Egyiptom VI/2

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

Szoba kilátással

A szállónkban felsorakozva vártak ránk a piros és kék galabijákba öltözött pincérek a kacskaringós arany sujtás díszítéssel. Reggelire datolyadzsemet, omlettet, sózott birkahúst, kaskaválsajtot, vajdarabkákat, nanateát és hűtött narancsdzsúzt hoztak.

Erkélyes szobám ajtaja a tengerre nézett, ahonnan mindig hűvös szél fújt. Már korahajnalban a müezzin imára hívó szava zavarta meg a kikapcsolódásunkat.

- Ha Ramadán lenne, még intenzívebb volna az invitálás - vigasztal vezetőnk.

Az erkélyről minden irányban a tenger tűnt elém, mely látvány olyannyira pazar volt, hogy a lehető legtöbb időt töltöttem el a szemlélődéssel. De mi is az a Ramadán? Böjti hónap. Hol nyárra, hol télre esik, a hold-naptár szerint számítják. Ideje alatt az igazhitű muzulmán napkeltétől napnyugtáig semmit sem fogyaszt. Nem eszik, nem iszik - nappal. Ám a napnyugta minden korlátozást felold. Ilyenkor elözönlik az utcákat, énekelnek, táncolnak, kiöltöznek, felékszerezik magukat, harsogó, fékevesztett, zajos ünneplést folytatnak.

A munka utáni esti imádkozás ideje a hirtelen alászálló alkony, amikor is az igazhitű abbahagy minden tevékenységet, s ott ahol van, leborul a gyékényére vagy a puszta földre, hogy arccal Mekka felé fordulva imába merüljön. A Korán három órai időszakaszt ír elő az esti ima elmondására. A korábban vagy később elmondott fohász nem kedves Allah előtt. Az időbeli megkötöttség alól felmentést csak a kényszerítő körülmények adhatnak. A kényszerítő okok megítélésébe Allah nem szól bele, mindenki maga döntheti el, mi számít annak.

Mohamed Ali szobra mozdulatlanul a végtelennek tetsző tengert nézi.

A mohamedanizmus konkrét örömöket ígér, főként testi gyönyört. Annyi sörbetet ihatsz, amennyit akarsz, csodálatosan szép hurik fogják a füled tövét cirógatni. Az elképesztő nyomorban és igénytelenségben élő arab azzal a tudattal hal meg a prófétáért vívott harcok során, hogy a túlvilági létben pontosan az vár rá, amire egész életében annyira vágyott. Az arabok a legritkább esetben hálásak. Miért? Mert amennyiben jót tettél vele, az nem a te érdemed - Allah akarta így! Ha Allah úgy látja jónak, akkor gazdag leszel minden különösebb erőfeszítés nélkül, ha pedig a szegénység az osztályrészed, akkor nyugodj bele - számukra ez a bölcsesség.