Románia II/2a

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Úton Kolozsvár felé

Másnap reggel a Félix-fürdő megtekintése után egy darabig a Körös-parton haladtunk Kolozsvár felé. Bosszantóan hatottak a Körösben gyűrűző esőcseppek, majd a fárasztó, egyhangú, hatalmas kukoricatáblák sora.

Élesden megálltunk egy kicsit egy kocsma előtt a szomjunkat csillapítani, ahol 40-50 rosszul öltözött ember álldogált. Itt kaptam lencsevégre ezt parasztot is. Bent vagy húszan lehettek. Az egyik asztalnál románul, a másiknál pedig magyarul énekeltek - egymást a legkevésbé sem zavarva, magukat nem zavartatva. Az egyik asztalnál egy székely atyafi paradicsomot eszegetett kenyérrel jóízűen, előtte egy pohár sör állt. Egy másik asztalnál egy nagy fehér szakállú idős férfi éppen a tányérját nyalogatta ki a leggondosabb aprólékossággal. Csodálkozva néztem, a bentlévők ügyet sem vetettek rá. Élesd után megszűnt az út egyhangúsága. Jelentkeztek a fával sűrűn benőtt dombok baloldalt, jobbra itt-ott fával tűzdelt, füves síkság látható. Egyszerre hirtelen emelkedni kezd az út és hatalmas szakadék mellett haladunk a Királyhágó felé.

Esik az eső, ködbe burkolódzik a fenséges táj! Milyen kár is. 954 méter magasan vagyunk a Királyhágón, az egykori Erdély határán. A kocsiközlekedés idején nagyon forgalmas kereskedelmi út volt ez. Itt a magasban is van elszórtan egy-két ház, mellette elmaradhatatlan egy kis kukoricás. Az emberek favágással és juhászkodással foglalkoznak. Magasban fut tovább az utunk, lent festőien kanyarog a Körös és a vasút. Gyönyörű vidék! Mindenütt hegyek sűrűn benőtt erdőkkel.

Egy helyen megállunk: "Ady-kastély" - halljuk vezetőnket. Sok kellemes időt eltöltött itt Ady Lédával. Eszembe jut a vers:

Hurráh, jön az Öröm hajója
És hozza Lédát már felém.
Virágos, pompás szőnyegén...

Bánffyhunyadig ismét egyhangúbb a vidék: mindenütt csak kukorica, krumpliföldek, takarmánynövények. Egy szem gabona sem található erre!

Befutunk Bánffyhunyadra, Kalotaszeg központjába. A kalotaszegi varrottasáról, népviseletéről híres magyar sziget centruma ez! Megnéztük a XVII. századból származó templomot, melynek felmentünk a tornyába, ahonnan gyönyörű látkép tárult elénk.

A templom tornya nagyon érdekes. Ez a templom már két ízben leégett a községgel együtt, harmadszor azonban csak a település égett le, a templom érintetlen maradt. A bent levő dekoratív szőtteseken kívül lenyűgözött a templom hajójának mennyezete, melyet csempékből kirakottnak gondoltam, azonban megmagyarázták, hogy az festett fatáblákból áll. Elképzelhető, hogy milyen tökéletes lehetett, hogy ilyen tévedésre adott alkalmat!