ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
A VÉRZÉSCSILLAPÍTÁSRÓL
Nem egyszer hívják az állatorvost azzal a panasszal, hogy baleset
történt, a balesetet szenvedett állat nagyon vérzik, sürgős
segítségre van szükség.
Súlyos következménye lehet annak, ha az állat tulajdonosa csak
tétlenül nézi a vérző állatot, miközben várja az állatorvost.
Sajnos a praxisomban ilyen eset is előfordult. A lehetőségek
szerint azonnal meg kell kezdeni a vérzés megállítását vagy
csillapítását.
Igaz, a kollapszus, a „keringés összeomlása”, valamint az
életfontosságú szervek anoxiája (=oxigénhiánya) általában
csak akkor következik be, amikor a vérző állat már a
vérmennyiségének egynegyedét elveszíti. Ehhez tudni kell, hogy a
háziállatok vérének mennyisége kb. a testsúly
egytized-egyhuszad része.
De azt is figyelembe kell venni, hogy az öreg, leromlott vagy
valaminő belső szervi betegségben szenvedő állatoknál a kis
mennyiségű vérveszteség is halálos lehet. Ugyanis a vérzés
következtében kialakuló káros hatást nemcsak az abszolút
értelemben kifolyt vér mennyisége, hanem állat általános
állapota is nagymértékben befolyásolja. De nehezen viseli el az
állat az ismételt vérveszteséget is.
Ezúttal arról fogunk szót ejteni, hogy elsősegélyként miképpen
kell a külső vérzést átmenetileg, az állatorvos megérkezéséig
is, lehetőleg azonnali beavatkozással csillapítani vagy
megszüntetni, vagy éppenséggel a kisebb vérzéseket akár
véglegesen is meggyógyítani.
A VÉRZÉS
Akkor beszélünk vérzésről, amikor a vér a szívből vagy az
érrendszerből rendellenes körülmények között kilép. Ezúttal
azokról az esetekről fogunk szólni, amikor a vérzés az érfal
sérülése folytán, annak folytonossági hiányain keresztül jön
létre.
Bizonyára többen is tapasztalták, hogy esetenként élénkpiros a
vér, amely a vérfal vastagságától függően erősebb-gyengébb
sugárban lüktet. Ez azt jelzi, hogy valamelyik artéria (=osztó-,
ütő-, verőér) sérült.
Véna (=gyűjtőér, visszér, vivőér) sérülése során a vér
sötétpiros és egyenletesen folyik.
Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor az egymás
szomszédságában lévő artéria és véna egyszerre sérül. Ez a
legveszélyesebb eset! Ilyenkor igen erős a vérzés és a kifolyó,
esetleg sugárban ömlő vérben világosabb és sötétebb csíkokat
lehet megkülönböztetni.
A parenchymás szervek (máj, lép, vese stb.) sérülésekor előálló
kevert vérzés azért veszélyes, mert ezekben a szervekben lévő
vérerek nem tudnak szűkülni és így kicsiny a spontán (=magától
való) vérzéscsillapodás lehetősége.
A VÉRZÉS ÁLTALÁNOS TÜNETEI
A vérzés általános tünetei a sérülés helyétől, a vérzés
jellegétől és az elvesztett vér mennyiségétől függenek.
Nagyobb vérveszteség esetén a kötőhártya és a nyálkahártyák
halványak, esetleg porcelánfehérek. A vérpályában lévő vér
mennyisége és a vérnyomás csökken, az érverés szapora és
könnyen elnyomható, a légzés felületes és szapora vagy
nehezített.
Gyakran az állat bágyadt, elesett, fejét lelógatva, botladozva
jár, esetleg nyugodtan fekszik. Nagyobb mennyiségű vér
elvesztésekor a testhőmérséklet csökken. Ha az állatok a vérük
¼ részét elveszítik – amint arról már szó esett –
kollapszus (=körzeti keringési elégtelenség okozta
eszméletvesztés) következhet be.
Sokszor felvetődik a kérdés, hogy mennyi idő alatt vérezhet el
egy állat. Az erek nagyságától függően az állat akár néhány
perc illetve néhány óra alatt, csepegő vagy szivárgó vérzés
következtében a nagyállat kb. 24-36 óra, kisállat pedig 5-12 óra
alatt vérezhet el.
A VÉRALVADÁS MECHANIZMUSA
A vérzést a várható káros hatások miatt lehetőleg minél előbb
meg kell szüntetni. A vérzés csillapodását maga a szervezet is
elősegíti, főként a véralvadás, részben pedig az erek
beszűkülése által. A mellékvesék ugyanis reflektorikus úton
adrenalint választanak ki és ez, valamint a seb környékén a
beszűrődése szűkíti az ereket.
A vér alvadása nagyvonalakban a következőképpen történik: A
vérplazma prothrombint tartalmaz, amit a máj termel K-vitamin
hatására. A vérben lévő thrombocyták szétesésekor úgynevezett
thrombokináze keletkezik, ami a prothrombint kalcium ionok
jelenlétében thrombinná alakítja át. Ennek hatására a
plasmából a fibrinogen fibrin alakjában kicsapódik. Tehát a
véralvadás létrehozásában közvetlenül résztvevő legfontosabb
anyagok: a prothrombin, a thrombokináze és a fibrinogén, továbbá
a K-vitamin és a kalcium. A felsoroltakat a vérzéscsillapítás
során is felhasználhatjuk.
HOGYAN TÖRTÉNHET A VÉRZÉS CSILLAPÍTÁSA?
1. Az erek leszorítása (gumiszalaggal, vászonpólyával
stb.) a legegyszerűbb és mostoha körülmények között is
eredményesen végezhető eljárás. Ezt elsősorban a végtagokon és
mindig a vérzés helyétől centrálisan kell alkalmazni. Ilyenkor a
lekötés helyétől perifériásan eső testrészben a vérkeringés
leáll. Fontos tudni, hogy 2 óránál tovább alkalmazva a szorító
kötés elhalást okozhat!
2. A nyomókötést akkor vesszük igénybe, amikor a vérző
ér vagy terület jól hozzáférhető. A sérülésre előbb
többrétegű steril gézt, majd vattacsomót helyezünk. A kötést
úgy kell feltenni, hogy a vérzés megszűnjön ugyan, de a testrész
vérkeringése megmaradjon. A nyomókötés alatt kialakul a
thrombus, és végleg vérzéscsillapodás következik be. A kötést
jól alápárnázva helyezzük fel, mert a rosszul fekvő, túl
szoros nyomókötés elhalást okoz.
3. A vérző ér ujjal való leszorításával hasonló
eredményt érhetünk el. Addig alkalmazzuk, amíg a sebben a vérzést
teljesen sikerül csillapítani.
4. Tamponálás. Mély sebüregből történő, másképpen
nem csillapítható vérzés esetén a vérző sebbe steril
géztampont tömünk, mely a vérér összenyomásával csillapítja
a vérzést. A sterilitásra nagy gondot kell fordítani.
Többen ajánlják a tampont antiszeptikus és vérzéscsillapító
(pl. Tonogen) szerekkel átitatni.
5. Az égetés során vörös-meleg vassal vagy
thermocauterrel (vérzéscsillapításra, idült ín-,
ínhüvelygyulladás, ízület- és csonthártyagyulladás kezelésére
szolgáló magas hőmérsékleten izzó sebészeti eszköz) érintjük
a vérző sebfelületet, mely során ott jól tapadó pörk képződik.
Olyan helyen alkalmazzák, ahol érlekötés vagy nyomókötés nem
alkalmazható.
6. Kiseres vagy kapilláris-vérzések (=hajszáleres) csillapítására
rendszerint elegendő a seb bekötése.
7. Sokan a vérzés csillapítására összehúzó- és
edzőszereket alkalmaznak, mint pl. timsó, tannin, vas-klorid,
ezüst-nitrát cink-klorid oldata stb. Ezek károsítják a
szöveteket, így a sebgyógyulást károsan befolyásolják, ezért
a használatuk mellőzendő.
A BELSŐ VÉRZÉS CSILLAPÍTÁSA
A belső vérzés csillapítására, ha a vérzés helye a sebészi
beavatkozás számára nem hozzáférhető, parenterálisan lehet
gyógyszereket applikálni. E gyógyszerek a hatásukat többnyire
úgy fejtik ki, hogy a véralvadás élettani folyamatában résztvevő
anyagok közül egynek vagy többnek a szintjét növelik.
A kongóvörös a thrombocyták számának és a vér
fibrinogén-tartalmának emelésével éri el a hatását, ami
azonban csak néhány óra múlva jelentkezik.
A kalcium-készítmények a vér kalcium-tartalmának emelése
folytán fejtik ki hatásukat a prothrombin thrombinná alakítása
során.
A K-vitamin a májat prothrombin termelésére serkenti.
Hiányában a vér alvadási ideje megnyúlik, és ez vérzékenységet
okoz. A C-vitamin ugyancsak gyorsítja az alvadást.
Alkalmazásuk injekcióban történhet.
Sajátszérum 60-80ml mennyiségben a lónak vérbe
fecskendezve akár már fél óra múlva vérzéscsillapító hatású.
Az állatorvos megérkezésekor a sebészeti vérzéscsillapítás
módszereit alkalmazza, mely az ércsonk műszeres leszorítása, az
ér lecsvarrása, fonállal való lekötése stb. útján történik.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése