AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Irány Asszuán!
A sivatagon át
A vonatból előtűnt a sivatag. A sivatagi aszfalt is átforrósodik. Számos ilyen csacsifogat döcögött az utakon, de lovat nem sokat láttam.
A szamár a leggyakoribb teherhordó. A kihalt tájon csacsiháton viszik haza a takarmányt.
Csacsiháton viszik az árut úgyszintén és nem restell a behemót fellah is felülni a kis állatra.
Előtűntek ablak, ajtó és tető nélküli arab fehér házikók.
A sivatag egyhangúságában fel-feltűnik egy-egy oázis.
A fellah tiszta fehér öltözetben kapál a földjén, de az asszonyok feketében dolgoznak.
Megállt az idő! Még ma is faekével szánt a fellah.
A sivatagi úton teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a szamár a fő közlekedése eszköz. Autókat is láttunk haladni az úton, de ezek csak lassan mentek és a csomagtartó is meg a motorház is utasokkal volt terhelve.
Amikor előbukkan egy falu, akkor érezzük, hogy nem holdbéli tájon utazunk. A sivatagban több helyütt is láttam állatcsontokat úgy rendezve, ahogyan az állat elhullott.
Órákig utaztunk olyan kietlen tájon, hogy már a keskeny, hosszú útsáv látványa is örömet szerzett. Közben a vonatban is egyre hűvösebb van. Már minden ruhaneműt magunkra teszünk, hogy ne fázzunk.
Sivatagi pihenőn tudnak az állatok legelni, mint nálunk. Mindenütt forró, vörös homok: a sivatag homoktengere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése