Kézművesek és termékeik (2.)

Egy mondás szerint a kézzel gyártott termékekben csak kétféle adalékanyag van: a kézműves szíve és a lelke. Bizonyára találó megállapítás. Sokszor elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz körülmények között jönnek létre igazán remekbe szabott darabok. Ezúttal tehát a világ minden tájáról kézimunkákat kívánunk bemutatni és azok "keletkezési körülményeit" dióhéjban. A teljesség igénye nélkül válogattunk a szerző saját készítésű fotóiból, melyek mellől természetesen a képhez tartozó jegyzetek sem maradnak el. Ha az ország, táj, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.

.

.

Magyarország, Siklós (1982.) 

.

.

Azt, hogy nagyapám, Reiszberger Antal milyen csodálatos, vagy ahogy a kiállításon mondták, milyen művészi munkákat produkált, nemcsak az akkori bemutatók bizonyítják, de az is, hogy születésének 120. évfordulóján, 1982-ben emlékkiállítást rendeztek munkájának legszebb még megmaradt darabjaiból a siklósi Városi Tanácson. A Művelődési Osztály vezetője egy kedves beszédben méltatta nagyapám maradandó munkásságát.

.

.

Izrael (1988.) 

.

.

És mivel foglalkoznak ezen a vidéken, Hebron környékén? Igen híres itt a fazekas mesterség. Évezredek óta készülnek a szebbnél szebb hasznos cseréptárgyak.

.

.

Izrael (1988.)

.

.

Ugyancsak nagyon régi mesterség az üvegfúvás. a hosszú üvegcsövet tűzbe teszik, és ügyes, gyors mozgatással, forgatással és fúvással különféle művészi és közhasznú üvegtárgyak készülnek.

.

.

Málta (2004.) 

.

.

Lenyűgözőek a világhírű termékeik. A medinai üvegfigurák türkizkék színű, futtatott zöld és barna árnyalatokban szemet gyönyörködtetőek. Különféle vázák, tálak, hamutartók és mesés alakzatok kínálták magukat - elengedhetetlenül vásároltunk.

.

.

Malajzia (1988.)

.

.

Perakban elmentünk egy üveggyárba. Nemcsak a csodálatosan szép termékek előállítását, az üvegfúvás bonyolult folyamatát tekinthettük meg, de utána az előállított remekekben is gyönyörködhettünk, akár vásárolhattunk volna is azokból, azonban olyan borsos ára volt, hogy csak képeken, fotókon tudtam belőlük hazahozni. Óntárgyakat is lehetett itt kapni, tudvalevő ugyanis, hogy Malajzia a világ leggazdagabb óntermelői közé tartozik. Nyersanyagokban bőven gazdag ország, mert vannak jelentős bauxit-, rézérc- és vasércbányái a kőolajipara pedig az exportbevételeinek több mint egyötödét adja.

.

.

Perzsia (2010.)

.

.

A sok ezer csillogó-villogó üvegtárgy elkápráztat. Egy másik teremben tengernyi porcelántárgy: egyrészt ami a perzsa művészetet követve itt készült Iránban vagy a sah kapta ajándékba a világ minden részéről. Csodálatosan szép kancsók, vázák, üveg- és porcelándísztárgyak...

.

.

Németország (1958.) 

.

 .

A gyárban bemutatták a porcelángyártás menetét, módunkban állt megnézni, hogyan dolgoznak a mesterek, akik kiformálják a gyönyörű figurákat, majd a festők, akik szintén nagy ügyességről és nagyszerű szépérzékről tesznek tanúbizonyságot, valóban művészi munkát végeznek. Megtanultam, hogy az értékes szobrok minden egyes darabját külön-külön formálják ki, külön-külön darabokból készítik. Bemutatták a kemencét ellenőrző Seger-gyertyák működését is. A gyár 1710-ben épült, jelenleg 1000 munkással dolgozik, ezek közül 400 a festő. Ahhoz, hogy valaki a gyárban felszabadulhasson régen 8, most pedig 5 évet kell dolgoznia.

.

.

Hollandia (1986.) 

.

.

A város mindenekelőtt a porcelánjáról híres. Itteni látogatásunkat tehát a porcelángyárral kezdjük. Az országnak nincs olyan szaküzlete, de olyan lakás sem, ahol ne találkoznánk a híres delfti porcelánnal.

.

.

Perzsia (2010.) 

.

.

Jazd a kézművesség központja. Egymást sorjázzák a városban az apró kis boltocskák. Ha belépsz, nem áruval töltött polcokat találsz, hanem odabenn egy vagy két öreg mester tevékenykedik. Kisiparosok ők, akik talán még dédapjuktól örökölték ősi mesterségüket.  Itt is egy öreg mester meg a fia dolgozik. A polcokon a perzsa motívumokat megjelenítő köcsögök, csészék, porcelántárgyak kínálják magukat.
Ezúttal a mester készségesen bemutatja az üzletét, műhelyét. Ugyanabban a kis helyiségben korongoz, itt készülnek a szebbnél szebb termékek, de itt is égeti ki azokat. A félkész áru és az eszközei gondosan a falra akasztva vagy a polcokon sorakoznak.
A magyar csapat nagy érdeklődést mutat: gyönyörködve mustráljuk a dekoratív kézimunkákat. És csaknem mindannyian vásárolunk is a mester által szignált, a perzsa figurákat magukon viselő szép emléktárgyakból. Folyik az alku riálban, dollárban és euróban - többnyire eredményesen...

.

.

Vietnam (1995.) 

.

.

A lakkfestészet a XVII. században alakult ki Vietnamban, azóta pedig tökéletes művészetté fejlődött. A lakküzemben a híres, nagyrészt exportra kerülő, gyönyörű lakktáblák és -vázák készülnek. Hogyan? Előbb a kenyérfa deszkát átitatják és bevonják egy bizonyos anyaggal, majd a festő rárajzolja a képet és tojáshártyával bevonja. Ezután legalább 12 lakkréteget kell rátenni, és minden réteg után 24 óráig szükséges szárítani. A legutolsó művelet, hogy valaminő vegyi anyaggal vonják be a képet. Amíg egy kép vagy váza elkészül, hozzávetőleg három hónap telik el. A fekete lakkot 3/4 részben tiszta lakkból, egynegyed részben terpentinből készítik, amihez vas- vagy réz-szulfátot is adnak. Ezt újra lecsiszolják, amíg a felület sima, fényes lesz, mint a porcelán. Ha a lakk megszáradt, ott kezdődik a festő igazi munkája. Amikor kész a festés, ráteszik a lakkfestékbe belesimuló fémlapocskákat, tojás- és kagylóhéjakat, amelyek szinte észrevétlenül illeszkednek a képbe.

.

.

Vietnam (1999.) 

.

.

Egy kőfaragó szobrászüzembe megyünk. Vásárolni is lehetett, ezt én sem hagyhattam ki, egy hajómakettet vettem 10 dollárért. Számlát ugyan nem kaptam, de az eladó utánam sietett, hogy borravalót kérjen.

.

.

Indonézia (1980.) 

.

.

A kézzel munkált indonéz ezüsttárgyak szintén messze földön híresek. Sokáig elnéztük, hogyan kalapálják, formálják aprólékos munkával ezeket a kis ezüst remekműveket.

.

.

Ceylon (1996.) 

.

.

Egy rézműves műhelyébe megyünk: megnézzük, hogyan dolgozik a mester, akinek a keze alól szebbnél szebb műremekek kerülnek ki... Vásárláskor azonban kicsit bosszankodunk, egyrészt mert borsos áron lehetett kapni azokat a termékeket, melyek valóban igazi kézimunkák, valamint fogyóban volt a zsebpénzünk, ugyanakkor az üzletben nem lehetett alkudni, pedig ehhez a jó szokáshoz már nagyon is hozzáidomultunk és szinte sértve éreztük magunkat, ha alku nélkül, az ajánlott áron vásároltunk meg valaminő emléktárgyat. Pedig jól tudjuk, hogy még akkor is jókora haszna maradt a boltosnak... Már csak ilyen az ember!