Elsősegélynyújtás (Sérülések, sebfertőzés)

AMÍG MEGÉRKEZIK AZ ÁLLATORVOS...(III.)

Állataink megbetegedése, esetleges balesetei során az állattartónak olykor sürgősen be kell avatkozni, tehát elsősegélyt kell nyújtani, mielőtt még megérkezik az állatorvos, hogy az esetleges életveszélyt elhárítsa, vagy legalábbis a fennálló helyzet rosszabbodását megakadályozza.

Ezúttal ahhoz kívánunk Olvasóinknak néhány tanácsot adni, hogy mit kell tenni a gazdának, vagy éppenséggel mit nem szabad tennie adott esetben, amivel az állat állapota csak súlyosbodna.

AMIKOR MEGSÉRÜL AZ ÁLLAT... Az oly gyakran előforduló sebesülés esetén a sérült állatot minél előbb ideiglenes sebellátásban, elsősegélyben kell részesíteni. Az elsősegélynyújtásnak - amint már a bevezetőben is említettük - kettős célja van, egyrészt hogy az életveszélyes szövődményeket elhárítsuk, majd ugyanakkor megakadályozzuk a fennálló helyzet rosszabbodását.

Ha komolyabb vérzés következik be, a legelső feladatunk a vérzés csillapítása. A vérzést a várható kóros hatások miatt lehetőleg minél előbb meg kell szüntetni, ugyanis tudni kell, hogy a nagyobb vérveszteség általános tüneteket, shockot, sőt elhullást is okozhat.

A vérmennyiség egynegyedének elvesztése általában nem jár súlyos következményekkel, ezzel szemben az egyharmadának vagy még több vérnek az elvesztése már rendszerint halálos. Mennyi idő alatt következhet be az elvérzés? Az elvérzés különböző idő alatt következhet be. Nevezetesen a nagy erekből az állat akár néhány perc, illetve néhány óra alatt elvérezhet, a csepegő vagy szivárgó vérzés következtében pedig nagyállat kb. 24-36, kisállat pedig 5-12 óra alatt vérzik el.

Hogyan történjen az ideiglenes vérzéscsillapítás? A végtagokon oly módon történik, hogy a vérzés helyétől centrálisan a végtagot gumiszalaggal, zsineggel, erős pólyadarabbal lekötjük, vagy a sebre nyomókötést helyezünk. A nyomókötést lehetőleg alápárnázva helyezzük fel, mert a rosszul fekvő nyomókötés elhalást okozhat. Más testrészeken a kötés az egyetlen lehetőség.

Miután a „szorító kötést” a vérzés helyétől centrálisan kell felhelyezni, a lekötéstől perifériásan eső testrészben a vérkeringés megáll, a vérzés megszűnik. Ez az anémiás állapot azonban hosszabb idő után elhalásra vezet, ezért a lekötést legfeljebb 2 óra hosszáig szabad fennhagyni!

A másik nagyon fontos teendő a seb védelme! A seb védelmére a kötözés vagy egy tiszta kendővel történő letakarás alkalmazható. Különösen fontos a seb védelme akkor, ha testüregek nyíltak meg vagy éppenséggel belső szervek estek elő!

Az elsősegélynyújtás során kerülni kell a seb öblítését, jódozását és bármilyen kenőcs vagy hintőpor alkalmazását! Súlyos sérüléskor nagyon fontos a beteg nyugalomba helyezése, illetve szükség esetén a kíméletes szállítása, majd a seb mielőbbi végleges, szakszerű ellátása.

És mit tesz az állatorvos? Miután a seb környékéről a hosszú szőröket lenyírta, esetleg leborotválta, a bőr felületét jódbenzinnel és jóddal (Betadine) dezinficiálja (= fertőtleníti). A seb felületéről az idegen anyagot, durva szennyeződést csipesszel leszedi, felületét jódbenzines vattával kíméletesen letisztogatja.

Az öblítést, mosást általában kerülni kell! A nagyon szennyezett sebfelületet azonban híg fertőtlenítőoldattal (pl. hipermangán-oldat) le kell öblíteni!

Miután a sebkimetszést elvégezte az állatorvos, az éles szélű, tiszta sebeket varratokkal zárja. Előfordulhat, hogy nyitva maradt a seb (szövethiány miatt a sebszéleket nem lehetett egyesíteni vagy azt nem lehetett szabályosan kimetszeni, ha abban szennyezett, zúzódott, roncsolt szövetek maradtak vagy éppenséggel szúrt, lőtt vagy harapott sebről van szó) a seb felületére valaminő antibiotikumot tartalmazó sebhintőport használ és többnyire antibiotikum-injekciót is ad.

A szúrt, lőtt vagy harapott sebeket azért nem szabad varrni, elzárni, mert a mélyre terjedő sebek, azok mélyére kerülő anaerob baktériumok (= olyan mikroorganizmusok, melyek csak oxigénmentes környezetben képesek szaporodni) számára kedvező viszonyokat teremtenek.

Az anaerob fertőzések közül a leggyakoribb és legveszélyesebb a tetanusz, mely megelőzésére jó hatékonyságú oltóanyag áll rendelkezésre. Alapvető szabály, hogy lónak, szarvasmarhának és juhnak minden nyílt sérülés esetén ajánlatos tetanusz-antitoxint adni! Lónak, szarvasmarhának 20.000-40.000 NE, kisebb testű állatnak pedig 2.500-5.000 NE tetanusz-szérum a szükséges adag. Ennek alkalmazása azonban már állatorvosi feladat.

SEBFERTŐZÉS ESETÉN... Igaz, hogy bakteriológiai értelemben minden szerzett seb fertőzött, de klinikai értelemben csak akkor beszélünk fertőzött sebről, ha a belejutott kórokozók ott megtelepednek, elszaporodnak és helyi, valamint általános tüneteket okoznak.

A sebfertőzést okozó baktériumok legtöbbször gennykeltők. Lapunkban már többször is olvashattunk a staphylococcusok és streptococcusok által előidézett gennyes folyamatokról, tályogokról, de lehetnek rothasztó (= putrid) baktériumok, anaerob kórokozók (tetanusz, gázödéma stb.), valamint specifikus fertőzést okozó csírák is. A súlyosan sérült, zúzott, roncsolt, hiányos vérkeringésű szövetek megkönnyítik a baktériumok megtelepedését és szaporodását.

A sebbe jutott kórokozóknak mintegy 6-8 órára van szükségük ahhoz, hogy a sebfelületeken megtelepedjenek, majd ezután hatolnak a szövetek mélyébe, amelyeket anyagcsere-termékeikkel, illetve szétesésük után felszabaduló endotoxinjaikkal károsítanak. Természetesen a szervezet is védekezik, mert a sebzés területére vándorolt fehérvérsejtek felveszik a harcot a kórokozókkal, bekebelezik azokat, de a sebváladékban is vannak ellenanyagok.

A gyógykezelés a tályogok mielőbbi felnyitásával, régebbi sebzéseken a váladék öblítéssel (pl. 3 %-os hyperoldat) való eltávolításával és antibiotikumos hintőpor (pl. aureomycin-sebhintőpor stb.) alkalmazásával történhet. A kenőcs erre a célra nem alkalmas! Tudni kell, hogy a hintőpor is csak a felületen fejti ki hatását!
 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2003-ban.)