Skandinávia I/2e

SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Vizek

Két legyet ütünk egy csapásra, amikor a Gólya-szökőkút mellett elhaladva, mely a diákok jellemző találkozóhelye, megpillantjuk a Dán Bankot, ahol dollárjainkat beválthattuk. (Egy korona 5 forintot ért.) És a McDonalds-ot, ahol a dán atyafiak által kedvelt nemzeti szendvicset, a Smorrebrodot természetesen nem tudtuk rendelni, ellenben nem messze innen ezt sem hagytuk ki. Attól függően, hogy milyen Smorrebrodot kérünk, választhatunk a vékony kenyérszeletkék közé heringtől kezdve hússzeleteken, sajton meg egyéb finomságokon át szinte bármit. Gyakran eszik gyorsétkezésként. Persze mi a kevéssé megrakott, olcsóbb vajaskenyeret kértük, de elmondhatom, így is pazar és laktató volt.

Lemegyünk a tengerpartra és a kikötőbe.

Meglátogatjuk a már szinte világhíressé vált kis szirént, Koppenhága talán legismertebb jelképét. A bronz sellőt a Langelinie mentén, északi végéhez közel, a víz szélén, egy nagy sima szikladarabon állították fel 1913-ban. Alkotója Hand Edvard Eriksen (1876-1959). A középkori dán mondát Andersen mesében örökítette meg. A figura feje és alakja fiatal lányé, csupán alsó fele hal formájú. A történet szerint emberi lelket kívánt magának mindazzal a fájdalommal együtt, ami azzal jár. A szobrász modellje a Királyi Balett egyik táncosnője volt. Az egész világot bejárta a hír, hogy a kis szirén fejét egy éjszaka ismeretlen tettes lefűrészelte. Rasmussen bronzöntő sürgősen másikat készített helyette, így a gyilkosságnak nincs áldozata - valahol valakinek a birtokában azonban létezik a szoborfej, az eredeti. Talán egy szép napon előkerül...

A kikötőben igen nagy a forgalom. Nemcsak a helyi járatok közlekedése bonyolódik, de innen lehet átmenni Svédországba is. Annak idején halásztelepülés alakult e helyütt, melyet első ízben 1043-ban Jó Magnus uralkodása idején (1042-1047) említ egy oklevél az egyszerű Havn (kikötő) néven. A tengerpart az idő tájt a mainál jóval beljebb, nyugatra húzódott körülbelül a Stroget (a mai bevásárló utca) vonalán. Az egész dán szárazföld a mainál jóval kisebb kiterjedésű volt.

A korábbi halászkikötő mai neve: Kobenhavn. Csak messziről látjuk a Marmorbrot, a Márvány-hidat, Koppenhága 1941-ben épült, legszebb hídját.

Rövid dán tartózkodásunk alatti sok információt igyekeztük megörökíteni. Úgy gondolom, mindent elmondtam abból, amit tapasztaltam. A kikötőből pedig továbbutazunk Svédországba, nevezetesen a fővárosba, Stockholmba.