Jugoszlávia 11/c

 AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
Dubrovnik (3)

A Pila-kapun átlépve érkezünk be a falakkal körülvett óvárosba. A kaput két sarkobástya erősíti, felette Szent Balázsnak, a város patrónusának a szobra látható, alatta pedig Jókai híres regényének a névadója, a "három márványfej" található.

A kapun túl nyílik a 20 méter széles főutca. Itt csak gyalogosan lehet közlekedni, és ha nem pillantanánk a kirakatokra és a legújabb kor divatját viselő számos hippire és hippilányra, akik mezítláb, szakállasan, ápolatlanul, szakadt ruhákban, csoportosan lézengenek a városban, azt hinnénk, hogy a XVI. században vagyunk.

A kapun túl a főutca elején Onofrio kútja látható, melyet a városi vízvezeték részeként 1438-ban építettek. A tér bal oldalán a hatalmas Ferencrendi templom. Mellette húzódik meg egy kis reneszánsz templom, melyet a földrengés elmúlása után 1520-ban hálaemlékként építettek, és Sv. Spas templomnak nevezték el.

Az Onofrió-kút mellett áll a Ferencrendi templom, mely a XIV. században gótikus stílusban épült, de a tűzvész megrongálta. A torony mutatja legjobban átépítésének egyes szakaszait: az első szintet a hármasívű triforiás gótikus, felette kétnyílású reneszánsz ablaknyílás töri meg. A legfelső kiképzése már-már barokkba hajlik. A templom belseje és az oltárai inkább barokk jellegűek. Eredeti és épségben megmaradt a XV. századból való szószék. A templom kőpadozata alatt a dubrovniki patrícius családok tagjai alusszák örök álmukat. Különösen szép a kerengőnek 120 gazdag díszítésű oszlopa! A templom mellett kolostor is van. A XIV. századi oszlopokon növényi díszek, fantasztikus állatalakok: sárkányok, kígyók jelenítik meg a gótika dús fantáziájú világát.

A barokk Szent Balázs templom 1715-ben épült az 1706-os tűzvészben elpusztult román stílusú templom helyén. Az 1317-ben alapított gyógyszertár ma múzeum. A bejáratához közel az egyik oszlopon fogfájós emberarcot faragott oszlopdíszül a játékos mester vésője. A 600 év előtti patika egy másik világba visz. Páratlan ritkasága egy primitív desztilláló edény, a régi receptkönyvek és receptek. Az asztalnál egy fiatal barát fogadja a látogatók adományait.

A Ragusai Köztársaság egykori államfőjének székhelye az oszlopcsarnokos, gótikus ablakú rektorpalota. Érdekessége a loggia beépített kőpadjai, ahonnan a különféle ünnepségeket és előadásokat nézték végig a szenátorok.

A gótikus-reneszánsz Spanza palota 1516 és 1521 között épült. Egykor az udvarán állt a hatósági mérleg az alábbi felirattal: "Mérlegünk nem csal, amit itt mérünk, még az Isten is ezt mérné." Az épület előbb vámhivatal, majd raktár, utóbb pedig pénzverde volt.

Néhány lépésre a város szívétől zsobongott a bazársor.

.

A placáról sok sikátorszerű mellékutca nyílik hangulatos kisvendéglőkkel, halászcsárdákkal, borozóval, üzletekkel. Az ebédet ebben a szűk, sikátorszerű, Lucarica nevű utcában levő önkiszolgáló vendéglőben fogyasztottam el. Az utca csak olyan széles illetve keskeny volt, hogy még két ember is alig fért el egymás mellett.

Egy jellegzetes és ízletes húsételt ettem két kenyérrel 5,80 dínárért. Eztán visszatértem az erődbe, ahonnan indultam.

A XVI. században épült erődből fenséges kilátás nyílt a városra alant a kikötővel.

A vár padjáról sokáig néztem a tengert, míg végül is elaludtam...

Villamossal mentem vissza az autómhoz, és továbbindulva még sokáig Ragusa világában éltem. Gondolatban járkáltam a soknyelvű forgatagban a márványszerű fehér kőkockákon rendkívül elegáns vagy éppenséggel rövidnadrágos turisták között megmosolyogva a rendetlen, piszkos hippiket. A sok-sok aranykeresztes nyakláncot viselő olasszal ez a világ állítólag nagyon hasonlít Velencére. Előbb mérgelődtem, most csak megmosolyogtam azt a szemforgató álszentséget, amivel a ferences templomból kiküldtek a rövidnadrágom miatt... Sokáig a szemem előtt lebegett a zsúfolt, márványsírokkal és síremlékekkel teli temető, a rengeteg hatalmas kaktusz, az érő gyümölcsű füge- és narancsfák és az elegáns pálmák!