A MALACOK FELNEVELÉSI BETEGSÉGEI (5. rész)
A SERTÉSEK STREPTOKOKKÓZISAI
A Streptococcus (olv. streptokokkusz) suis okozta megbetegedés
világszerte előforduló bántalom, mely hazánkban is gyakori és
nagyon súlyos gazdasági veszteséget okozhat már a szopós malacok
között is, melyek fiatal korban a kocától fertőződnek. Az
enterális (béllel kapcsolatos) kórképek mellett (pl. coli stb.) a
felnevelés időszakában gyakorta fordulnak elő a streptococcusok
okozta kórképek, melyek a veszteségek elkerülésére sürgős
gyógykezelést igényelnek. A továbbiakban erről a
megbetegedésről, a felismeréséről, a gyógykezeléséről és a
korszerű védekezésről adunk ismertetést.
EGY ESET A MINDENNAPOS GYAKORLATBÓL
Egyik alkalommal S. János H-i gazda arra kért, hogy nézzem meg a
sertésállományát, mert valaminő baj ütötte fel a fejét.
Elmondta, hogy minden évben vásárol 90-100 választott malacot
hizlalásra. Nem szokott különösebb gondja lenni velük. A
napokban azonban észrevette, hogy néhány malac lesántult,
megsápadt, az ízületei megduzzadtak. Csontlágyulásra gondolt,
ezért adott nekik Jolovitot (vitaminkészítmény), de másnapra
csak romlott az állapotuk, sőt újabb betegeket is észlelt hasonló
tünetekkel, két malac már el is hullott, melyek előbb nem is
látszottak betegnek.
Megérkezésemkor a gazda által hűen leírt kép fogadott. Már 14
beteget át is helyzett egy másik istállóba, elkülönítőbe.
Mindenekelőtt megmértük a beteg, bágyadt, étvágytalan, sántító
állatok lázát. Valamennyi lázas volt, a hőmérő higanyszála 41
°C körüli értékeket mutatott. A lázas állapot és az a tény,
hogy a kór terjedő tendenciát mutatott, valaminő fertőző
betegségre utalt.
Mindkét elhullott állatot felboncoltam, és mindkettő boncolási
képe hasonló volt: a máj teleszórva apró, sárgás, elhalásos
gócokkal, a szíven és a vesén pedig vérzéseket találtam.
A klinikai tünetek és a boncolási kép alapján streptococcosisra
gondoltam, és a beteg állatoknak antibiotikum (Tardomyocel)
injekciót és ADE vitamint adtam, az egész állománynak pedig
antibiotikumos premixet kevertettem a takarmányba.
A betegek hamarosan láztalanná váltak, s már csak néhány újabb
megbetegedés történt, de azok a malacok, melyek átestek a
betegségen, a fejlődésükben elmaradtak az egészséges társaikhoz
képest.
A biztonság kedvéért küldtem vizsgálati anyagot a laboratóriumba
is, és a visszaérkezett eredmény valóban streptococcusos
fertőzöttséget állapított meg.
A gazda kára elsősorban nem az elhullásokból adódott, hanem
egyrészt abból, hogy több állat is visszaesett a fejlődésben,
melyeket már nem tudott meghizlalni, másrészt a gyógykezelés
költségeiből. Az eset azt bizonyítja, hogy a betegség
észlelésekor ajánlatos minél előbb az állatorvos segítségét
kérni, mert a gyors beavatkozással csökkenteni lehet a
veszteséget!
MIT KELL TUDNI A KÓROKOZÓRÓL?
A streptococcusok gömb alakú, egy mikrométer átmérőjű
baktériumok, melyek rövidebb vagy hosszabb láncokat képeznek. A
sertés környezetében nagyon elterjedt kórokozók, de
megtalálhatók az ember és az állatok szájüregében, az
emésztőcsatornában, a légutakban, a húgy- és nemi szervek
nyálkahártyáján, sőt egyes fajok a tejben, egyéb állati és
növényi eredetű élelmiszerekben és a szennyvizekben is.
Megjegyzem, hogy a Streptococcus pyogenes human pathogen, emberekben
heveny vagy idült lefolyású betegségeket (torokgyulladást,
mandulagyulladást, gennyesedéseket, sepsist stb.) idézhet elő,
egyes fajai pedig szerepet játszanak a fogszuvasodásban.
Tudni kell, hogy a streptococcusok egy része fakultative pathogen,
tehát olyan mikroorganizmus, mely az egészséges állatok egyes
szerveiben normális körülmények között is megtalálható, de
betegséget csak csökkent ellenálló képességű szervezetben tud
előidézni.
Más része viszont szaprofita, tehát kórokozó képességgel nem
rendelkezik.
NEM KELL BEHURCOLNI
Az elmondottakból következik, hogy a kórokozót
(streptococcusokat) adott esetben nem kell behurcolni, a jelenlévő
baktériumok a szervezet ellenálló képességének a csökkenésekor
betörhetnek a szervezetbe, és megbetegedést idézhetnek elő.
A folytonos állatpasszázs (egyik állatról a másikra)
következtében a törzsek virulenciája (megbetegítő képessége)
szelekció révén mindinkább emelkedhet, és ekkor már önálló,
nem egyszer súlyosabb járványok előidézéséért is felelőssé
tehetők.
Főként fiatal malacokban olykor tömeges megbetegedés következhet
be.
Kóroktanilag fontos, hogy a streptococcusok túlnyomó többsége a
gennykeltők csoportjába tartozik, melyek az állatokban és az
emberben egyaránt gennyesedéssel járó különféle helyi
folyamatokat, ritkábban generalizált (a kóros folyamat
kiterjesztése az egész szervezetre) fertőzéseket hoznak létre.
Bár a streptococcusok okozta gennyesedés minden korú sertésben
előfordulhat, a septikaemiával (vérfertőzés, népies nevén
vérmérgezés) járó formában, nagyobb számban az 1-4 hetes korú
malacok szoktak megbetegedni (VARGA).
A KÓROKOZÓ ELLENÁLLÓ KÉPESSÉGE
A streptococcusok ellenálló képessége meglehetősen magas.
Hetekig képesek életben maradni a bőrön, a nyálkahártyákon, a
kóros anyagokban, a porban, a levegőben.
A gennykeltők 60 °C hőmérsékleten percek alatt elpusztulnak, a
formalin 3 %-os oldata 30 perc alatt, a klórlúg 3 %-os, a
szervesjód-tartalmú fertőtlenítőszerek 0,5 %-os oldata pedig 10
perc alatt elöli ezeket a mikroorganizmusokat. Gyors, hosszú hatású
fertőtlenítő szer többek között például a MULTICIDE, mely a
Streptococcus fajok ellen 1:500 hígításban alkalmazható, és
hideg vízben is oldható.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?
Amint már szó esett a S.suis természetes körülmények között
is megtalálható a felső légutakban, az emésztőrendszerben és a
genitális traktusban. Ez magyarázza a baktériumot ürítő állatok
magas arányát és az összes fertőzési módot. Általában
feltételezik, hogy a megfelelő immunrendszerrel rendelkező állatok
nem betegednek meg egy potenciálisan virulens S.suis törzzsel való
fertőződés esetén sem, míg a károsodott immunrendszerű
egyedekben klinikai tünetekben megnyilvánuló betegség alakul ki.
Hogyan juthat be a kórokozó az állat szervezetébe?
Bejuthatnak szájon át vagy akár belégzés során is a torok
nyirokszövetein át, sőt a köldökzsinóron keresztül is. Utat
nyithatnak a kórokozó behatolásának a bőr és nyálkahártya
különféle sérülései is. Gondoljunk csak arra, hogy a
betonpadozaton és fémrácsokon milyen gyakoriak a bőrsérülések,
de fertőződhetnek a malacok akár a szemfogaik lecsípése során
is.
A fertőződést követően a malacok ellenálló képességétől és
a baktériumtörzs virulenciájától függ, hogy a fertőzésnek
egyáltalán lesz-e következménye, tehát csupán egy helyi gennyes
folyamat jön-e létre, vagy egy generalizált, a szervezet más
részeire is kiterjedő fertőzés, septikaemia alakul-e ki.
KLINIKAI TÜNETEK ÉS TENNIVALÓ KORCSOPORTONKÉNT
I.) Szopós malacok streptococcusai
Szopós malacokon három különböző formában jelentkezhez a
bántalom: septikaemia („vérfertőzés”), Meningitis
(agyburok-gyulladás) és ízületgyulladás.
A szopós malacok nagyon gyakran a saját anyjuktól, más malacoktól
(társaiktól) és a környezetből fertőződnek. A tonsillákon
(=mandulákon) kívül gyakran ürülnek streptococcusok a méh-,
hüvelyváladékkal vagy a tejjel, a megbetegedett szervek
váladékával vagy feltört illetőleg felnyitott tályogok
tartalmával.
Több szerző is felhívja a figyelmet (LEMONT), hogy ez a
típus emberi fertőzéseket is okoz, következésképpen nem tartják
kizártnak, hogy a sertésállományokba baktériumhordozó
személyekkel is bekerülhet a fertőzés.
Az előbbiek során olvashattuk, hogy a fakultative pathogén
Streptococcus törzsek többnyire csak valamilyen okból csökkent
ellenálló képességű állatokban idéznek elő megbetegedéseket
vagy károsodott szervben és szövetben elváltozásokat, valamint
ennek megfelelő klinikai tüneteket, de a fiatal szopós malacokban
egy masszív fertőzés esetenként különösebb ellenálló
képesség csökkentő tényező nélkül is akár tömeges
megbetegedéshez vezet.
MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?
1. Fehérjeszegény táplálék például a koca részleges tejhiánya
esetén (MMA-szindróma stb.)
2. Hiányos vas- és A-vitamin ellátottság.
3. Stresszhatások.
4. Kedvezőtlen higiéniás körülmények, fertőtlenítés hiánya.
5. Zsúfoltság.
TÜNETEK
A beteg malacok lázasak (40-42 °C), étvágytalanok, bágyadtak,
szőrük fénytelen, a bőrük sápadt. Olykor hasmenés is
jelentkezik. Egy-egy alomban a malacok megbetegedése többnyire
gyorsan követi egymást, és általában az alom nagyobb részét
érinti.
Szopósmalac-korban az ízületgyulladás a leggyakoribb kórforma.
Az állatok egyik-másik ízülete megduzzad, fájdalmas, ezek az
állatok nehezen mozognak, sántítanak. Nem egyszer bekövetkezik a
hirtelen halál. (KÉP)
Az agyvelőbe jutott streptococcusok változatos idegrendszeri
tüneteket okoznak, melyek mozgászavarban, úszómozgásban,
támolygásban, nyelési zavarokban, görcsökben, fogcsikorgatásban,
nystagmusban (szemteke-rezgés) manifesztálódnak (KÉP). Az
agyvelő-megbetegedések az esetek többségében szepszishez
(vérfertőzés) csatlakoznak. Kezelés nélkül az állatok a
klinikai tünetek megjelenése után 4-5 órával elhullanak
(CSOMÁN).
VÉDEKEZÉS – GYÓGYKEZELÉS
1. A hajlamosító tényezők kiküszöbölése.
2. A megfelelő vas- és vitaminellátás.
3. Antibiotikumos kezelés – a kezelő állatorvos előírása
szerint (injekciós vagy peros /szájon át történő/ formában az
egész érintett állománynak.
4. Sorozatunk előbbi részében részletesen olvashattunk a kocák
fertőzést közvetítő szerepéről (MMA-szindróma, méhgyulladás
esetén gennyes hüvelykifolyás, tőgygyulladás stb.). Ilyen
esetekben feltétlenül fontos a koca megfelelő gyógykezelése
(antibiotikum stb.) – a kezelő állatorvos ajánlása szerint.
Észak-Amerikában – ahol a betegség nagyon gyakori – a bántalom
megelőzésére a S.suis megfelelő törzseit tartalmazó inaktivált
vakcinák is forgalomban vannak.
II. Választott malacok és süldők streptococcosisai
A bántalom főként ízületgyulladásban jelentkezik. Fiatalabb
sertéseken sokízületi, idősebbekben egyetlen ízületre
korlátozódó formában zajlik le, amely fibrines gennyes jellegű.
Az agyhártya- és agyvelőgyulladás során egyensúlyi zavarok,
kényszermozgások, görcsök, a fej oldaltartása stb. mutatkozhat.
Az idegrendszeri tünetek fellépésekor gondolni kell esetleg más
vírusos bántalmak fellépésére (pl. Aujeszky-féle betegség,
vírusos agyvelőgyulladás stb.).
Összefoglalásként a S.Suis legjellemzőbb klinikai tünete a
meningitis (idegrendszeri tünetek), az ízületgyulladás,
endocarditis (szívbelhártya gyulladás), tüdőgyulladás,
fejlődésben való visszamaradás és hirtelen elhullással járó
septikaemia. A betegség legkorábban felismerhető és
legjellegzetesebb klinikai tünete a 40-42 °C-os láz.
A betegség gyógykezelése során az előbb elmondottakat kell
figyelembe venni. Csupán példaként említem meg a hatékony
antibiotikum injekciók közül a GENTAMOX injekciót, mely
gentamicint és amoxicillint tartalmaz, a NAXCEL szuszpencziós
injekciót stb., melyek az állatorvos ajánlása szerint
alkalmazhatók.
Úgy a bántalom kezelése, mint megelőzése céljából
alkalmazhatjuk a SURAMOX néven forgalomba került amoxicillint
tartalmazó gyógypremixet, mely szájon át adandó, tehát a
takarmányba kell keverni a mellékelt utasítása szerint. A
készítmény számos egyéb baktérium ellen is hatásos.
III. Felnőtt és tenyészsertések stretococcosisai
Tenyészkocákon meglehetősen gyakran észlelhető streptococcusok
okozta TŐGYGYULLADÁS. Ez a rosszabb malacnevelő képesség
miatt a koca kiselejtezésének is gyakori oka szokott lenni.
Amikor a baktériumok a bimbócsatornán keresztül jutnak a tőgybe
általában egy-egy tőgyszakasz, amikor a vérárammal, akkor több,
a nyirokrendszer útján történt fertőzésnél pedig egy vagy több
tőgyszakasz betegedhet meg. Általában láz, bágyadtság és
étvágytalanság mellett olykor súlyos helyi tünetekben zajlik le
a megbetegedés. A tőgy bőre meleg, piros, a tőgyszakasz tömött,
duzzadt, esetleg fájdalmas. Máskor az általános állapot alig
zavart, és csak a tőgygyulladás előbb leírt helyi tünetei
észlelhetők.
A streptococcusok a koca VETÉLÉSÉBEN is szerepet
játszhatnak. Ilyenkor általában a magzaton és a magzatburkokon a
sápadtságon kívül jellegzetes elváltozások nem mutatkoznak.
A GENNYES BŐRGYULLADÁSOK, FURUNKULÓZISOK és SEZÉSEK után
nehezen gyógyuló elváltozásokból ugyancsak gyakran kimutathatók
a streptococcusok akár színtenyészetben, akár pedig más
baktériumok társaságában.
Hazai szerzők (TANYI, KUDRON) laboratóriumi vizsgálataik
során nem egyszer megtalálták a streptococcusokat idült
SZÍVBELHÁRTYA-, VESEMEDENCE-, HÚGYHÓLYAGGYULLADÁSOK, GENNYES
MÉH- és MÉHKÖRÜLI GYULLADÁSOK esetében, valamint az
izomzatban és belszervekben tünetmenetesen előforduló magányos
TÁLYOGOKBAN is.
A TÜDŐ streptococcusos fertőzöttsége többnyire egyéb
eredetű tüdőfolyamatokhoz másodlagosan társul, ennek jellegét a
gennyesedés irányában befolyásolja és tályogképződést okoz.
Sok állat kerül selejtezésre vagy kényszervágásra a hátulsó
testfél gyengesége vagy bénulása miatt. Ezen elváltozások
kóroktanában ugyancsak jelentős szerepe van a streptococcusoknak,
melyek gyakran okoznak CSIGOLYA-ELVÁLTOZÁSOKAT.
Ennek tünetei rendszerint hirtelen jelentkeznek többnyire annak
következtében, hogy a csigolyák az elváltozások miatt
összeroppannak vagy rendellenes helyzetbe kerülve nyomják a
gerincvelőt. Ezért mutatkozik a bántalom gyakrabban a búgatások,
súlymérés stb. esetén.
VÉDEKEZÉS
1. Hatékony antibiotikum injekció
2. Gyógyszeres premix a takarmányba
3. Megfelelő ellenálló képesség biztosítása (malacoknak
fehérje, vas, vitaminok stb.)
4. Higiéniai szabályok betartása, tisztogatás, fertőtlenítés
stb.
5. Bőrsérülések elkerülése, hibás padozat megszüntetése
6. MMA-szindróma, tőgygyulladás, méhgyulladás időbeni kezelése
7. Visszaeső kocák leselejtezése (baktériumhordozás stb.)
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. decemberében.)
A malacok felnevelési "betegségei" 6. (A koca ellési agresszivitása)
A malacok felnevelési "betegségei" 6. (A koca ellési agresszivitása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése