Mik a teendők háziállataink mérgezése során?

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

MIK A TEENDŐK A HÁZIÁLLATAINK MÉRGEZÉSE SORÁN?

Számos esetben is előfordult, hogy egy vagy olykor több állat hirtelen súlyos tünetekkel járó megbetegedése vagy akár elhullása során mérgezés gyanújával kért a gazda sürgős állatorvosi segítséget. Nem egyszer a felelősség kérdése is felvetődött. Az ilyen eseteknek azonban csak egy része bizonyult valóban mérgezésnek.

Mikor lehet heveny mérgezésre gondolni?

1. Mindenekelőtt azon körülményeket kell figyelembe venni és értékelni, amelyek heveny mérgezésre utalhatnak. Ilyenek lehetnek, ha a mérgezés tünetei olyan esemény után következnek be, amikor az ok és okozat közötti összefüggés egyértelmű. Mérgezésre gondolhatunk, ha a toxikózis tünetei közvetlenül a gyógyszerbeadás, a külső paraziták elleni kezelés után, esetleg a rágcsálóirtó szerek alkalmazása során következik be.

2. Amikor hirtelen több állat betegszik meg , esetleg hullik el, de a beteg és egészségesnek látszó társai testhőmérséklete normális, vagy a normális alatt van. Ugyanis a hőmérséklet-emelkedés, illetve lázas állapot általában a fertőző betegség mellett szól. Tehát a mérgezés nem jár lázzal.

Kivételt képez azonban, ha a toxikózis görcsös állapottal jár, mert ilyenkor a testhőmérséklet is megemelkedhet.

3. A mérgezés gyanújára hívják fel a figyelmet az erős nyálzás, heves hányás, bélgörcsökkel járó hasmenés, feltűnő izgatottság, a pupilla szűkülete vagy tágulata, görcsös izom-összehúzódások (pl. konyhasómérgezés esetén), az utóbbi kivételével láztalan állapot mellett.

4. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a legtöbb fertőző betegség meghatározott állatfajra, vagy állatfajokra korlátozódik, a mérgeknél azonban ez ritkaságszámba megy. Ha tehát egy helyiségben, tartási helyen több egymástól eltérő fajú állat tartózkodott és betegedett meg, vagy hullott el egyidejűleg, ez a mérgezés gyanújára figyelmeztet.

A mérgezések során az elsősegély feladata a mérgező anyag lehető eltávolítása, megkötése, közömbösítése, addig is, amíg az állatorvos megérkezik.

A bőrre került mérget lemosással távolíthatjuk el. Amikor azonban maró anyagról van szó célszerű előbb vattával, ruhával letörölni, majd ezután gondosan lemosni. Vízben jól oldódó mérgeket vízzel távolítunk el, vízben rosszul oldódó szereket pedig szappanos víz segítségével eliminálunk.

A bőrfelületre jutott savakat tiszta száraz ruhával leitatjuk, majd sok vízzel leöblítjük, a megmaradt savnyomokat pedig nátrium-hidrokarbonát (szódabikarbóna) oldattal közömbösítjük.

A szembe (kötőhártyazsákba) került mérgeket tiszta vízzel, esetleg tejjel öblíthetjük ki. Mész szembejutásakor bórsavas oldatot vagy cukros vizet használhatunk. A méreg eltávolítását általában 10-15 perces öblítéssel érhetjük el.

A kiöblítés során az állat fejét megemeljük, majd a kiöntős edényből (műanyag pohár) kb. arasznyi magasságból csorgatjuk a vizet a szemhéjak széthúzása után a belső szemzugba. Az állatot a szem dörzsölésétől óvni kell.

A gyomor-bélcsatornába került méreganyag hatását antidótumokkal (=ellenszer) közömbösíthetjük, kiürítését pedig hánytatással, hashajtókkal végezhetjük.

A gyomorba jutott méreganyag eltávolításának a legegyszerűbb módja a hánytatás, amit a sertés, kutya és macska esetében szájon át adott hánytatóval is elvégezhetjük. És mivel tudjuk a hányást kiváltani? Egyszerű házi szerrel! Mindhárom állatfaj meghánytatható 1-2 %-os réz-szulfát oldat szájon át való adagolásával is kanalanként alkalmazva a hányási reflex kiváltásáig. Ez azt jelenti, hogy a szükséges oldat mennyisége testsúly-kilogrammonként kb. 2 ml, amennyiben 1 %-os oldatot használunk. A nagy állatok hánytatása, a gyomor kiürítése állatorvosi feladat!

Tilos a hánytatás maró mérgek és szerves oldószerek lenyelésekor, tudatvesztés, görcsrohamok során, tüdővizenyőben, keringési elégtelenség, általános gyengeség és vemhesség esetében.

Az „antidótumok” közül a legáltalánosabban használt az orvosi szén. A patikában állatorvosi vény nélkül kapható a CARBO-VET pulvis 100 grammos tasakban. Valamennyi háziállatnál igen alkalmas elsősorban a gyomor-bélcsatornába kerülő vagy ott képződő és még fel nem szívódott mérgek, toxikus hatású anyagcsere-termékek, baktérium- és gombatoxinok megkötésére. Szájon át folyadékban (víz, tea vagy tej) vagy takarmányban elkeverve adagolandó a mellékelt utasítás szerint.

Maró anyagok okozta mérgezésben nem csak a hatástalansága miatt nem szabad adni, hanem azért sem, mert a gyengén megkötött méreganyag káros hatása hosszabb ideig érvényesülhet.

Amennyiben a méreg a gyomorból továbbjutott, amint arról az előbbiekben is szó esett, először aktivált szénnel (CARBO-VET) a méreg megkötésére törekszünk, majd az adszorbeálódott toxikus anyagot sós hashajtókkal (nátrium-szulfát, magnézium-szulfát, Károly só) távolítjuk el. Ez utóbbiak egyes mérgek (bárium, ólom) antidótumai is.

Ha mérgezés miatt már egyébként is súlyos hasmenés áll fenn, csak orvosi szenet adjunk, mert ilyenkor a hashajtók alkalmazása hátrányos lehet.

Ismételten hangsúlyozom, hogy maró mérgek lenyelésekor tilos orvosi szenet és sós hashajtót adni, ilyenkor víz itatásával vagy beadásával a méreg felhígítására törekszünk! Ezután kerül sor a közömbösítő, bevonó és fájdalomcsillapító szerek alkalmazására.

Maró mérgekkel történt toxikózis esetén az állatot nem szabad meghánytatni, a fájdalmat Algopyrin beadásával csillapíthatjuk. A további kezelés már az állatorvos feladata.

Összefoglalva tehát, az előbbiek során röviden arról ejtettünk szót, hogy a gazdának elsősegélyként miként ismerhető fel a mérgezés, és hogy a gazdának elsősegélyként mit kell tennie a mérgezés során a méreg további szervezetbe jutásának a megakadályozására, a tápcsatornába került méreg megkötése, közömbösítése és lehető eltávolítása, kiürülésének elősegítése céljából. Mindemellett természetesen azonnal kérni kell az állatorvosi segítséget, aki a kórokozó méreganyaga lehető felderítése mellett a célzott gyógykezelést is elvégzi.

Az esetleg elhullott állat tetemét feltétlenül hagyni kell az állatorvos megérkezéséig, mert szükség esetén a mérgező anyag kimutatására, a mérgezés okának felderítésére (takarmányártalom, olykor szándékosság stb.) csak ily módon tud az állatorvos vizsgálati anyagot küldeni a Laboratóriumba.

KONYHASÓ-MÉRGEZÉS

Az egyik leggyakrabban előforduló toxikózis, mely főként a sertés- és baromfiállományokban okoz olykor súlyos veszteséget, mivel többnyire nagyobb számú állat betegszik meg, nagyon gyorsan lezajlik, magas az elhullási arány és gyógyszerek alkalmazásával nem befolyásolható.

Mindenekelőtt a bántalom megelőzésével, ha pedig már fellépett a baj, annak mielőbbi felismerésével, az előidéző ok azonnali elhárításával kell a súlyos veszteséget megelőzni. Ez a gazda azonnali teendője! A veszteség ugyanis akkor lesz a legkisebb, ha az állatorvos már csak megerősíti a diagnózist és megállapítja, hogy valóban nem valaminő fertőző betegségről van szó.

MI OKOZZA? Sertések esetében legtöbbször a takarmány túlzott sózása okozta a toxikózist. Sokszor mérés nélkül csak „marokkal” szórják a sót a takarmányhoz, máskor a húsok kezelése után megmaradt páclé, sós ételmaradékok vagy állati fehérjetakarmányok (húsliszt, halliszt) esetén azok sótartalmát nem veszik figyelembe. A bajt fokozza az ivóvíz korlátozása!

Több évtizedes állatorvosi praxisom során a baromfiak között mindig az okozta a mérgezést, hogy a takarmányhoz vagy az ivóvízbe a kannibalizmus megszüntetésére toxikus mennyiségű konyhasót kevertek.

Tudni kell, hogy tetszés szerinti vízfogyasztás mellett a sertésnél szájon át adva 2-4 g/ttkg konyhasó már mérgező, a baromfinál pedig 5-8 % konyhasót tartalmazó takarmány elhullást okoz. Korlátozott vízfogyasztás mellett ennél sokkal kisebb adagok is mérgezést okozhatnak.

Milyen tünetek mutatkoznak? A beteg sertés bágyadt, tántorogva jár, keresi az ivóvizet. Nehezített légzés, remegés, fej- és szemrezgés, olykor ismétlődő görcsök mutatkoznak. A rángógörcs végén az állat nyálzik, majd újabb roham kezdődik. Ritkábban kör-, vagy egyéb kényszermozgás is jelentkezik.

Baromfinál a tünetek a konyhasó elfogyasztása után már 2-7 óra múlva jelentkezhetnek. Tünetek: Bágyadtság, aluszékonyság, máskor ingerlékenység, petyhüdt bénulás. Nem egyszer rohamokban jelentkező görcsös állapot mutatkozik.

Gyógyítás: A sós takarmány megvonása mellett bőséges vízellátás.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában.)