A kutya fertőző májgyulladása

A fertőző májgyulladás többnyire a fiatal kutyák nagyfokú elesettséggel, heveny esetekben lázzal, hányással, sárgasággal járó súlyos betegsége, mely a fél évesnél fiatalabb kutyák esetében többnyire elhullással végződik a leggondosabb kezelés ellenére is, az ennél idősebb kutyáknál azonban már jobbak a gyógyulás kilátásai.

„MÉRGEZÉSHEZ” HÍVTAK
A napokban B. községből azzal a panasszal kerestek fel, hogy egy fajtatiszta, törzskönyvezett, Dalmata-fajtájú szuka mindhárom kölyke megbetegedett olyan súlyos tünetek között, hogy mérgezésre gondolnak. A kis állatok apatikusan fekszenek, étvágyuk nincs, öklendeznek, hánynak, az egyikük bélsara véres.
Előbb parvovírusos fertőzésre is gondoltak, de a kiskutyák 6 hetes korukban parvovírus elleni vakcinával be lettek oltva.
Megérkezésemkor valóban a jelzett tragikus kép fogadott. A kis állatok lázasak voltak, a belső testhőmérsékletük 41C körül változott. Tudni kell, hogy a kutyák esetében a normális végbélben mért testhőmérséklet 37,5 - 39C.
Tapintásra a májtájék fájdalmas volt, feltűnő volt a sárgaság, és egyik esetben a száj nyálkahártyáján vérzéseket találtam. A tünetek alapján fertőző májgyulladásra gondoltam. Miután értékes állatokról volt szó, adtam a kiskutyáknak heterolog immunglobulint (GANGLOB szérum), tehát olyat, mely a parvovírus, a szopornyica, a parainfluenza és a májgyulladás esetén is segíti a gyógyulást, majd a tünetek enyhítésére hányáscsillapítót, vitamint és antibiotikumot is, de az értékes állatokat nem sikerült megmenteni.
A gazdi kérte a hullák felbontását. Ennek során a hasüregben nagy mennyiségű, véres, fibrines váladékot találtam, a sárga színű, megnagyobbodott máj felületén is voltak fibrincafatok, a bőr alatti kötőszövetben pedig (ödéma) vizenyős beszűrődés volt észlelhető.
A boncolási kép is a fertőző májgyulladásra utalt. A kórisme laboratóriumi vizsgálattal történő megerősítésére a tulajdonos nem kért vizsgálatot.

MI OKOZZA?
A fertőző májgyulladást a kutya adenovírus 1-es szerotípusa idézi elő (CAV-1), mely nemcsak a kutyát betegíti meg, de a rókában is vérzéses agyvelőgyulladást képes előidézni. Ugyancsak megbetegítheti a kutyaféléket (pl. farkas) és a medvét is.
Az adenovírusokról tudni kell, hogy 80-110 nm átmérőjű, dupla szálú DNS-t tartalmazó, köbös szimmetriájú, burok nélküli vírusok. Ellenálló-képességük nem nagy, mert hő hatására már 60C-on, továbbá hipoklorit-, nátronlúg- és formaldehidtartalmú fertőtlenítőszerek hatására perceken belül elpusztulnak. Váladékokkal ürülve az állatok környezetében néhány hétig életben maradnak.
Kutyákban betegséget elsőként Rubath írta le Svédországban 1947-ben, majd megállapították az Egyesült Államokban, Ausztráliában és a legtöbb európai országban is. Mostanság a betegség világszerte előfordul.
A bántalom már fél évszázada ismert hazánkban is (KAPP, 1954). A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlenül vészeli át a fertőzést, de manapság a klinikai tünetekkel járó formája is ritkábbá vált a rendszeres vakcinás oltások folytán.
A betegség iránt a három hónapostól egy éves a korig a kutyák különösen érzékenyek, és amint arról már szó esett, a fél évesnél fiatalabb állatok megbetegedése többnyire halállal végződik. Ezért fontos a szukák, majd a kiskutyák vakcinás oltásával a betegség megelőzése, amiről a továbbiak folyamán részletesebben is szót ejtünk.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A beteg állatok minden váladékukkal, de főként a vizeletükkel ürítik a vírust. A fertőzés is mindenekelőtt a közvetlen érintkezés útján történhet, főként a beteg állat nyálával és vizeletével, esetleg hányadékával.
Tudni kell azonban, hogy nemcsak a beteg állat fertőzi a társait, de váladékaival a betegségen átesett és már klinikailag gyógyult állt is.
Ez azzal magyarázható, hogy a betegség 7.-10. napján, amikor az ellenanyagok megjelennek a szervezetben, a vírus a keringésből eltűnik ugyan, de életben marad a vese kanyarulatos csatornácskáinak a hámsejtjeiben, következésképpen a gyógyult állat továbbra is akár még 4-6 hónapig is vírusürítő maradhat, noha a betegségnek már semmiféle tünetét nem mutatja.
A fertőzés azonban nemcsak a közvetlen érintkezés útján következhet be, de a ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjedhet. Ezúttal főként a beteg állat nyálával vagy vizeletével, esetleg hányadékával fertőzött táplálék, ivóvíz vagy a ragályfogó tárgyak, többek között a ketrecek, szállító eszközök, szerszámok jelentenek fertőzési veszélyt. A kórokozó felvétele többnyire szájon át következik be.
A szájon át felvett vírus azután bejut a tonszillákba (=mandula) és a regionális nyirokcsomókba, ahol elszaporodik, majd néhány nap múlva betör a véráramba és virémia alakul ki. A vírus megtámadja a lymphoid sejteket (=fehérvérsejtek), a vérerek endothel sejtjeit, ami apró vérzésekkel és ödéma kialakulásával jár. Ugyancsak a májat, mely következménye májgyulladás, a veséket, mely vesegyulladást idéz elő és a szemet, mely szemtünetek kialakulásával járhat. Olykor bejuthat a vírus az agyvelőbe is, ahol encephalitist (agyvelőgyulladást) idéz elő.
A betegség kiállása tartós immunitást (=védettség) eredményez.

TÜNETEK
A betegség általában 2-5 napos lappangási idő után változatos formában folyhat le.
1. Előfordulhat bizonyos körülmények között, hogy a bántalom tünetmentesen zajlik, tehát az állat fertőződött ugyan, de a betegségnek semmiféle jelét nem mutatja.
2. A heveny esetek lefolyása 3-5 napig tarthat, amikor pedig félheveny formában lép fel a bántalom, az akár 6-14 napig is elhúzódhat.
Heveny esetekben az elesett állatok öklendeznek, hánynak, étvágytalanok és szomjasak. A végbélben mért belső testhőmérsékletük 40-41C-ra is felemelkedhet. A bélsár és néha a vizelet is vért tartalmaz és a tulajdonosok – amint ez a B. községben fellépett esetben is történt – gyakran mérgezésre gondolnak.
Amikor a hasra nyomást gyakorolunk, főként a lapátosporc tájékán, az állat erős fájdalmat jelez. A betegek szájnyálkahártyáján vérzések jelennek meg. Néhány napi betegeskedés után előbb a sclerán (=ínhártya, a szemgolyó burkának mintegy 4/5-öd része), majd a nyálkahártyákon, esetleg a bőrön, főként a lágytájékon és a hereborékon a sárgaság jelei láthatók.
Olykor ödémás duzzanatok jelentkeznek a bőr alatti kötőszövetben, a torok- és a lágytájékon, olykor a preputiumon (=a fityma, a hímvessző szabad végét hüvelyszerűen befoglaló bőrkettőzet) is.
Az elhúzódó esetekben a betegek egy részében egy oldali vagy mind a két szemre kiterjedő szaruhártya-ödéma, illetve a szaruhártya átmeneti vagy tartós elhomályosodása is kialakulhat.
Az agyvelő megbetegedése miatt görcsök is előfordulhatnak, esetenként enyhe légúti tünetek (könnyezés, orrfolyás, köhögés) is kialakulhatnak.
3. Félheveny esetekben az említett tünetek enyhébbek. A már láztalanná vált állatokon enyhébb-súlyosabb sárgaság, illetve anémia (=vérfogyottság vérszegénység) mellett a nyálkahártyákon és a bőrön a vérzések nagyobbak lesznek. Elhúzódó esetekben a szaruhártya elhomályosodása is bekövetkezhet.
4. Túlheveny (peracut) esetekben a betegség a kóros tünetek jelentkezése után akár egy-két nap múlva is halállal végződhet.

GYÓGYKEZELÉS
Ajánlatos a folyadékpótlás, szőlőcukor-oldat, a szövődmények kivédésére antibiotikumok stb. adagolása. A betegség kezdeti szakában adva a CAV-1-es elleni ellenanyagokat tartalmazó hiperimmun savók (pl. GANGLOB szérum) a betegség korai szakaszában adva, jelentősen fékezik a vírus szaporodását és szóródását.

MEGELŐZÉS
A betegség megelőzésére számos oltóanyag áll rendelkezésre, melyek alkalmazása állatorvosi feladat. Sok olyan kombinált vakcina is forgalmazásra kerül, melyek a fertőző májgyulladáson kívül más vírusos bántalmak (szopornyica, parvovírus stb.) megelőzésére is szolgálnak, sőt gyakran Leptospira-antigéneket is tartalmaznak.
Leginkább a CAV-1-es törzset inaktivált formában tartalmazó vakcinák terjedtek el, melyekkel a 3-4 hetes időközzel végzett kétszeri oltás után kb. egy évid tartó védettség alakul ki. Ezután évente egyszer kell a vakcinás oltást alkalmazni.
Mikor kell a kölyökkutyákat először oltani? A kölyökkutyákat, mivel ezek a kolosztrumból ellenanyagokat kapnak, amelyek 6-12 hetes korra ürülnek ki a szervezetből, a 8.-12. héten célszerű vakcinázni, majd az oltást évente egyszer megismételni. Természetesen a kezelő állatorvos utasítása szerint kell eljárni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. szeptemberében.)