AZ OLVASÓ KÉRDEZTE, AZ
ÁLLATORVOS MEGVÁLASZOLJA
Hogyan hőmérőzzük az állatainkat?
Kovács
Sándor I.-i olvasónktól az alábbi levél érkezett az Agro Napló
szerkesztőségébe:
„Tisztelt
Doktor úr! A leadásra való hízóim közül egy nem evett és
gyakran elfeküdt. Azt hittem, hogy bezabált, mert a füle nem volt
hideg. Úgy gondoltam, nem lázas.
Mivel
másnap sem evett, úgy határoztam, hogyha estig sem lesz jobban,
szólok az állatorvosnak. A következő napra azonban elpusztult.
Hívtam
az orvost, aki felboncolta és orbáncot állapított meg. Azt
tanácsolta, ha nem eszik a sertés, legjobb azonnal megmérni a
hőmérsékletét, és ha lázas azonnal állatorvost kell hívni.
Ilyen módon a sertésem megmenthető lett volna.
Szeretném
megkérdezni a doktor úrtól, hogy mennyi az állatok rendes
hőmérséklete és miként kell szabályosan végezni a lázmérést.
A
válaszát várom az Agro Napló Olvasó kérdezte rovatában.”
Úgy gondolom, hogy Olvasónk által felvetett téma valóban
közérdeklődésre tarthat számot, hiszen a kérdést a mindennapos
állatorvosi gyakorlatban is nagyon sokszor felteszik a gazdák. Ám
azért is fontos – amint azt levélírónknak tanácsolta az
állatorvos –, ha háziállataink viselkedése megváltozik, pl.
étvágytalanná, bágyadttá stb. válnak, bizony ajánlatos azonnal
lázat mérni, mely eredménye nagyon fontos tájékoztatást nyújt
az állat állapotát illetően.
Az orvos is ezzel kezdi a betegvizsgálatot, de már a
betegbejelentés során is az első kérdése az állatorvosnak, hogy
milyen tüneteket észlel a gazda és hogy mennyi a láza az
állatnak.
Egyébként a hőmérsékletmérés az orvosi diagnosztikában már
másfél évszázada, az 1850-es évektől kezdve kiterjedten
alkalmazott módszer.
Sok gazdatársunk a fülek vagy a bőr megtapintásával próbálja
megállapítani, hgoy lázas-e az állata. Igaz, hogy lázas állapot
esetén a testhőmérséklet eloszlása is zavart és a környéki
testrészek hűvösek, ez a módszer azonban semmiképpen sem
helyettesíti a hőmérőzést.
Mennyi háziállataink normális hőmérséklete?
Minden egyes
állatfajnak meghatározott belső hőmérséklete van, amely
normális körülmények között is bizonyos határértékek között
ingadozik az alábbiak szerint:
Állatfaj | Normális testhőmérséklet °C-ban |
Ló | 37,5-38,0 |
Szamár | 37,5-38,5 |
Bivaly | 37,5-39,0 |
Juh | 38,5-39,5 |
Macska | 38,5-39,5 |
Nyúl | 38,5-39,5 |
Tengerimalac | 38,5-39,5 |
Szarvasmarha | 38,0-39,0 |
Öszvér | 38,0-39,0 |
Sertés | 38,0-40,0 |
Kutya | 38,0-39,0 |
Kecske | 38,5-40,5 |
Madár | 39,5-42,0 |
Mitől lehet
hőmérséklet-ingadozás?
Tudni kell, hogy az
egészséges állatok hőmérsékletét is megváltoztathatja számos
külső és belső tényező:
- A fiatal állatok hőmérséklete mindig magasabb, mint az időseké, a vemhesé is több, mint az üresé, a nőivarúaké pedig némileg alacsonyabb, mint a hímeké.
- A nap egyes szakaszaiban ugyancsak néhány tizedfokos ingadozást mutat, ugyanis délután és este magasabb, mint reggel, éjjel pedig a legalacsonyabb. Az eltérés 0,5-0,8°C között ingadozik.
- Az evés, sok hideg víz itatása, az ellés, a meleg párás környezet, a közvetlen napfény-hatás, az izgalom ugyancsak hőmérséklet-változást idéz elő, melynek értéke akár egy-másfél fok is lehet.
- Az állatok adásvétele során is jól hasznosítható tény, hogy a beteg állat hőmérséklete a mozgás hatására jelentősen emelkedik, és tartósan ezen az értéken is marad. Például az egészséges ló hőmérséklete 20-30 percnyi ügetés után 1-2°C-kal emelkedik ugyan, de 1-2 órás pihenés után a normálértékre tér vissza. Ugyanakkor a beteg, tüdőtágulatos, „kehes” lóé órákig magasabb szinten marad.
Hőemelkedés –
magas láz – kórosan alacsony hőmérséklet
Hőemelkedésről
akkor beszélünk, ha a hőmérséklet csak néhány tizedfokkal
emelkedik a normális fölé.
A
0,5-1,0°C közepes, míg a 2°C fölötti értékek magas
lázat jelentenek.
Meg
kell jegyeznem, hogy a magas hőmérséklet és a lázas állapot nem
azonos fogalom, mert a láz valójában egy szindróma,
tünetegyüttes, melynek csak egyik, de legfontosabb és pontosan
mérhető összetevője a magas hőmérséklet.
Kórosan
alacsony hőmérsékletről akkor beszélünk, ha az a
normális értéknél már 1-2 fokkal kisebb. Oka a hőcentrum
kimerülése, a hőszabályozás súlyos zavara, mely nemegyszer a
beteg életének közelgő megszűnését jelzi. Szubnormális
hőmérséklettel kapcsolatosak pl. a súlyos toxikus megbetegedések,
gyomor-bélgyulladás, mérgezések, a vérkeringés elégtelenségével
járó állapot stb.
Mikor
jön létre a láz?
Akkor,
ha lázkeltő anyagok jutnak a szervezetbe (pl. baktériumok, vírusok
stb.), melyek izgatják a hőcentrumot, de ugyanakkor a
hőmérséklet-emelkedés mellett a lázas állapot, a szindróma
egyéb tünetei is jelentkeznek, így az étvágytalanság,
bágyadtság, gyengeség, hidegrázás stb.
Eszerint
tehát a magas hőmérséklet lázas állapot nélkül is
jelentkezhet, például a hőguta vagy napszúrás során, a lázas
állapot azonban mindig hőmérséklet-emelkedéssel jár. Számos
fertőző betegség jár lázas állapottal, így többek között
Olvasónk esetében fellépett sertésorbánc is.
Hogyan
mérjük?
Háziállataink
belső hőmérsékletét is a gyógyszertárakban kapható orvosi
hőmérővel mérjük a végbélben!
A
hőmérőt először lerázzuk, majd a szappannal csúszóssá tett
vékony, higanyos részét óvatosan, fúró mozgással bevezetjük a
végbélbe és 5 percig ott tartjuk.
A
hőmérőzés során az állatot megfelelően rögzíteni kell, és
kellő óvatosságot kell tanúsítani, hogy a balesetet elkerüljük!
A
ló fejét kötőfékszárral vagy kantárral egy segédkező
rögzíti, ugyanakkor a bal elülső lábát felemelve tartja. Bal
kezünkkel félrevonjuk az állat farkát és jobb kezünkkel óvatos,
fúró mozgással a végbélbe vezetjük a hőmérőt.
A
szarvasmarhát orrszorítóval rögzíthetjük.
A
sertést álló helyzetben az orrára tett hurokkal fogjuk,
és a hőmérőt kissé felfelé irányítva óvatosan „fúrjuk be”
a végbélnyílásba.
A
kisállatokat ugyancsak álló helyzetben kell rögzíteni,
és a legcélszerűbb az asztalon hőmérőzni. Ezúttal csak a
műszer higanyos részét toljuk a végbélbe.
Ügyelni
kell, mert ha a kutya hirtelen leül, a hőmérő eltörhet, és
ezzel végbélsérülés jöhet létre.
A
művelet során fogni kell a hőmérőt, nagy állatok esetében
azonban annak végére szalagot vagy spárgát kötve az állat
farkához köthetjük.
Tehát
a hőmérőt 4-5 percig tartjuk a végbélben, majd az eredmény
leolvasása után letisztogatjuk, és főként fertőző betegségek
után fertőtlenítő oldattal le is mossuk.
Ha
háziállatunk viselkedése betegségre ad gyanút, egyik első
feladatunk legyen, hogy megmérjük a testhőmérsékletét, ami
máris értékes tájékoztatást nyújt!
A sertést a hőmérőzés során orrszorítóval rögzítjük, majd a hőmérőt óvatos fúrómozgással kissé felfelé irányítva vezetjük be a végbélbe.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából az Agro Napló 2000/9. számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése