A házinyúl parazitás betegségei 2.

Egyik előbbi blogbejegyzésünkben (A házinyúl parazitás betegségei 1.) elmondtuk, hogy a házinyúl szerveiben és bőrén számos olyan parazita élősködik, melyek az állat súlyos megbetegedését, és elhullását vagy fejlődésben való visszamaradását idézhetik elő. Ismertettük a két legveszélyesebb és leggyakoribb parazitás bántalom a bél- és májkokcidiózis tüneteit, a betegség lefolyását, a védekezés és orvoslás lehetőségeit.

Ezúttal olyan parazitózisokat fogunk ismertetni, melyek mindenekelőtt a nyulak lesoványodását, a takarmány rossz értékesítését, pocséklását, az állatok selejtté válását, vagy mint zoonózisok az ember megbetegedését okozhatják.

A HÁZINYÚL HÓLYAGFÉRGESSÉGE

Nemrégiben Nagyárpádra azzal a panasszal hívott el egy nyulász, hogy több nyula is sovány és étvágytalan. Egyik-másik már „alig áll a lábán”. Nem tudja elképzelni, hogy mi okozza a bántalmat, mert az állatoknak nincsen hasmenése, se tüsszögést, sem pedig orrfolyást nem észlel.

Valamilyen baktériumos betegségre gondolva adott nekik „kakasport” (Neo-Te-Sol pulv.) is, de semmit sem használt. Kérdésemre elmondta, hogy elhullás nem volt, a beteg, sovány állatokat pedig még levágni sem érdemes, mert azokon semmi hús nincsen.

Megérkezésemkor mindenekelőtt megnéztem az elhelyezést, a takarmányt, és valóban, ahogy a gazda is elmondta minden megfelelőnek látszott. Az állatoknak vitaminkészítésül rendszeresen adott Jolovitot is. A két legsoványabb állatot elvéreztettük és felboncoltam. A boncolási kép mindkettőnél hasonló, meglepő, de a diagnózist illetően egyértelmű volt.

A BONCOLÁSI KÉP

A hasüregben a savóshártyán és a csepleszen sok-sok borsónyi-babnyi nagyságú, olykor fürtszerűen összefüggő, áttetsző falú kis hólyagot találtam, melyekben kevés folyadék volt. A máj ugyancsak megnagyobbodott, a felülete egyenetlen és tarkázott.

A boncolási kép arra utalt, hogy főként a kutyában élősködő egyik galandféregfaj, a Taenia pisiformis lárvaformái okozhatták a nyulak betegségét. A féreg köztigazdája a házinyúl.

Megjegyzem, hogy a gazdának két kutyája volt, melyek szabadon jártak-keltek az udvarban, a takarmányosban, az egész portán.

A HÁZINYÚL KÖZTIGAZDA

Köztigazdának nevezzük az olyan állatot, amelyben a parazitának (ezúttal a galandféreg) alacsonyabb fejlődési formája (esetünkben hólyagféreg) ki tud fejlődni.

Az ilyen közvetett fejlődésű parazitafajoknál a végleges gazda (ezúttal a kutya) mellett a köztigazda is nélkülözhetetlen, mert a parazita fejlődésének egy szakasza csak a köztigazdában mehet végbe. Ennek a ténynek a parazita elleni védekezés során is nagyon fontos jelentősége van, hisz ha a köztigazdát kiiktatjuk, „megállítjuk” a féreg kifejlődését.

Ez tehát azt jelenti, hogy ha a hólyagféreg szervet nem tudja a kutya elfogyasztani, az abban lévő scolexből (a hólyagban levő „feji része” a féregnek) nem tud kifejlődni a galandféreglánc.

Esetünkben a végleges gazda a kutya, mert a galandféreg az ő szervezetében tartózkodik, itt talál alkalmas viszonyokat a teljes fejlettségének az eléréséhez.

A FERTŐZŐDÉS – A KUTYA A FERTŐZÉS FORRÁSA

A fertőződés valójában a kutyában (rókában, esetleg macskában) élősködő galandféregfaj, a Taenia pisiformis petéinek a felvételével történik. Az említett galandféreg igen hosszú, fél métertől egészen két méterig terjedő, sajátosan fogazott szélű láncolatot alkot. Az ízek szélessége 4-5 mm, a hossza pedig 8-10 mm. A hólyagféreg elfogyasztása után a kutyában fejlődik ki ez a „pántlikagiliszta”.

A nyulak legtöbbször a galandférges kutya (vagy az előbbiekben már említett más gazdaállat) bélsarával szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása után fertőződnek.

A FEJLŐDÉS MENETE

Amikor a peték a nyúl emésztőcsatornájába kerülnek, a burokból kiszabadulnak az ún. oncosphaerák és behatolnak a véráramba. A verőceér közvetítésével kerülnek be a szájba, melynek parenchyma szövetében mintegy két héten át vándorolnak miközben továbbfejlődnek. Ez idő alatt a fiatal férgek elérhetik a 4-8 mm nagyságot is.

Ezt követően áthatolnak a máj burkán és bekerülnek a hasüregbe, itt megtelepednek és tovább folytatják a fejlődésüket. Mintegy 6-8 hétre van szükség ahhoz, hogy a fertőzésre képes hólyagok kialakuljanak.

A hólyagok fala átlátszó, és mindegyik hólyag folyadékában betüremkedett állapotban egy-egy scolex van. Majd mindegyik scolexből kifejlődik a végleges gazdában egy féreg.

Amikor az ilyen hólyagot elfogyasztja a végleges gazda (kutya), abban 6-8 hét alatt kialakul az ivarérett galandféreg, és ha nem szakítjuk meg a körforgást, a petéit felveszi a nyúl, majd abban az elmondottak szerint létrejön a hólyagféreg.

TÜNETEK

Amennyiben csak enyhe fertőzés történt, semmiféle tünetet nem látunk, ami a betegségre utalna. Amikor azonban csak oncosphaera jutott be a májba, vagyis ha sok petét tartalmazó féregíz került felvételre, a férgek vándorlása során heveny vagy félheveny májgyulladás következik be.

Ilyenkor a fertőzött nyulakban emésztési zavar keletkezik, étvágytalanná válnak, olykor bélsárrekedés észlelhető. A beteg állat legyengült, vérfogyott, lesoványodik, és főleg a fiatal nyulak el is pusztulhatnak.

Miután pedig a fertőzöttségnek nincsenek kifejezett, jellegzetes tünetei a betegség megállapítása csak boncolás (pl. az állat levágása) útján lehetséges.

BONCOLÁSI KÉP

Amikor nagyszámú lárva kerül a májba, kialakul a traumás májgyulladás. Ilyenkor a máj megnagyobbodott, eredeti nagyságának akár a kétszeresét is elérheti. Felülete egyenetlen, tarkázott. Ha belemetszünk, a metszéslapján apró, eltérő nagyságú járatok láthatók, melyekből véres, törmelékes anyaggal kölesnyi, rizsszemnyi lárvák nyomhatók ki.

A májgyulladáshoz olykor hashártyagyulladás csatlakozhat. Ilyenkor a borsókák a hasüregben a savóshártyához tapadva egyesével, néha többesével fürtszerű csoportokban elhelyezkedő, átlátszó falú petyhüdt hólyagok.

Enyhe fertőzés esetén a májban szabad szemmel látható elváltozás nincs, esetleg a lárvák korábbi vándorlásának útját egy-két szürkésfehér kötőszövet-gyarapodás eredményeként keletkezett vonalszerű heg jelzi.

VÉDEKEZÉS – A GAZDA TEENDŐI

A gyógykezelésnek a gyakorlatban nincsen jelentősége, annál fontosabb viszont a fertőzöttség megelőzése. Ehhez fontos szabály, hogy:

1. A nyers nyúl-zsigereket (itt a vadnyulakra is gondolok) a kutya fertőződésének a megakadályozására, semmiképpen sem szabad a kutyának odaadni!

2. Ugyancsak a fertőzési lánc megszakítását szolgálja a kutyák rendszeres féregtelenítése, melyre számos féregtelenítő szer kapható az állatpatikákban.

3. Amint arról már többször is olvashattunk a Lapunkban, a kutyákat, macskákat távol kell tartani a nyulaktól, az ivóvizüktől, takarmányuktól stb.

TOXOPLASMOSIS

Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a oxoplasma gondiit, ezt az aprócska protozoont (=egysejtű állati szervezet, véglény) egy évszázaddal ezelőtt találta meg két francia kutató, azóta pedig 300-nál több emlős és 60-féle madárfajból kimutatták. Az egyik leggyakoribb zoonózis, tehát állatról emberre terjedő betegség, amely túlnyomórészt látens (=lappangó, rejtett) formában jelentkezik.

A KÓROKOZÓ

A bántalom okozója a T. gondii, spórás véglény, mely a macska végbelében zajló ivartalan és ivaros szaporodás után a bélsárral ürül. A hideggel és a fertőtlenítőszerekkel szemben igen ellenálló sporulált oocystákkal szennyezett takarmány és ivóvíz a nyulak fertőződésének a leggyakoribb forrása.

A vízzel közvetített T. gondii oocysták okozta fertőzést korábban is ismerték, de szerepét jelentéktelennek tartották. Egy 2003-as megfigyelés azonban egy olyan súlyos és kiterjedt toxoplasmosis járványról számol be, melynek forrása egy meghibásodott vízvezeték melletti macskafészekből kiinduló toxoplasma-oocystás vízfertőzés volt.

A fertőzöttség főleg fiatal nyulakban, heveny generalizált (kiterjedt) kórkép alakjában jelenik meg. A szaporodó toxoplasmák a sejtek elhalását, elhalásos, gyulladásos-elhalásos gócok kialakulását idézik elő számos szervben, így a bélfodri nyirokcsomókban, a lépben, a májban, a gyomor-bélcsatornában, a tüdőben, a szívben, az agyban stb.

TÜNETEK

Az esetek túlnyomó többségében klinikai tünetek nem észlelhetők vagy nem jellegzetesek. A ritka heveny megbetegedés étvágytalanság, láz, levertség, szapora légzés, orrfolyás, izomrángás, főleg a hátulsó végtagok bénulásának tüneteiben jelentkezhet, és egy héten belül elhullással végződhet. Ritkán az idült fertőzöttséghez is társulnak idegrendszeri tünetek, főként a hátulsó végtagok bénulása.

GYÓGYKEZELÉS – VÉDEKEZÉS

Hatékony gyógykezelési eljárás nem ismeretes, a védekezésre kell helyezni a hangsúlyt:

1. A nyulak fertőződésének elkerülésére a macskákat a nyúltenyészetektől, takarmánytárolóktól stb. távol kell tartani.

2. Tilos a macskákkal nyúlhús és belsőségek etetése nyers állapotban.

3. Tudni kell, hogy a nyers vagy gyengén sütött nyúlhús az emberi fertőződés egyik lehetséges forrása.

4. Figyelemmel kell lenni a macskák fontos szerepére a betegség terjesztésében.

5. A toxoplasmosis – mint zoonózis – különösen a gyerekekre és a terhes nőkre komoly veszélyt jelenthet.

GALANDFÉRGESSÉG

A házinyulakban viszonylag ritkán előforduló galandférgek (5% körüli fertőzöttség) a vékonybélben élősködnek. A scolexből és ízekből álló férgek az Anoplecaphalidae családba tartoznak. Hosszúságuk 80 cm, a szélességük pedig 5-10 mm.

Az ivarérett férgekről leváló hátulsó ízekben levő, a bélsárral a külvilágra jutott peték közül azok fejlődnek tovább, amelyek a köztigazdaként szolgáló páncélos atkákba (Orbitidae) kerülnek.

A talajlakó páncélos atkákról tudni kell, hogy egy mm körüli nagyságúak, és a talaj felszínén és felső rétegében tartózkodnak, főleg a nyirkos helyeken. Több parazita esetén is a köztigazda szerepét tölti be. tehát ezekben fejlődnek ki a fertőző cysticercoid típusú lárvák, melyek akár 20 hónapig is életben maradhatnak.

Az ilyen atkákkal szennyezett takarmány (fű, széna stb.) elfogyasztása után fertőződnek a nyulak, amelyek bélcsatornájában 40-50 nap alatt fejlődnek ki az ivarérett férgek.

TÜNETEK: Súlyos fertőzöttség étvágytalanságot, hurutos bélgyulladást, alkalmasint bélsárrekedést, szőrhullást okozhat.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA boncolással történhet, mely során megtalálhatjuk a galandférgeket, vagy bélsárvizsgálattal az egyesével vagy többesével ürülő ízek kimutatásával.

GYÓGYKEZELÉSRE az egyéb állatfajok esetén alkalmazott féreghajtók alkalmazhatók.

A HÁZINYÚL FONÁLFÉRGESSÉGE

Előfordul, hogy a tenyésztő azzal a panasszal keresi fel az állatorvost, hogy a nyulak gyakran dörzsölik a végbélnyílás környékét, végbélnyílásukat a ketrec falához, a padlóhoz dörzsölik, így gyakran ülőhelyzetet vesznek fel és ebben a helyzetben ide-oda csúszkálnak. Ennek eredményeként sérülések keletkeznek a végbél tájékán. Hasmenés is jelentkezhet.

Olykor a végbélnyílás környékén szürkésfehér vagy szennyes szürke felrakódásokat lehet látni, melyekben tömegesen találhatók a lerakott és a bőrre ragasztott petecsomók. A kiürített bélsárban gyakran megtalálhatók a fehér színű nőstényférgek.

Valójában a nyulak vastagbélférgességéről van szó, melyet a hegyes farkú giliszta, a Passalurus amiguus okoz. A férgek hosszúsága 5-12 mm és alig fél mm vastagságúak. Petéiket a nyálkahártya és a bélsárgolyó felületére rakják le, esetenként petecsomókat ragasztanak a végbélnyílás környékére, melyekben a lárvák már a bélben való tartózkodás során kialakulhatnak.

A bélsárral a külvilágra került peték 2-5 napon belül fertőzőképessé válnak. A fertőzés a lárvatartalmú petékkel szennyezett takarmány és ivóvíz felvétele útján történik. A lárvák a vakbél nyálkahártyájában folytatják a fejlődésüket, melyekből 8 hét után alakulnak ki az ivarérett férgek.

Súlyos fertőzés esetén a növendék nyulak visszamaradnak a fejlődésben, a vastagbélhurut miatt hasmenés, felfúvódás lép fel a végbélnyílás környékének az állandó vakarása mellett.

A betegség megállapítása a férgek felismerésével vagy a bélsár mikroszkópos vizsgálatával történhet. A bélsárnyerés legegyszerűbb módja, ha a hasfalon át a medence tájékán nyomást gyakorlunk a végbélre, és ezzel az állatot bélsárürítésre kényszerítjük, és ily módon annak felületén megtalálhatjuk a férgeket.

A férgek elhajtására számos készítmény van forgalomban (Mebendazol, Panacur, Vermitan, Ivomec inj. 0.05 mg/kg bőr alá stb.).

VÉDEKEZÉS: 1. A behurcolás megakadályozása. 2. Szigorú higiénia, forróvizes fertőtlenítés. 3. A trágya gondos összegyűjtése, elszállítása.

GYOMOR- ÉS VÉKONYBÉLFÉRGESSÉG

Csak súlyos fertőzés esetén okoznak súlyosabb tüneteket, mely gubbasztásban, a fejlődés visszamaradásában, vérfogyottságban, hasmenésben, senyvességben, olykor elhullásban nyilvánul meg.

A gyomor nyálkahártyájában élősködik a másfél-két cm hosszúságú, vörösbarna Graphigium strigosum, a vékonybelekben pedig a szürkésfehér 6-8 mm-es, apró trichostrongylusok. A lárvák a takarmány közvetítésével jutnak a gyomor-bélcsatornába.

Az orvoslás és a védekezés az előbbiek során leírtak szerint történik.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. novemberében.)