Skandinávia II/2

 SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Forgalomban

Lemegyünk a csónak-kikötőbe, ahonnan vízi városnézésre lehet indulni. Számos vízibusz megállója.

A közlekedést meghatározza a vízbőség (nevezzük így!), ezért a buszok és taxik mellett nagyszámú vízibusz jár ide-oda, rengeteg utast szállítva úti célja felé. Természetesen ezek között vannak helyi járatok és távolságiak és egészen hosszútávúak, melyek messzi országok felé ringatóznak - akár 3 ezer emberrel is a gyomrukban.

A város szárazföldi közlekedése nagyszerű, jól szervezett és biztonságos, amolyan svéd módon precíz. Még a belváros közepén is van kerékpárút, forgalomtól elzárt, kétirányú.

A levegő túlzás nélkül patyolat-tiszta a nagyon szigorú környezetvédelmi előírások miatt. Teherautó nem mehet be a város belső részeibe és a buszok évtizedekkel ezelőtt áttértek az etalonos hajtásra. Az ott élők fantasztikus metróhálózattal is büszkélkedhetnek, amelynek egyes vonalai a tenger felett suhannak a szabadban.

Mivel a nagyobb háborúk Svédországot nem érintették, ezért minden történelmi emléke csodálatos állapotban megmaradt. Az egész város képe olyan, mintha nemrég újították volna fel. Nem mállik a vakolat a falakról, a közterek rendezettek, nincs szemét az utcán, a kutya hagyatékát pedig a gazdi azonnal eltakarítja!

Sokkal kevesebb üzlet van, mint Európa bármely fővárosában. A csillagászati árakat nem vagy nagyon diszkréten tüntetik fel. Hotorget föld alatti vásárcsarnoka nemcsak nézelődésre alkalmas, de itt mindent lehet kapni, ami szemnek és szájnak ingere - persze ha van elegendő valuta a zsebedben! A mi jövedelmünk a svéd atyafiakéhoz aligha hasonlítható! Megjegyzem, az alkohol árusítása állami monopólium és a speciális boltokban nagyon drága, de még így is olcsóbb némileg, mint az étteremben.

Végül hadd mondjam el, hogy az országban van a világ egyik leggazdagabb vasérclelőhelye, de bányásznak egy sor nemesfémet, rezet, cinket, ónt és uránt. A szenet, a nukleáris fűtőanyagokat és a szükséges mennyiségű olajat külföldről hozzák be. A nehézipari gyártmányainak csaknem felét külföldön értékesítik. Az ország 1995. óta az Európai Unió tagja.