SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG
Hogy milyen Koppenhága?
A magyar csapat a fővárosban, Koppenhágában kezdi a felfedező barangolást.
Legfőbb pihenőhelyünk ezúttal is az utca, ahonnan nyugodtan szemlélődhetünk, kóstolgathatjuk a főváros nyüzsgő életét. Ezúttal a nejemet fotóztam.
Feleségem sem maradt adósom a fényképpel. Az állandó csatangolásban én is elfáradtam.
És hogy milyen Koppenhága? Észak Párizsának vagy egyszerűen Északi Metropolisznak is szokták nevezni - és mindebben van valami igazság. Zöldövezeteit tekintve idesorolhatjuk a közvetlen környék hatalmas erdőségeit egyaránt.
De igen sok a nagy és szépen gondozott park a belterületen, és meg kell említeni, hogy a város sajátossága a sok tó és csatorna. A belváros hatalmas házai között diszkréten díszlenek a rendben tartott kis kertecskék.
És milyenek az emberek? Szívesen és gyakran mondjuk el egy ország lakóiról, ahol járunk, hogy kedvesek, barátságosak. De ilyen hely kevés van, ahol mindenki mindenkinek mindent megköszön! A dán nemcsak akkor mond köszönetet, amikor adunk neki valamit, de akkor is, amikor éppen ő ad! Ha vendégül láttuk, természetesen megköszöni, de másnap újból felhív, hogy hálálkodjon a "tegnapiért".
Ugyancsak érdekes szokás, hogy mindenki mindenkivel tegeződik. Nemcsak "egymás között", de tegezik a náluk idősebbeket, akár a hivatali főnöküket, sőt még a diákok a professzoraikat is. Nekünk furcsa, de vezetőnk megerősíti, hogy bizony ez így van itt. A kölcsönös tegeződés minden korcsoport és társadalmi réteg érintkezésmódjára jellemző.
Az sem nagyon létezik más városban, mint Koppenhágában, hogy a királynő a férjével - minden kíséret nélkül - karonfogva sétál a Strogeten, hogy bevásárlásait intézze. Nem kívánnak meg semmiféle ceremóniát. A politikai vezetők közül számosan állami gépkocsi helyett a saját kerékpárjukon közlekednek. Attól félek, hogy nálunk már talán összeomlott volna régen a rendszer - ilyen módon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése