A sikeres nyúltenyésztés alapja

B. József, Hatvan: „...Egy esztendővel ezelőtt 19 vemhes anya vásárlásával alakítottam ki a tenyészetemet. Sajnos egy év után már csak öt anyanyulam maradt tenyésztésben, ugyanis öt jó kondícióban levő anya az ellés előtt rövid szomorkodás után elhullott, a többit pedig különböző okokból selejtezni kellett. Ezek vagy meddők lettek, vagy tejük nem volt, vagy nem törődve kicsinyeikkel alkalmatlanná váltak a tenyésztésre.
Előírás szerint takarmányozok és az állatok elhelyezése is megfelelő.
Tudom, hogy nem könnyű ilyen távolból véleményt mondani vagy tanácsot adni, mégis kíváncsi vagyok a Doktor úr véleményére, tapasztalatára, hogy mire kellene jobban odafigyelnem, mert a tenyészállatok nagyszámú kiesése elviszi a hasznot.”
***
Bizony igaza van Olvasónknak, mert a sikeres tenyésztés alapja az egészséges anyanyúl, melynek az idő előtti kiesése a tenyésztésből jórészt meghatározza a termelést és a várható nyereséget.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az utánpótlásra beállított tenyésznövendékek teljesítménye általában kisebb és ingadozóbb, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az utánpótlásra beállított tenyésznövendékek teljesítménye általában kisebb és ingadozóbb, ugyanakkor a felnevelési költségek is drágítják a termelést.
Miután nem ismerem pontosan a helyi körülményeket, aligha tudnék konkrét választ adni a kérdésére, de – úgy gondolom – közérdeklődésre tarthat számot, ha részletesebben is beszélünk az anyanyúl-kiesések okairól és azok jelentőségéről.
Előre kell bocsátani, hogy ha az anyakiesések szóba kerülnek, a legtöbben azonnal betegségekre, állategészségügyi okokra gondolnak, holott a rossz szaporodásbiológiai állapot illetve teljesítmény és az abból eredő selejtezés akár nagyobb gazdasági kárt okozhat.

Melyek tehát az alapvető feladatok?

1. Jó tenyészértékű alapanyag beállítása.
2. A tenyészállatok igényeit kielégítő takarmányozás. A gyenge beltartalmú, olcsóbban beszerezhető takarmány vagy gyengébb minőségű tenyészanyag vásárlása nem jelent megtakarítást, spórolást, mert bizony veszélyeztetheti a rentabilitást.
3. Alapvetően meghatározza a nyúltenyészet gazdaságosságát a sikeres szaporodásbiológiai munka (termékenység, vemhesség-ellenőrzés, fialtatás, választás és selejtezés), ugyanis ha kevés kisnyúl születik, illetve jelentős az ellés utáni elhullás, kevés lesz az eladható végtermék.
4. A kieséseket okozó betegségek ismerete nemcsak azok felismerésében és leküzdésében nyújt segítséget, de abban is, hogy milyen szempontokra legyünk figyelemmel a tenyészanyák vásárlásakor.

Néhány szó a takarmányozásról

A házinyúl szaporodási teljesítményét, ivarzását, fogamzását legintenzívebben a takarmányozás befolyásolja.
A teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy mire kell különösen figyelemmel lenni!
Nagyon fontos a kielégítő fehérjeellátottság. A szervezet számára élettani-biológiai szerepük döntő jelentőségű. Lényeges tudni, hogy a valódi fehérje értékesülését elsősorban a benne levő aminosavak mennyisége és minősége határozza meg.
A tenyésznövendékek fehérjeszükséglete 12-15%, a vemhes anyáké pedig 16-17%.

Melyek a házinyúl legfontosabb fehérjetakarmányai?

A lucerna- és pillangószénák, az extrahált olajipari melléktermékek (szója, napraforgó, repce, len), a hüvelyes magvak (borsó, lóbab, csillagfürt) valamint az egyéb fehérjetartalmú melléktermékek.
A szaporodási folyamatok szempontjából nagyon fontos a megfelelő vitaminellátás és e téren mindenekelőtt az A- és E-vitamint kell megemlíteni.
Az A-vitamint a nyúl karotin formájában kapja, melyből a mában A-vitamin képződik. Hiánya esetén a csírahám működési zavara miatt kezdetben rendszertelenné válnak a nemi ciklusok, vetélés vagy koraellés is előfordulhat és csökken az utódok ellenállóképessége. Sok esetben karotinhiányra vezethető vissza a kannibalizmus, mely során az anyanyulak megrágják, felfalják kicsinyeiket.
Melyek a legfőbb karotinforrások? A zöld takarmányok, a zöld szénák és lisztek, a sárgarépa és a kukorica. Számos vitaminkészítmény kapható a gyógyszertárakban is.
Az E-vitaminnak fontos szerepe van a normális nemi ciklus fenntartásában, a termékenységben és a magzat kihordásában.
Az előbb felsorolt takarmányok kielégítő mennyiségben tartalmazzák az E-vitamint is.
Igen fontos az ásványisó-szükséglet kielégítése, mindenekelőtt a kalcium- és foszforellátás, valamint helyes arányuk beállítása.
A foszfor hiánya a tenyészállatokban gyenge fogamzást, terméketlenséget és magzatfalást okozhat.
A növendék nyúl igénye 0,5-0,7% kalcium és 0,4-0,5% foszfor, a vemhes anyáké pedig 0,8% kalcium és 0,5-0,7/ foszfor.
Nagyon fontos, hogy a Ca és P arányát is helyesen állítsuk be! A Ca és P helyes aránya 1:0,7-0,8. Ezen ásványisók pótlására ugyancsak számos készítmény van forgalomban, talán a legismertebb takarmánykiegészítők a Futor, az AP-17 stb.
a nátrium- és klórszükséglet kielégítésére 0,3-0,6 százaléknyi konyhasó-kiegészítést szokás alkalmazni.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy a nyersrost emésztés-élettani szempontból nélkülözhetetlen a nyúl számára. Az emésztőszervi betegségek elkerülése céljából legalább 12 százalék nyersrostot tartalmazó takarmányt kell olykor etetni a nyulakkal, de a takarmány optimális nyersrost-tartalma ennél magasabb, mintegy 12-15%.
A nyúl nyersrost-igényét elsősorban szálas takarmányok etetésével elégíthetjük ki. A tápokban általában jelentős mennyiségű, 30-40% lucernaliszt és 10-15% korpa szerepel, így kiegészítik a nyúl nyersrost-igényét. Az olajpogácsák 10-30%, a szénafélék 25-30%, a kukorica ellenben csak 2% nyersrostot tartalmaz.
Nagy figyelmet kell fordítani a takarmány kifogástalan minőségére is. A penészes, dohos takarmány a benne levő mérgező anyagok, toxinok nemcsak annak vitamintartalmát semmisíthetik meg, nemcsak az állatok egészségét veszélyeztethetik, hanem meddőséget is okoznak.

Szaporodásbiológiai okokra visszavezethető anyakiesések

Miután egy nyulászat csak akkor gazdaságos, ha az egyé tenyészanyára számított bevétel nagyobb, mint a kiadás, az átlag alatti termelő anyát ki kell selejtezni. De vajon milyen paraméterek, tulajdonságok és eredmények alapján kell elbírálni az anyanyúl teljesítményét?
1. Az átlag alatti szaporaság. Akkor, ha az anya 3 ellést figyelembe véve hatnál kevesebbet fial, ajánlatos kiselejtezni, mert a kis alomszám ilyenkor genetikai okokra vezethető vissza. Bevált módszer szerint az anyát a harmadik ellése után bírálják el az átlag alatti teljesítmény értékelésére.
2. Ugyancsak selejtezési ok az átlag feletti, de a választásig rossz eredménnyel felnevelt alom.
3. Amikor hiányos a tejtermelés, a fiókák az elletőládában éheznek. Ne feledjük azonban, hogy a tejtermelés az örökletes tényezőkön túlmenően nagymértékben függ az ivóvíz és a takarmány mennyiségétől és minőségétől, valamint annak összetételétől!
A nyúl vízigényét sokan vizsgálták. Kutatók szerint egy középnagy nyúl naponta évi átlagban egynegyed liter vizet igényel. Ez ellés előtt egy literre, szoptatós anyáknál (hathetes fókáival együtt) körülbelül két literre emelkedik. Ha nem kap elegendő vizet, a súlygyarapodás, a szaporodóképesség, általában minden olyan termelékenységi tényezője csökken, amely miatt a nyulat érdemes tartani (RÉVÁSZ).
4. Az anya ivadékgondozási készsége. Az ideges anya gyakran összetapossa, nem gondozza kicsinyeit.
5. Ugyancsak selejtezési ok a meddőség vagy ha az anyanyúl valamilyen rendellenességet, betegséget örökít az utódaira.
6. Tudni kell, hogy az anya korának előrehaladtával szaporodásbiológiai teljesítménye romlik. Egyes kutatók szerint a betegségektől mentes állományokban ez 20-25 fialás után következik be (PATTON).

Milyen betegségek okozhatnak kieséseket?

1. A legtöbb elhullást és selejtezést a Pasteurellosis okozza. Számos megjelenési alakja közül a leggyakoribb a felső légúti forma, amit orrhurutnak, orrnáthának is neveznek, és bizony a hazai tenyészetekben is nagyon sok gondot okoz.
A bántalom számos formában megnyilvánulhat, előfordulhat tüdőgyulladás, tályogképződés, középső- és belsőfül-gyulladás (ferdenyakúság), méhgyulladás, heregyulladás és akár tőgygyulladás formájában is.
Lehet, hogy a beteg állat klinikailag meggyógyul ugyan az antibiotikumos kezelések után, de az átvészelt anyák lefogynak, rosszul termékenyülnek, vetélhetnek, gyenge életképességű fiókákat hozhatnak a világra. A betegség fellépése során az anyát mindenképpen ajánlatos kiselejtezni.
2. Nem ritka bántalom a tőgygyulladás, amit a Staphylococcus aureus nevű kórokozó idéz elő. A betegség első jele az állat étvágytalansága és a testhőmérséklet emelkedése, majd a tejmirigy duzzanata.
Ha időben felismerjük a bántalmat, megfelelő antibiotikumos kezeléssel az állat megmenthető, de ha a beavatkozás elkésett, a folyamat a tejmirigy eltályogosodásához, vérfertőzéshez és elhulláshoz vezethet.
A betegséget az elletőláda legalább két ízben történő alapos kitakarításával, fertőtlenítésével lehet megelőzni.
3. A talpfekély során a fájós lábak nemcsak az anyák szexuális aktivitását korlátozzák, hanem állandó fertőzési forrásul is szolgálnak, és nem egy esetben ugyancsak szeptikémiához („vérmérgezéshez”) vezethetnek.
4. A kötőhártya-gyulladást („könnyező szemek”) leggyakrabban ugyancsak a legtöbb antibiotikummal szemben már ellenálló (rezisztens) baktérium, a Staphylococcus aureus okozza. A lecsurgó könnyváladék ezúttal is fertőzési forrásul szolgálhat egyéb baktériumos betegségek kiváltásában is.
5. A májkokcidiózis szintén komoly veszteségekkel járhat. A kór okozója az apró kis protozoon (=véglény, egysejtű állati szervezet), az Eimerie Stiedai, a májbeli epeutakat bélelő hámsejteket támadja meg. A boncolás során a májon apró, mintegy 3-4 mm átmérőjű fehér pontokat találunk.
Az anyák kórosan lesoványodhatnak, és tenyésztésre alkalmatlanná válnak, de elhullásokkal is lehet számolni.
6. Vidékenként súlyos veszteségekkel jár a vírus által előidézett betegség, a Myxomatosis. Nagyon gyakran a szúnyogok terjesztik, majd átragadhat egyik állatról a másikra, de akár az ember is tovahurcolhatja.
Heveny formája néhány nap alatt elhulláshoz vezethet. Az idült lefolyású esetek során a szemen, a szájon, az orron és a füleken duzzanatos, göbös elváltozások keletkeznek.
A bántalom étvágycsökkenéssel és magas lázzal kezdődik. Igen fontos a fertőtlenítés és a szúnyogok irtása.
A sikeres védekezést szolgálja a hazai gyártású, jó minőségű oltóanyag, a Mixovac vakcina, mely az oltást követő 7. naptól kezdve egy esztendeig tartó védettséget biztosít a betegséggel szemben.
7. Sajnos meglehetősen gyakran előfordul, és egy-egy kánikulai nap során nagyobb veszteséget is okozhat a hőguta, melyre különösen a vemhesség utolsó napjaiban levő anyák érzékenyek. Főleg a 32°C körüli, magas környezeti hőmérséklet veszélyes.
A vemhes állatnál a növekvő méh és magzatok nyomják a rekeszizmot, és akadályozzák a légzőmozgásokat. Ez hőtorlódáshoz vezet az anyában, mely izzadságmirigyek híján nem képes a fölösleges hőtől megszabadulni.
Az ilyen nyulak nyitott szájjal lélegeznek, mint a kutyák. Ha nem visszük az anyát sürgősen hűvösebb környezetbe vagy nem permetezzük le hideg vízzel, az állat valószínűleg elhullik a hőguta következtében.
8. A nem megfelelő szállítás, rögzítés során könnyen bekövetkezhet a hátcsigolya ficama. Gyakori hiba, hogy szállításkor a tarkóján megfogott anya vagy bak nehéz hátulsó testfelét nem támasztják alá megfelelően.
9. Egyes anyáknál káros szokások alakulhatnak ki, mint például a szőrrágás, mely során elsősorban a takarmányozási viszonyokat kell felülvizsgálni.
A nyalakodás során nem egyszer szőrlabda (zootrichobezoár) képződik a gyomorban, ami a takarmányfelvétel csökkenését okozza. Némelykor az ellés előtt álló anyánál ez ketózishoz és elhulláshoz vezethet.
Ugyancsak ide sorolható a kannibalizmus, amikor egyes anyák a fiókák fülét stb. rágcsálják.
Vannak alkatilag agresszív anyák, melyek a fialás után bármikor és mindenkit megtámadnak. Mivel az agresszivitás örökletes tulajdonság, mindenképpen indokolt az ilyen nyulak kiselejtezése.
10. Hasonlóképpen rossz szokásnak tekinthető, ha az anyák rendszeresen az elletőládába vizelnek, és ilyenkor az átnedvesedett fiókák a hidegben könnyen megfáznak és elhullanak.
A leszoktatás többnyire sikeres, ha a ketrec egyik sarkába vizelettel átitatott fadarabot szerelünk (PATTON).
11. Az anyák elhullásának oka sokszor a vemhességi toxikózis vagy más néven az ún. nyúlketózis. Amint Olvasónk is panaszolja, öt jó kondícióban levő anyanyúl az ellés előtt „rövid szomorkodás után” elhullott. Bár levelében részletesebben nem tájékoztat a körülményekről, valószínűsíthető, hogy az elhullást az ún. nyúlketózis idézte elő.

Mit kell tudni a vemhességi toxikózisról? (Nyúlketózis)

A vemhességi idő utolsó hetében vagy az ellés körüli időszakban a rendszerint igen jó tápláltsági állapotban levő (elhízott) nyulakban spontán, olykor tömegesen jelentkező anyagforgalmi betegség, amely a szervezet energia-egyensúlyának felborulása, alapvetően a szénhidrát-anyagforgalom zavara miatt alakul ki és vezet az állatok elhullásához.
A bántalom oktanát és lefolyását tekintve kövessük VETÉSI professzor útmutatását! Mi okozza a bántalmat? Kialakulhat az abszolút vagy relatív éhezés következtében a szervezet szénhidrát tartalékának hiánya miatt vagy a hormonális rendszer (hypophysis-mellékvesekéreg-pajzsmirigy) működésének zavara folytán. Mindkét esetben az energia-egyensúly fenntartására a szervezet a zsírraktárait mozgósítja, és fokozott zsírbontást végez, következésképpen nagyobb mennyiségű ketonanyagok kerülnek a véráramba és kialakul a ketózis.
Az elhízás mellett további hajlamosító ok lehet, ha a vemhes anyát a vemhesség utolsó hetében új helyre teszik, és ezért étvágytalanná válik. De hajlamosító tényező minden olyan egyéb körülmény vagy betegség is, ami a takarmányfelvételt zavarja! Elősegíti a betegség kialakulását az is, hogy a vemhes nyúl az ellés előtti napokban normális körülmények között is keveset eszik, és emiatt szervezetében fokozódik a zsírbontás.
Milyen tünetek utalnak a bántalomra? Az állat étvágytalanná válik, csak kedvetlenül kuporog, tompult, olykor görcsösen lélegzik. Az albínó fajtájú nyulakon jól megfigyelhető, hogy a hiányos oxigén-ellátottság folytán a nyálkahártyák kékesvörösen elszíneződnek (cianózis).
Az állat szőre matt, borzolt. Esetleg idő előtti ellésre vagy vetélésre is sor kerül. A testhőmérséklet normális, de ha az állat öntudatlan állapotba kerül, a normális érték alá csökken. A tejtermelés nem indul meg, a fiókák tejhiány miatt elpusztulnak. A gyógyult állatokban később szaporodási zavarok jelentkeznek.
Hogyan előzzük meg? Ügyelni kell a helyes takarmányozásra, a takarmány rosttartalmának és energiaértékének pontos beállítására, hogy az anyák a vemhességük alatt ne hízzanak el. Az ellés előtti napokban a sárgarépa vagy ízesített gabonadara adását javasoljuk.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2001. júliusában.)