A gyógyszerek felszívódásáról

Amit a gyógyszerekről és alkalmazásukról tudni kell (3.)

A GYÓGYSZEREK FELSZÍVÓDÁSÁRÓL

Bizonyára felvetődik olvasóinkban a kérdés, hogy miért fontos ismerni a gyógyszerek felszívódásának idejét.

Alapvető szabály, hogy oldott állapotban levő gyógyszernek a vér- illetőleg nyirokáram közvetítésével el kell jutnia azokhoz a sejtekhez, amelyekre hatását kifejti. Ehhez azonban előbb fel kell szívódnia.

Vannak készítmények, melyeket szájon át, másokat a bőrre, ismét másokat parenterálisan (pl. injekció formájában) kell alkalmazni a kívánt hatás eléréséhez.

Hogy érvényesül ez a gyakorlatban? Nagyon jó példa erre az egyik legismertebb szer, a MgSO₄, a magnézium-szulfát, közismerten a keserűsó, mely szájon át adva kitűnő hashajtó. Ugyanakkor ha vizes oldatát injekció formájában a bőr alá adjuk, az ionizálódó magnézium-sóknak nyugtató, sőt narkotizáló hatásuk lesz.

E tartósabb görcsoldó hatása miatt ajánlják például tetanuszos lónak 30 %-os oldatából 50 milliliternyi mennyiséget naponta kétszer a bőr alá fecskendezni.

Amennyiben pedig a tömény magnézium-szulfát oldatot a vérpályába (vénába, szívbe) fecskendezzük, az állatok fájdalommentes kiirtására tudjuk igénybe venni.

Az elmondott példa beszédesen bizonyítja, hogy ugyanaz a gyógyszer – aszerint, hogy milyen módon alkalmazzuk – teljesen eltérő hatást eredményezhet – különböző felszívódása szerint.

EGYES MÉRGEK MÁR A SZÁJBÓL IS FELSZÍVÓDHATNAK

A száj nyálkahártyájáról történő felszívódásnak az állatorvoslásban csak alárendelt szerepe van, ugyanis eleve nem kedvez az orvosságok felszívódásának, hogy a gyógyszer csak rövid ideig van vele érintkezésben.

Megjegyzem viszont, hogy az emberorvoslásban komoly jelentősége van annak, hogy egyes készítmények pl. kis tabletta formában a nyelv gyökeréhez csúsztatva néhány perces behatás után már jól érzékelhető és jelentős gyógyhatást biztosítanak. Ilyen többek között a Nitromint Sublingualis tabletta, amit a szívroham oldására vagy annak kivédésére kell a nyelv alá helyezni, és hatása már 2-3 perc múlva jelentkezik.

Ugyanakkor állataink egészségmegőrzése szempontjából fontos tudni, hogy egyes mérgek, nikotin, kokain vagy például némely növényvédő szerek már a száj nyálkahártyájáról felszívódva is súlyos mérgezést idézhetnek elő.

SZÁJON ÁT VAGY INJEKCIÓBAN?

Bár egyes gyógyszerek a gyomorból is felszívódnak (pl. alkohol, stb.), a szájon át adott gyógyszerek abszorpciójának (felszívódásának) fő helye a vékonybél. A felszívódás a bélfodor hajszálerein át történik, zsírnemű anyagok esetében pedig a bélbolyhok középponti nyirokerén.

A hajszálereken át felszívódott anyagok a májon keresztül haladnak – mely a szervezet legfontosabb méregtelenítő szerve – majd a véráramba kerülnek.

Azok az anyagok viszont, melyek a nyirokerek közvetítésével a nyirokhálózattal szívódnak fel, a máj megkerülésével jutnak a vérpályába.

A gazdák többnyire – ha erre lehetőség van – inkább az „injekciós kezelést” kérik az állatorvostól, mint a szájon át adandó orvosság felírását. Való igaz, hogy a parenterális kezelésnek számos előnye van, gyakran pedig ez az egyedül lehetséges „gyógykezelési módszer”, mert a szájon át adott gyógyszer nem hatásos.

MIVEL MAGYARÁZHATÓ?

1. A szájon át adott gyógyszer értékesülésére hatással van a takarmány összetétele, az etetés időpontja stb. Működő bendőjű kérődzőknek szájon át csak kivételesen adunk orvosságot (pl. májvédő szerek, hashajtók).
2. Bizonyos gyógyszerek szájon át nem adhatók, mert elbomlanak. Ilyen például a jól ismert benzilpenicillin vagy az adrenalint tartalmazó készítmények.
3. Más gyógyszerek egyszerűen nem szívódnak fel a gyomor-béltraktusból. Ilyenek az aminoglikozidok, melyek az állatorvoslásban széles körben alkalmazott antibiotikumok. Számos gyakran használt gyógyszer tartozik ide, többek között a sztreptomicin, neomicin, gentamicin, spektinomicin és így tovább.
4. Ismét más – szájon át adott – gyógyszerek a vékonybélből a portális keringéssel a májba jutva gyorsan „elbomlanak”, és nincs vagy nem lesz megfelelő hatásuk (pl. kurare).
5. Tömegkezeléskor a takarmányban adott medicina felvétele állatonként jelentősen eltérhet. (Pl. a gyógyszer hiányos elosztódása a takarmányban stb.)
6. A beteg, lázas állat étvágya csökkent vagy éppenséggel visszautasítja a táplálékot, és nem fogyasztja el, vagy legalábbis nem kellő mennyiségben veszi fel a takarmányban adott készítményt. Másszor a felvett orvosság értékesülése nem kielégítő.
7. Az egyedi kezelések során nem egyszer az állat kihányhatja a beadott gyógyszert.
8. Mindemellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szájon át beadott gyógyszer esetén a felszívódás rendszerint lassúbb, mint annak injekciós applikálása során.

AZ INJEKCIÓS KEZELÉS ELŐNYEI

Az injekciós kezelés során a hatás rövid időn belül bekövetkezik, nincsen félrenyelési veszély, a beteg állat maradéktalanul és pontosan megkapja a szükséges mennyiségű orvosságot.

A leggyorsabb hatás illetve a legpontosabban szabályozott gyógyszeradagolás az intravénás (vénába történő) bevitellel érhető el. De vannak szerek, melyek szövetizgató hatásuk miatt (így többek között a tehenek ellési bénulása, tetániája esetén alkalmazott kalcium-klorid) csak ilyen módon alkalmazhatók.

Egyes készítményeket bőr alá, másokat izomba (intramuszkulárisan) kell adni az előírás szerint, de az injekciós gyógyszerbevitel mindig az állatorvos feladata.

MÁS GYÓGYSZERALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK

A vastagbélből lényegében ugyanazok a gyógyszerek szívódnak fel, mint a vékonybélből, de sokkal lassabban és tökéletlenebbül. Vannak gyógyszerek, melyeket a végbélben (per rectum) alkalmazunk (vizes oldatok, suppositoriumok, azaz végbélkúpok) hányás, hányinger, görcsök, bélsárpangás, lázcsillapítás stb. esetén. Ezeknél a gyógyszeradagolás során figyelembe kell venni, hogy a májat, mint méregtelenítő szervet, elkerülik. A végbélben emésztés már nincs, ezért ott ép fehérje és zsírnemű anyag nem hasad el és nem szívódik fel, de nem kielégítően gyors az aminosavak és a szőlőcukor felvétele sem.

Ugyancsak alkalmazhatjuk az orvosságok tüdőn át történő belélegeztetését az inhalációs narkózis, felső légutak hurutja, valamint a légcsőférgesség egyes formáinak kezelésénél (dictiocaulosis, syngamosis) stb.

A bőrön át felszívódó gyógyszerek közül elsőként a különféle kenőcsöket kell megemlíteni, melyeket a kezelendő külső felületre kell felvinni vagy bedörzsölni. Használatából általában helyi hatást várunk, mint a fájdalom-csillapítás, bevonás, szárítás, bővérűség keltése, de kenőcsöket alkalmazhatunk a csülkök, lábvégek fertőtlenítésére, ápolására, gyógykezelésére is. Úgynevezett aeroszolos palackban kerülnek forgalomba a gyógyszeres spray-k. Egyik legismertebb a Kubatol spray.

A bőr felszínéről a vízben oldott anyagok nem, néhány különösen lipoidérzékeny medicina viszont jól felszívódik. Újabban tömegkezelésre kitűnően alkalmazható a bőrön át (perkután) történő gyógyszerbevitel, a pour on módszer. Pl. az IVOMEC pour on az előírt adagban a szarvasmarha gerincél tájékára öntve számos külső és belső parazita elpusztítására alkalmas. Hasonlóképpen alkalmazható a SEBACIL pour on a sertés külső parazitái megsemmisítésére.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2001. májusában.)