A sertés csülökbetegségeit
ismertető előbbi bejegyzéseinkben (A sertés csülökbetegségei I., A sertés csülökbetegségei II.) olvashattuk, hogy a
lábvégbetegségekkel terhelt, sántikáló sertés hizlalása
komoly ráfizetéssel jár, de az ilyen tenyészkoca sem képes az
elvárható eredménnyel felnevelni a malacait, sőt gyakran idő
előtt selejtezésre is kerül.
Azt is olvashattuk, hogy miként
kell a csülökbetegségeket megelőzni, ha pedig már bekövetkezett
a baj, hogyan lehet azt orvosolni. Sorozatunk befejezéseként a
legtöbb veszteséget okozó panaritiumot, a csülökízület gennyes
gyulladását és a ragadós száj- és körömfájás lábvégeken
megjelenő tüneteit, ezeknek a betegségeknek a megjelenési formáit
és megelőzésük lehetőségeit, valamint a gyógykezelésüket
fogjuk ismertetni.
PANARITIUM
A sertés panaritiumán a párta
és a csülök közötti területek bőrének és a bőr alatti
kötőszövetének gennyes gyulladását, valamint az ahhoz társult
szövődményeket értjük.
Ez a sertések legnagyobb
gazdasági veszteséget okozó csülökbetegsége, mely a nagyüzemi
gazdaságokban a kocaselejtezések egyik fő oka. Gyakorisága számos
körülménytől függ, melyek közül mindenekelőtt a padozat
minőségét, az almozást, a tartási higiéniát, az állatsűrűség
körülményeit és nem utolsósorban a fajta igényességét, tehát
az alkati szilárdságot kell megemlíteni.
MI OKOZZA?
A kóros folyamatot minden
esetben a pártatájék meggyengült ellenálló képességű bőrének
kisebb-nagyobb sérülésein át bejutott kórokozók indítják meg.
A bántalom előidézésében
újabb ismereteink szerint többnyire a Corynebacterium pyogenes és
a Fusobacterium necrophorum vesz részt – kevert fertőzés
formájában. A bántalom egyes állományokban tömegesen fordul
elő, és nem ritka a kistermelők állományaiban sem. A kórokozók
behurcolására nincs szükség, mert ezek a mikroorganizmusok az
állatok környezetében (többek között az állatok köztakaróján)
kisebb-nagyobb számban mindig előfordulnak.
Kimutatták, hogy a
Corynebacterium pyogenes két hetes kortól emelkedő tendenciával,
idősebb korban pedig már majdnem 100 százalékban kimutatható az
állatok mandulájából és az orrváladékkal valamint a bélsárral
egyaránt ürül a külvilágba. Az említett kórokozók által
kiváltott gyulladásos, gennyes folyamat ráterjedhet más, a
szomszédos képletekre, így az ínhüvelyekre, nyáltömlőkre,
inakra, szalagokra, ízületekre, a csonthártyára és a csontokra
is, nem egyszer pedig testszerte gennyes áttétek is képződhetnek.
A FERTŐTLENÍTÉS JELENTŐSÉGE
Komoly figyelmet érdemel az a
tény, hogy a lábvégek szövetében elszaporodott baktériumok
onnan tömegesen visszakerülnek a szállások padozatára, az alomba
vagy mindazon helyekre, ahol tartózkodnak az állatok. Még
masszívabban fertőződik az állatok környezete (padozat, alom és
berendezési tárgyak), ha a keletkezett tályogok feltörnek vagy a
tályogokat az állatok tartózkodási helyén felnyitják, illetve
az elhalt szöveteket itt távolítják el.
Több állat együtt tartása,
főként a zsúfolt elhelyezés és tülekedés jó alkalmat
szolgáltat arra, hogy az állatok akár egymás bőrébe dörzsöljék
az odajutott, sőt az elmondottakat figyelembe véve sokszorosan
feldúsult kórokozó csírákat.
Mindezek arra intenek, hogy a
kórokozók elpusztításának, a fertőzési lánc megszakításának
nagyon fontos feltétele az alapos fertőtlenítés, melyre kitűnő
készítmények állank rendelkezésre (pl. MULTICIDE, VIRKON stb.).
Az állatok maradéktalan
elszállítása után tehát az alapos takarítás és fertőtlenítés
a panaritium megelőzése terén is alapvető feladat.
MILYEN SZÖVŐDMÉNYEKKEL
LEHET SZÁMOLNI?
1. A szövődmények sorába
tartozik a csülökirha felületes vagy mély gennyes gyulladása.
2. A gyulladás olykor
ráterjedhet a csülökcsontra is.
3. A csülökízület gennyes
gyulladása sem ritka szövődmény.
4. nem egyszer az ujjhajlító
inak és azok ínhüvelyeinek elváltozásai is bekövetkezhetnek.
KIVÁLTÓ ÉS ELŐSEGÍTŐ
TÉNYEZŐK
1. Különösen az alommentes
tartás nyújt kedvező körülményeket a kórokozó baktériumok
behatolására, melyek a bőrsérüléseken keresztül jutnak a
szövetek mélyébe. Az alommentes tartás során a bántalom
kiváltásában elsődleges szerepet játszik a kemény, érdes,
töredezett, gödrös padozat, a hasonló minőségű járdák és
etetőhelyek, az ezek feltöredezésével keletkezett érdes szélek.
2. Megjegyzem, hogy többnyire az
érdes padozat tehető felelőssé a szopós malacok lábtő tájékán
keletkezett elváltozásokért is, melyek szopás közben
keletkeznek, amikor a malacok a „térdükre” támaszkodnak.
3. Ugyancsak hajlamosak a
sérülésekre és a baktériumok elszaporodására a pártaszélen
és az ízületek kidomborodó részein keletkezett felfekvések.
4. Elősegítik a baktériumok
behatolását a higiénia hiányosságai, a nedvesség, a trágya, a
trágyalé és a sár azzal a hatásával, hogy fellazítja a
sértetlen bőrt, vagy helyi bőrgyulladást okoz sekélyebb vagy
mélyebb repedésekkel.
5. Hajlamosít a csülökszaru
túlnövése vagy éppenséggel túlzott kopása, melyekről előbbi
lapszámunkban részletesen szó esett.
6. A takarmányozási hibák,
főként a kalcium- és foszfátellátás zavarai ugyancsak
hajlamosító okként szerepelnek.
7. A csülökszaru kiszáradása
a sarokvánkosi irha gyulladását és szarurepedések keletkezését
segítik elő utat nyitva a kórokozók behatolására.
8. A hibás lábállások, a puha
csüd szintén hajlamosít a panaritium fellépésére.
9. De ugyancsak hajlamosít az
állatok elnehezedése, a rendszeres mozgás hiánya. Ezt látszik
igazolni, hogy leggyakrabban a tenyészkocák, ritkábban a 70-75
kg-os testsúly elérése után a hízók és a tenyészkanok,
legritkábban pedig malacok betegednek meg.
A GAZDASÁGI VESZTESÉG
A bántalom okozta jelentős
gazdasági veszteségek ezúttal elsősorban nem az elhullásokból
adódik, hanem egyéb veszteségekből.
1. A hízók rossz
takarmány-értékesítéséből, következésképpen a drága
takarmány pazarlásából.
2. Ugyancsak a hízósertések
gyenge, egyenlőtlen fejlődéséből, a falkák ún. szétnövéséből.
3. Különösen kényszervágások
esetén, de olykor a kész hízók vágása során is, az oly gyakori
áttétek miatt a hús és egyes szervek elkobzása folytán, melyek
emberi fogyasztásra alkalmatlanná válnak.
4. A tenyészállatok esetében
pedig a szoptatós kocák nem kielégítő tejtermeléséből.
5. A beteg koca kevéssé törődik
a malacaival, gyakori a malacok megnyomása.
6. A tenyészkocák szaporodási
zavaraiból (ivarzás, fogamzás stb.).
7. Nem utolsósorban a
tenyészkocák korai, idő előtti selejtezéséből.
8. Végül pedig meg kell
jegyezni, hogy idült esetekben a lábvég ízületeiben és az
ízületek szalagjainak a tapadási helyén olyan elváltozások (pl.
csontosodó ízület és ízület körüli gyulladás, összenövések
stb.) is kialakulhatnak, melyek miatt a heveny gyulladás a gennyes
folyamat vagy az elhalás megszűnése ellenére az állatok tartósan
sánták maradnak, és következményesen a csülökszaru
deformálódik.
TÜNETEK
A panaritiumra a helyi tünetek,
továbbá a súlyos sántaság és az állat általános állapotában
bekövetkező károsodás a jellemzők.
Heveny esetben a pártaszél
körkörösen vagy körülírtan duzzadt, a duzzanat hőmérséklete
a környezeténél melegebb. Az elváltozott terület tésztatapintású
és tapintáskor fájdalmas. A csülkök egymástól távol állnak.
A pigment nélküli bőr
kivörösödött, esetleg cianotikus, a szőrszálak nem simulnak a
lábvégre, hanem borzoltak. A beteg lábvég különböző mértékben
deformálódott. Olykor a pártaszélen vagy a sarokvánkos tájékán
az elvált szaru alól bűzös váladék szivárog. A közben
képződött szaru repedezett, majd később deformált és túlnőtt.
A betegség előrehaladása során
tályogképződés vagy már feltört tályogok helyei figyelhetők
meg. A tályogok feltörésekor gennyes váladék ürül, és a bőr
nagyobb területeken ellökődhet. Az így keletkezett sebek
alapjáról és az elvált szarutok alatti irhából túlsarjadzások
indulnak ki és gyakori a lábvégek tetemes megnagyobbodása. Külső
vizsgálattal a mélyebben helyeződő tályogok nem ismerhetők fel,
ezeket csak a boncolás vagy sokszor csak a húsvizsgálat során
lehet megtalálni.
A súlyosabb fokú
Corynebacterium pyogenes okozta fertőzések során gyakran
találhatók testszerte is kisebb-nagyobb tályogok.
A beteg állatok bágyadtak,
étvágytalanok, gyakran lázasak és különböző mértékben
sántítanak. Sokat fekszenek, nehezen bírhatók mozgásra. Beteg
lábukat óvatosan vagy nem terhelik. A hátulsó lábak
megbetegedése esetén gyakran tartósan kutya módra „ülnek”.
Súlygyarapodásuk kevesebb a
szokásosnál vagy éppenséggel nagyon leromlanak. Amint arról már
szó esett, a szoptatós kocák tejtermelése és ivarzása is
kisebb-nagyobb mértékben zavart szenved.
A beszűrődött szövetekben
képződött tályogok feltörése után a sántaság csökken, az
általános állapot javul, de néha a pártaszélen kiterjedt
elhalás alakul ki. A bántalom megfelelő kezelés hatására, de
némelykor spontán is gyógyulhat, ám gyakran szövődmények is
kialakulhatnak, melyekről az előbbiek során már szó esett.
MI A TEENDŐ?
1. A megfelelő padozaton, a
száraz, tiszta almon és a kedvező higiénikus körülmények
megteremtése mellett gondoskodni kell a rendszeres fertőtlenítésről.
2. A beteg végtagra meleg
fertőtlenítő fürösztést vagy párakötést kell alkalmazni.
3. A helyi kezelést széleskörű
antibiotikum alkalmazásával kell kiegészíteni, helyileg esetleg
parenterálisan is applikálva.
4. A gennyes tályogokat meg kell
nyitni, és az elhalt részeket ki kell metszeni.
5. A lábvégeket kötéssel
védjük az újabb fertőzéstől, és bőséges, rendszeresen
takarított „szalmaágyat” kell alkalmazni.
A CSÜLÖKÍZÜLET GENNYES
GYULLADÁSA
Gyakori betegség minden olyan
gazdaságban, ahol elhanyagolják a higiénia alapvető szabályait.
A betegséget elsősorban gennyesztő mikrobák okozzák, melyek
bejuthatnak az ízület üregébe. Leggyakoribb kórokozó a
Staphylococcus pyogenes aureus, albus, továbbá a B.pyogenes suis.
Ezeken kívül természetesen más gennykeltői is előfordulhatnak
(B. KOVÁCS).
KÓRFEJLŐDÉS
A baktériumok többféle módon
is bejuthatnak az ízület üregébe:
1. Mindenekelőtt a pártaszéli
sérüléseken keresztül.
2. A csülkök közötti
sértetlen kipállott bőrön át.
3. A szarurepedésen át. A
szarurepedés kialakulásáról előbbi lapszámunkban részletesen
beszámoltunk.
4. A panaritium szövődményeként.
5. nem ritka az áttétek útján
keletkezett gennyes csülökirha-gyulladás sem.
A fertőzés következtében az
ízületi tok gennyes gyulladása gyorsan átterjedhet az ízületi
porcra, illetve a csontokra is, gyakori a tályogképződés és a
sipolyok kialakulása.
TÜNETEI
A betegségre kezdettől fogva a
nagyfokú, megterhelési típusú sántaság a jellemző.
Előfordulhat olyan eset, amikor helyileg még semmi elváltozás nem
látszik, hanem csak az étvágytalanság, elesettség, a hőmérséklet
emelkedése és a sántaság jelzi a betegséget. A külső sérülés
vagy a lábvégen előforduló más gennyes folyamat szövődményeként
kialakuló gennyes csülökízület-gyulladás esetén már kezdettől
fogva megállapíthatók helyi elváltozások is.
A feltörés előtt álló tályog
esetén a csüdízület felett körkörös duzzanat észlelhető,
mely jelentősen elődomborodik. A feltörések esetén pedig a
csülökízület-gyulladás fennforgásakor synoviával kevert
bőséges, gennyes váladék ürül a külvilágra.
ORVOSLÁS
Meleg fertőtlenítő borogatás,
fürösztés, mellyel demarkálhatjuk a folyamatot, majd a tályog
megnyitása. Úgy helyileg, mint parantarálisan antibiotikumokat
kell alkalmazni és bőséges „szalmaágyat” biztosítani. A
higiéniai és fertőtlenítési szabályokat a panaritium során
leírtak szerint kell alkalmazni.
A RAGADÓS SZÁJ- ÉS
KÖRÖMFÁJÁS
Járványok idején előfordul,
hogy adott gazdaságban a betegség előbb sertéseken jelentkezik,
és ezekről terjed át a szarvasmarhákra.
TÜNETEK
A betegség első tünete a
jelentős mozgászavar. Az állatok kötötten járnak, tipegnek,
gyakran az elülső lábtőre támaszkodnak. Ha a beteg sertéseket
kemény talajon meghajtják, a sántaság fokozódik. Helyi
vizsgálattal a betegség korai időszakában a fájdalmasságon
kívül más elváltozás nem látható. Egyidejűleg az ormányon és
a száj nyálkahártyáján megjelenő apró hólyagok és hámhiányok
biztosan utalhatnak a veszedelmes járványos betegségre.
A mozgászavar keletkezése után
1-2 nappal a pártaszél és az interdigitális hasadék bőrén,
továbbá a fattyúcsülkök körüli bőrön borsó nagyságú
hólyagok és azok felfakadása után cafatolt szélű hámhiányok
figyelhetők meg. Hazánkban és külföldön is ismeretesek olyan
járványok, amikor az állományok egyedeinek csülkéről 30-50
százalékban teljesen leválik a szaru.
A betegség vagy gyanújának
megjelenésekor azt azonnal jelezni kell az állatorvosnak, aki a
további eljárásról intézkedik.
PANARITIUM
A csülökszaru leválása
A
végtag a csüdízület felett körkörösen duzzadt, belül
jelentősen elődomborodik. Feltörés előtt álló tályog képe (a
csülökízület gennyes gyulladása)
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. tavaszán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése