hazautazás előtt állunk, már semmi pénzünk nincs, így ide már nem megyünk be. Vezetőnk azt mondja, hogy ez a vásárcsarnok.

Ismét egy gyönyörű átjáró, melyen áthaladva jutunk el az úgynevezett Chellah területére. A gazdagabb turisták fiakkerrel érkeztek, mi azonban gyalogosan sétálunk át.

Úgy tűnik, mintha egy oázis közepén találnánk magunkat. A környező, dúsan zöldellő növények határozottan ellentmondanak a környezet kopárságának.

Olajfákkal, kaktuszokkal, bokrokkal szegélyezett út vezet a forráshoz, amelyből valószínűleg a Merinidák alakítottak rituális tisztálkodási helyet. Közelében van a Chellah szentély, ami lényegében a hajdani Ribat maradványa. (A Ribat elnevezés Rabat "elődje".)

A növényzet által körbefutott romok körül narancs- és banánültetvények díszelegnek. Feleségem vizsgálat tárgyává is teszi, a szépen kiépített utat szegélyező, a nagy hőségben hűs árnyat adó fákat.

Az el-Atterine medresze is egykor korán iskola volt, de ma már nem használják. A Merinidák egyik legértékesebb alkotása, a merinida művészet mesterműve. Cizellált bronzakpuk vezetnek a belső térbe. A belső udvar falfelületei és oszlopai tele vannak finom megmunkálású stukkódíszekkel, koránidézetekkel, zománcozott csempékkel (zellij) és több faragású cédrusfa borítja.

Éppen az arc-, kéz- és lábmosást végzik az igazhitűek a mecset udvarán, mielőtt belépnének a szép kapun a monumentális épületbe. Újra szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Marokkóban csak a mohamedán vallásúak léphetnek be a mecsetekbe. Az ország államvallása az iszlám. Lakosságának 95 százaléka a szunnita, a mohamedán vallás ortodox irányzatát követi.