Adatok a sertés metritis-mastitis-agalactia syndromájához (2)
Több újszülött malac végtagjait szétterpesztve feküdt, lábra állni nem tudott, izmaik petyhüdtek voltak. Egy ilyen malachullában az Országos Állategyészségügyi Intézetben congenitalis izomrost-hypoplasiát állapítottak meg. A hulla parenchymás szerveinek bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett, a vékonybél-tartalom aerob mikroflórájának összetételében kóros változást nem tapasztaltak. Több malac igen alacsony, 5-600 g-os súllyal született, cachexiás képet mutatva. Egy ilyen hullában a Kaposvári Állategészségügyi Intézetben gyenge fejlettséget, tejhiányt, eléhezést és heveny gyomor-bélgyulladást állapítottak meg. A szervek bakteriológiai vizsgálata negatív eredményű volt.
Egy elhullott koca boncolásakor a tőgygyulladáson kívül lépduzzanatot, a szíven és a veséken vérzéseket találtam. A bőr a fülön és a háton cyanoticusan elszíneződött.
A syndroma jelentkezésekor azonnal elvégeztem a kocatáp mikrobiológiai vizsgálatát az Országos Állategészségügyi Intézetben. Az összcsíraszám 80000/g, a penészszám 2800/g, amelynek kialakításában különböző Penicillium-fajok, Aspergillus fumigatus, A. flavus, A. candidus és Mucor-félék szerepeltek. A takarmány összetevőinek vizsgálatakor búzából F2-toxint mutattak ki.
A kocatápot a következők szerint állították össze: árpa 30%, búza 30%, korpa 15%, extr. napraforgó 6%, extr. szója 15,5%, premix XV. 0,5%, tak.-mész 2,5%, tak.-só 0,5%. 1973. július 10-től megszüntették a húsliszt etetését.
A kiegészítő vizsgálatok eredménye nézetünk szerint kétségtelenné tette korábbi felvetésünket, amely szerint az állati eredetű fehérje hiánya, illetve annak növényi fehérjével történő helyettesítése okozta a bántalmat. A syndroma jelentkezésekor a kocatápot sürgősen kiegészítettük húsliszttel.
Gyógykezelés. Minden beteg koca gyógyulásáig, de legfeljebb 3 napig kapott naponta egy ampulla Stredipen és 10 ml olajos Chlorocid inj.-t, naponta kétszer 30-30 NE Galnduitrint, cyanosis vagy nehezített légzés esetén 1-2 ml Tetracor inj.-t. Hüvelykifolyás esetén 1 Septimetrin tokot helyeztünk mélyen a hüvelybe. Az elfekvő kocák egy ízben kaptak 10 ml D3-vitamin inj.-t, majd naponta 10-10 ml Calcimuscot addig, amíg lábra nem álltak. Öt kocának adtunk egyedenként 10 ml Deltacortril inj.-t (100 mg Prednisolont) is, de miután applikálása nem hozott láthatóan jobb eredményt, a továbbiakban nem alkalmaztuk. A kocák gyógyulásai idejét a 6. táblázat mutatja be.
6. táblázat
Megelőző intézkedések. Az ellés várható napjától az azt követő 4. napig naponta minden koca belső hőmérsékletét megmértük. Amennyiben az 40°C felett volt, azonnal antibiotikumos kezelést alkalmaztunk, és Glanduitrint applikáltunk. Javítottuk az ellési higiéniát, bevezettük a Ritosepttel történő fertőtlenítést. Az újszülötteket az eddigi ládák helyett jól fertőtlenítő műanyag kosarakba helyeztük. Különös figyelemmel kísértük a hüvelykifolyás jelentkezését, és ilyenkor azonnal Septimetrint alkalmaztunk. A bélsárrekedéses, de még étvágyát nem vesztett kocák naponta kétszer 50-50 g Károly-sót kaptak. Valamennyi beteg koca malacainak adtunk 1 ml Chlorocid, 1 ml D3-vitamin- és 1-2 ml Chinofer inj.-t, peroralisan pedig Neomycin pulvist. Felvetődött az a gondolat, hogy megelőzésképpen minden kocát ellátunk antibiotikummal, de erre a nagy költség miatt nem került sor. Ehelyett az ellés előtti 2 héttől kezdve Trierrát kevertünk a kocatápba 2%-os takarmány-koncentrációban. Ez a syndroma megelőzését célzó kísérlet nem hozott eredményt.
Megbeszélés
Öt éven belül két esetben jelentkezett üzemünk sertéstelepein az agalactia-syndroma, ugyanakkor néhány háztájiban tartott kocán is találkoztam a kórképpel. A betegség a v-i telepen és a háztáji kocák között a penészes takarmány etetése után, az m-i telepen pedig a takarmányban az állati fehérje növényi fehérjével történt helyettesítése kapcsán jelentkezett. Az utóbbinak következménye lehetett a több újszülött malacon megállapított congenitalis izomrost-hypoplasia is. A takarmányozás rendezése után a betegek száma lassan csökkent, gyógyulásuk meggyorsult. A v-i esetben fusariumokat, az m-i esetben pedig az F2-toxint is kimutatták az etetett takarmányból. A syndroma jelentkezésekor több szerző (1,6) is jelentősnek tartja az ösztron-hatás túlnyúlását, de azt, hogy az F2-toxin ösztrogén hatása befolyásolhatta-e a syndroma súlypontját, nem tudni.
A jellemző klinikai kép központjában az agalactia állt. Ezt gyakran követte a mastitis (66,6 és 42 százalék) vagy metritis (0 és 71,4%), többnyire a lázas állapot (82 és 88,6%), majd obstipatio (88 és 54,3%) kíséretében. Keringési elégtelenség és cyanosis csak néhány állaton mutatkozott. Egyik-másik koca segítséggel sem tudott felállni, másokon nehezített mozgás volt megfigyelhető.
A syndroma az esetek túlnyomó többségében az ellést követő 24 órán belül jelentkezett (78 és 66%).
Eseteink is azt bizonyítják, hogy a veszteségek csökkentésére a legfontosabb a kiváltó ok sürgős megszüntetése mellett a kocák és a malacok megfelelő gyógyszeres ellátása - szükség szerint a dajkaságba adás - és a preventív intézkedések megvalósítása. Azt tapasztaltuk, hogy ahol a betegség 24 óra alatt lezajlott, a tejhiány megszűnt, és bár a malacok kondíciója romlott, azok életben maradtak (7. táblázat).
7. táblázat
Tapasztalataink szerint a kocák gyors gyógyulásához feltétlenül fontos a mielőbbi hatékony gyógykezelés, amely részben antibiotikumos, részben tüneti jellegű volt. Akkor értük el a legjobb eredményt, ha valamennyi állatba Stredipent, Chlorocidot és Glanduitrint injiciáltunk, s hashajtót, Septimetrint, Tetracort, D3-vitamint és Calcimuscot pedig a tünetek szerint alkalomszerűen adtunk. Több szerző (1, 6, 7) által is javasolt Prdnisolont (10 ml Deltacortril) 5 kocának adtunk, de gyorsabb gyógyulást nem észleltünk.
Jó hatásúnak látszott a nehezen mozgó vagy fel sem kelthető kocáknál adott D3-vitamin és a Calcimusc. Wilz minden esetben összefüggést talált az agalactia és a hypocalcaemia között. Eseteinkben a vér kalcium-tartalma nem mutatott nagyobb fokú eltérést, mert a betegek esetében 9,35 és 11,00, a kontrolloké 9,20 mg% volt (rendes értéke az elléskor 10,7±0,6), a foszforszint azonban még a kontrollok esetében is valamivel magasabb volt (10,9 mg%), a két betegé pedig különösen magas, 14,18 és 13,06 mg%-os értékeket adott, az elléskor normálisan 7,5±1,5 mg% helyett (5).
A megbetegedett kocák malacai akkor is igénylik a gyógykezelést, ha a koca tejhiánya csak átmeneti jellegű, mert a fejlődésben elmaradnak, hasmenésesekké válnak. A v-i telepen csak D3-vitamint és Neomycin pulvist kaptak ak malacok, de sokkal jobb eredmény mutatkozott az m-i telepen, amikor a Neomycin pulvison kívül 1 ml D3-vitamint, 1 ml Chlorocid inj.-t és 1-2 ml Chinofert is applikáltunk. Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi módon kezelt malacok többsége fejlődésben is elérte a társait.
A gyógyult kocák rendesen ivarzottak és fogamzottak, de az m-i telepen 3 kocát idült tőgygyulladás miatt selejtezni kellett.
A betegek mielőbbi felismerésére az m-i telepen a kocákat naponta hőmérőztük a várható ellés napjától az azt követő negyedik napig. Több olyan lázas koca kerülhetett így gyógykezelésre, amelyek a syndroma egyéb tüneteit még nem mutatták. Ezek gyógyultak a leggyorsabban. Javítottuk az ellési higiéniát is. Az ellések idején bevezettük a Ritosept-es fertőtlenítést, az újszülötteknek jól fertőtleníthető műanyag kosarakat szereztünk be, minden manuális beavatkozást igénylő nehéz ellést az állatorvos vezetett le. Plonait a betegség mielőbbi felismerésére javasolta a kocák tejének pH-mérését, abból az elgondolásból kiindulva, hogy mastitis esetén a kocatej pH-ja lúgos irányú eltolódást mutat (pH 7 körüli értékre emelkedik) (6). A v-i telepen végzett tejvizsgálatok megerősíteni látszottak e felfogást, de a prevenciót szolgáló tejvétel, annak nehézségei miatt nagyszámú állaton a gyakorlatban nehezen valósítható meg. (A hőmérőzés sokkal egyszerűbb módszer, a betegek 80-90%-a lázas hőmérséklet-emelkedést mutat.) Az a kísérletünk, hogy a betegséget 2%-os takarmány-koncentrációban adagolt Trierrával előzzük meg, nem járt eredménnyel.
IRODALOM
1. Baron, W. D.: Behandlunksversuche bei der puerperalen Septikaemia und Toxaemie der Sauen mit einem Glukokortikoid... Vet. Diss. Hannover, 1967.
2. Bölcsházy K.: Állatorvosi szülészet, I. Mezőgazd. Kiadó. Budapest, 1960.
3. Hetzel H.: Állatorvosi szülészet. 2. kiadás. Pátria. Budapest, 1944.
4. Hitzmann, G.: Dtsch. Trierarztl. Wschr., 1957. 64. 338.
5. Neundorf, R. - Seidel, H.: Schweinekrankheiten. VEB G. Fischer. Jena, 1972.
6. Ruhnke, E.: Behandlunksversuche mit einem Glukokortikoid bei der puerperalen Septikamie und Toxamie der Sauen... Vet. Diss. Hannover, 1965.
7. Süveges T. - Ványi A.: Áeügyi-Takarm. Közl., 1973. 3. 7.
(A cikk megjelent dr. Radnai István üzemi állatorvos és dr. Radnai Istvánné agrármérnök telepvezető tollából a Magyar Állatorvosok Lapjában 1974. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése