Egyiptom VII

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

Az állatkertben

Ismail Kedive építtette és nyitotta meg az állatkertet 1891. március 1-jén, éppen 80 éve. Sok növényt hoztak Indiából, Afrikából és Dél-Amerikából is.

Óriásfák léggyökerekkel: ilyen fákkal Kairó utcáin is találkoztunk.

Papirusz minden mennyiségben

Ők talán pihenni jöttek az állatkertbe? Nem igaz az, hogy az itteni klíma megszokható! El kell viselni, de a szörnyű melegben szenved az ember teste. Most ugyan nincs 40 °C felett a hőmérséklet, de igen süt a nap.

 

Házaspár az itteni viseletben. A gyerek a mama vállán ül. A galabija-divatot az időjárás alakította ki. A fehér vászonból készült bő, hosszú ingszerű ruhadarab nem tapad a testhez, elég szellős, praktikus.

Az egzotikus növények gyűjteménye. Most már sajnálom, hogy nem a színessel fotóztam.

Ismail privát kollekciója 180 madár- és 78 más állatfajta volt, mellyel megalapozta az állatkert látnivalóit. 

A nílusi krokodil elmaradhatatlan állata minden állatkerti gyűjteménynek. Hatalmas méretükkel, félelmetes hírükkel lenyűgözik a látogatót. Az ókori Egyiptomban olyan tiszteletnek örvendtek, hogy nemcsak templomokban tartották, istenként tisztelték, de pusztulásuk után bebalzsamozták őket.

A legnagyobb repülő ragadozómadár a kondorkeselyű, mely Amerikában őshonos. Afrikában a fakókeselyű él, ez a kondornál kisebb. Mi az amerikait is szívesen figyeltük.

Egyiptom számos istene között található Taurt, az asszonyok, terhes anyák és gyermekek jóindulatú védelmezője. Egész Egyiptomban tisztelték, két lábon álló vízilóalakban ábrázolták.

A medve Egyiptomban nem őshonos, még a rengeteg istenség között sem található semmiféle nyoma.

A flamingó, mivel Afrikában él, kellemes számára a klíma, ezért egészen biztosan otthon érzi magát az itt kialakított környezetben.