A csirkék fertőző anaemiája

Néhány tanács a baromfiszezonra (7.) - A baromfi elhalásos bélgyulladása

Néhány tanács a baromfiszezonra (8.)

A CSIRKÉK FERTŐZŐ ANAEMIÁJA

A csirkék felnevelési betegségeit ismertető cikk-sorozatunkban több olyan bántalmat ismertettünk, melyek fellépése során a gyógykezelés már nem vagy alig vezet eredményre (pl- Marek-betegség stb.) a nagyfokú gazdasági veszteség, kiesés stb. azonban megfelelő védekezési eljárással (pl. vakcinázás) megelőzhető. A Kistermelők Lapja előbbi számaiban részletesen elmondtuk ezen betegségek jelentkezésének, fellépésének megelőzését szolgáló lehetőségeket.

Ezúttal ismét egy világszerte elterjedt, de alig néhány évtizede felismert (1979) és a csirkeállományokban 10-35%-os elhullással járó – mely számos esetben a 60%-ot is elérheti – vírusokozta bántalomról, a fertőző csirke-anaemiáról, a fertőzés kialakulásáról, a betegség tüneteiről és a megelőzés lehetőségeiről fogunk szót ejteni.

A csirkék anaemiával („vérfogyottság”) és a lymphoidszövetek (nyirok) pusztulása miatt súlyos immunszupresszív (az immunreakció elnyomása, gátlása) hatással járó betegsége. Ma világszerte elterjedt az intenzív baromfitartással rendelkező országokban.

A kórokozó, a csirke-anaemia vírusa a circovírusok közé tartozik, melyet először 1979-ben, mindössze néhány évtizeddel ezelőtt Japánban izolálták. Hazánkban első ízben DREN és mtsai írták le (1988), vírusát is izolálták 1991-ben (FARKAS) és később (1996) szerológiai módszerekkel megállapították a fertőzöttség széles körű hazai elterjedtségét is (NÉMETH és mtsai).

A vírus ellenálló képessége nagy, a különféle váladékokban, a bélsárban hosszú ideig életképes marad. A vírus hőérzékenysége is nagy, 80°C-on 30 perc alatt csak részben, 100°C-on azonban percek alatt elpusztul. A fertőtlenítésre 5%-os H-lúg vagy formalin oldat vehető igénybe. A VÍRUS CSAK A CSIRKÉKET BETEGÍTI MEG!

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A fertőződés kétféle módon történhet, vertikálisan (függőlegesen az anyáról az utódra) a tojáson át és horizontálisan (pl. bélsárral stb.).

A vertikális fertőzéssel akkor kell számolni, ha a tojók először a tojószezont megelőző hetekben vagy a tojószezonban fertőződtek. A tojáson át való fertőződés veszélye a tojók fertőződését követő 1-3 héten a legnagyobb, de gyakorlati körülmények között ez kilenc hétig is eltarthat! A vírus vertikális terjesztésében a fertőzött kakasok ondója is szerepet játszhat.

2. A horizontális fertőződésben a legnagyobb szerepe a bélsárral ürülő vírusnak van. A vírust a csirkék többnyire szájon át veszik fel közvetlenül a bélsár felcsipegetésével vagy a vírussal fertőzött takarmány illetve ivóvíz fogyasztásával.

Megjegyzem, hogy mesterségesen a légutakon keresztül is eredményesen sikerült a csirkéket megfertőzni (VARGA és tsai).

MITŐL FÜGG A MEGBETEGEDÉSEK SÚLYOSSÁGA ÉS AZ ELHULLÁS ARÁNY?

A legsúlyosabb következményei a germinatív (=vertikális, tehát anyáról utódra történő) fertőzésnek vannak. Ugyancsak súlyos következményekkel jár az élet első három hetében bekövetkezett fertőzés.

A mortalitás (elhullások) és morbiditás (megbetegedések) aránya függ:

1. A fertőzés idejétől.

2. A felvett vírus mennyiségétől.

3. A szik eredetű (=tojás) ellenanyagok jelenlététől.

4. A tartási, takarmányozási körülményektől.

5. Az immunszupresszív hatás miatt gyakran igen súlyosak a különféle vírusok, baktériumok (pl. Gumboro-betegség, Marek-betegség, baromfipestis vírusok, salmonellák, Escherichia coli, staphylococcusok stb.) okozta társfertőzések következményei.

Fontos tudni, hogy a három hetesnél idősebb korban fertőződött csirkékben a klinikai tünetek már nem alakulnak ki, a vírust azonban az ilyen állatok is hordozzák és ürítik fertőzve a társaikat.

Kisebb mértékben ugyan, de a lymphoid sejtek és szövetek ilyenkor is károsodnak, és az immunszupresszív hatás következményeivel az ilyen állományokban is számolni kell.

KÓRFEJLŐDÉS

A fertőződést követően viraemia alakul ki. A vírus elsősorban a csontvelő sejtjeit valamint a thymus (magzatmirigy), és a Fabricius tömlő lymphoidsejtjeit teszi tönkre. Az előbbi következménye az anaemia, az utóbbié pedig a súlyos immunszupresszió.

A vírus azonban minden egyéb szervben, egyebek mellett a bélnyálkahártyában is szaporodik. Ennek következménye, hogy a bélsárral is nagy tömegben ürül.

Az erőteljes immunszupresszió miatt a csibék fokozottabban érzékenyek minden egyéb fertőzésre, emellett a különféle vakcinákra adott immunválasz mértéke is jelentősen csökken. Az immunszupresszív hatással a három hetesnél idősebb korban történt fertőződés után , mikor már tünetek nem alakulnak ki, is számolni kell.

TÜNETEK

Napos korban végzett mesterséges fertőzést követően az első tünetek 8-10 nap múlva jelennek meg.

A csibék bágyadtak, nem szívesen mozognak, összebújnak, nem esznek, tollazatuk borzalt, A fej és függelékei feltűnően sápadtak, fejlődésükben visszamaradnak, kisebbek és az állatok néhány nap múlva elhullanak.

Az elhullások általában 4 hetes korig folytatódnak, ezt követően megszűnnek, a megmaradt csibék látszólag egészségesek, de a megkívánt súlyt nem érik el. Az elhullás aránya általában 1-35% között változik, de elérheti akár a 60%-ot is.

A betegség nem gyógyítható, a baktériumos szövődmények okozta veszteségek mérséklésére antibiotikumokat lehet igénybe venni.

MEGELŐZÉS

A vírus széles körű elterjedtsége és nagyfokú ellenálló képessége folytán az esetleg még nem mentes állományok megóvása a fertőzöttségtől többnyire nem sikerül. Az állományok izolált (elkülönített) tartása, az új telepítések előtti alapos tisztogatás és szigorú fertőtlenítés mégis rendkívül fontos, mert ez jelentősen mérsékelheti az immunszupresszív hatás miatt gyakori másodlagos fertőzöttségek okozta veszteségeket.

Nagyon fontos a vertikális fertőződés megakadályozása! Ebben arra kell törekedni, hogy a tojószezon elejére a tojóállományokban minél magasabb titerben legyenek a vírussal szemben ellenanyagok.

A tojóállományok magas ellenanyagszintjét VAKCINÁZÁSSAL biztosíthatjuk. A jelenleg forgalomban levő vakcinák csirkeembrióban elszaporított teljes virulenciájú vagy virulenciájában (fertőzőképesség) többé-kevésbé gyengített vírust tartalmaznak, amelyekkel a tojók 12-15 hetes korban való immunizálását javasolják, a teljes virulenciájú törzs esetében itatással, az attenuált (a vírus megbetegítő képességének a gyengítése) törzs esetében pedig izomba vagy szárnyredő szúrással.

A teljes virulenciájú törzsekkel végzett itatás jó immunitást ad, de a vírus terjesztésével jár.

A vakcinázással kapcsolatban feltétlenül ki kell kérni a kezelő állatorvos tanácsát!

Csupán példaként megemlítjük a hazai forgalomban levő NOBILIS CAV P4 VAKCINÁT, amit házityúk (növendék, tenyészállat) immunizálására alkalmazhatunk izomba vagy bőr alá applikálva. A vakcina élő, attenuált csirke-anaemia vírust tartalmaz. Az immunizált állatoknak legalább 6 hetesnek kell lenni, és a vakcinázást legalább 6 héttel a tojásrakás várható kezdete előtt kell elvégezni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. szeptemberében.)