A
légyinvázió káros következményeit ismertető cikk-sorozatunk
során felsoroltuk azokat a fertőző betegségeket – előbbi
lapszámunkban –, melyeket a legyek okoznak vagy terjesztenek az
emberek és a háziállataink között. A felsorolásban
megemlítettünk két, főként nyáron a legelőn, elsősorban a
szarvasmarhák között fellépő súlyos és olykor vakságra vezető
szembetegséget, melyet a legyek okoznak vagy éppenséggel
terjesztenek.
Mindenekelőtt
egy parazitózist, a kötőhártyában élősködő fonálférgeket,
a theláziakat említettük, melyek bár főként a szarvasmarhában
okoznak súlyos kötőhártyagyulladást, de a bántalom más
állatfajokban, sőt akár az emberben is előfordulhat.
A
másik a Moraxella bovis nevű baktériumok
okozta fertőző kötőhártya- és szaruhártya-gyulladás, mely
hazánkban főként a Tiszántúlon gyakori, és súlyos gennyes
„szemgyulladással” járhat.
Szóltunk
arról is, hogy nyáron a legelőn élő teheneket és borjakat már
messze környékről odavonzza a nagyobb gulyák szaga és ürüléke,
és ha nem védekezünk megfelelően, legyek miriádjai lepik el az
állatokat, és nemcsak a termelésüket, téteményképességüket
veszélyeztetik, de az egészségi állapotukat is. Több Olvasónk
kérésének teszünk eleget, amikor az előbb jelzett, úgynevezett
„nyári szembetegségek” oktanát, lefolyását, gyógyításának
és a védekezésnek a lehetőséget ismertetjük Lapunkban.
FONÁLFÉRGEK
A SZARVASMARHA SZEMÉBEN. THELAZIOSIS.
E
néven különféle thelazia-fajoknak a kötőhártya-zsákban való
megtelepedését és az általuk okozott kórfolyamatokat értjük.
Paraziták okozta kötőhártyagyulladás leggyakrabban szarvasmarhán
és bivalyon, ritkábban lovon, elvétve sertésen és kutyán fordul
elő. Olykor előfordul az emberen is. Egyes vidékeken vagy egyes
állományokban a meleg nyári hónapokban a szarvasmarhákon néha
járványszerű elterjedésben mutatkozik a betegség. Hazánkban
főként a Tiszántúlon gyakori a bántalom
MI
OKOZZA?
A
szarvasmarha-thelaziosis előidézésében leginkább előforduló
fonálféregfaj a Thelazia rhodesi, mely szalmasárga, harántul
rovátkolt féreg, a hím 8-12, a nőstény 12-18mm hosszú.
A
parazita köztigazdái a Musca-fajhoz tartozó apró, fekete legyek,
melyek a marhák szemkörnyékén szoktak tartózkodni. Egy-egy
légyben több száz lárva is fejlődhet, melyek fertőzőképessé
válva akkor hagyják el a legyeket, amikor azok a pislogóhártyára
és a szemhéjra szállva a könnyet nyalogatják.
A
FÉRGEK FEJLŐDÉSMENETE
Ezek
az apró fekete legyek a köztigazdák és átvivők. E legyek a szem
környékén megtelepedve és fertőzött állatok bőséges
kötőhártya-váladékát nyalogatva felveszik a burokba zárt 1.
stádiumú lárvákat, melyekből a legyekben 15-30 nap alatt
kétszeri vedlés után 3. stádiumú fertőző lárvák alakulnak
ki. Ezek 5-7,9mm hosszúak s a legyekből, ha azok táplálkozás
céljából felkeresik a szarvasmarha szemkörnyékét, kirajzanak,
majd kötőhártya-zsákban kb. 2 hónap alatt elérik teljes
fejlettségüket.
A
fertőzés rendszerint a legelőn történik, a legelőre kihajtott
féreghordozó állatok a fertőzés forrásai. A közvetítő legyek
által felvett 1. sz. lárvák ½-1 hónap alatt elérik a fertőző
stádiumot. Rendszerint május végén, június elején jelentkezik a
fertőzés tovaterjedése, mely szeptember, október hónapokig
tarthat, amikor a köztigazdák eltűnnek.
TÜNETEK
A
beteg szem kötőhártyája kipirosodott, emellett állandó heves
könnyezés és fénykerülés észlelhető. Mindez a szemkörnyék
viszketését és dörzsölését váltja ki, ami viszont előbb-utóbb
a kötőhártya és a szaruhártya sérüléséhez vezet.
E
sérülések aztán alkalmat adnak a közönséges gennykeltőknek a
kötőhártyába és a szaruhártyába való behatolásra, és
gennyes kötőhártya-szaruhártyagyulladás előidézésére.
A
szaruhártya áttörése esetén egy-egy thelázia az elülső
szemcsarnokba is bejuthat. A gennyes folyamat a szemgolyó belsejébe
terjedve gennyes belső szemgyulladást, és így akár a szem teljes
pusztulását okozhatja.
A
beteg szemek kötőhártya-zsákjában élősködő 8-18mm hosszú,
finom fonálszerű (KÉP), élénken mozgó férgek szabad szemmel is
felismerhetők, amint a szemrés széttárásakor gyorsan igyekeznek
a pislogóhártya mögött eltűnni.
1-5
féreg már kötőhártyagyulladást, 10-15 pedig már súlyos
keratoconjunctivitist (szaruhártya-kötőhártyagyulladás) okozhat.
Jellegzetes nyári betegség. Már késő tavasszal lehetőség van a
tömeges fertőződésre (légyrajzás), és júniusban jelennek meg
a kötőhártyán az első lárvák, míg az első ivarérett egyedek
július végén, augusztus elején. A fertőzöttség tetőfokát
szeptemberben, októberben éri el, amikor az állatok már a
harmadik generációbeli lárvákkal fertőződnek. Ekkor a legyek
eltűnnek és a fertőzés intenzitása csökken.
A
BETEGSÉG FELISMERÉSE
A
klinikai tünetek alapján a bántalmat könnyű felismerni. A
nyitott szemrésben szabad szemmel is megláthatók az élénken
mozgó férgek, amint a szemrés széttárásakor a pislogóhártya
mögött eltűnni igyekeznek.
Máskor
csak kötőhártya-zsák gondosabb vizsgálata vezet a betegség
felismerésére. E célból cocain oldat szembe cseppentése után
csipesszel felemeljük a harmadik szemhéjat, és alatta megláthatók
a férgek. Elvégezhetjük a kötőhártya-zsák kiöblítését is
3%-os bórsav-oldattal, majd a kiömlő folyadékot kis edényben
felfogjuk és theláziák jelenlétére vizsgáljuk. Az elülső
szemcsarnokban vagy az üvegtestben csak a szaruhártya perforációja
(átfúródása) esetén vannak férgek.
GYÓGYKEZELÉS
Kezdődő
esetekben gyógyulásra vezet pusztán az is, ha a parazitákat 3%-os
bórsav-oldattal vagy 1:1500 – 1:2000 hígítású
lugol-oldattal a kötőhártya-zsák ismételt, gondos átöblítése
révén eltávolítjuk. A jód iránt a fonálférgek különösen
érzékenyek. Ilyen oldattal fél órán belül alkalmazott
háromszori bőséges átöblítés a férgeket biztosan elöli.
SZLAVIN és JERSOV a paraziták eltávolítására mechanikai
eljárást ajánl: cocain oldat szembecseppentése után a
pislogóhártyát csipesszel óvatosan előhúzzuk, és vékony
pálcikára csavart 3%-os bórvízzel átitatott vattatamponnal a
kötőhártya-zsákot, s különösképp a harmadik szemhéj hátulsó
felületét áttöröljük. A paraziták eközben a vattára tapadnak
s így könnyen eltávolíthatók. Újabban MERÉNYI doktor korszerű,
egyszerű eljárásként az IVOMEC injekció alkalmazását javasolja
bőr alá applikálva a fertőzött állatnak. Mások a DECTOMAX
injekciót ajánlják, mely általános adagja: 1ml 50
testsúlykilogrammra bőr alá adva. A Dectomax injekció nemcsak a
Theláziák ellen hatásos, de számos egyéb külső és belső
parazita elleni kezelés során is, de nem alkalmazható szárazonálló
tejelő teheneken és vemhes üszőkön az ellést megelőző 60
napon át. Alkalmazása során ki kell kérni az állatorvos
utasítását.
2.
A
SZARVASMARHA FERTŐZŐ KÖTŐHÁRTYA- ÉS SZARUHÁRTYAGYULLADÁSA
Főként
a legelőn tartott szarvasmarhák betegsége, amely többnyire nyáron
fordul elő és fiatal állatokban nem egyszer járványos jelleget
ölt.
Világszerte
előfordul, tömeges jelleggel, főként a meleg égövi országokban.
Különösen gyakran észlelik Észak-Amerikában és Ausztráliában,
legelőn tartott csordákban, de nálunk is meglehetősen gyakran
előfordul. Megjegyzem, hogy a hazai körülmények között enyhe
formában juhállományokban is többször észlelték.
A
KÓROKOZÓ
A
betegség oktanában mindenekelőtt egy tömzsi, lekerekített,
pálcika alakú, csillótlan és spórátlan, Gram-negatív, 1-2m
nagyságú MORAXELLA BOVIS nevű baktérium
játszik szerepet. Felületén fimbriák (rojtok, fodrok) találhatók,
melyek lehetővé teszik a baktériumoknak
a kötő- és szaruhártya hámsejtjeihez való kapcsolódását. Az
extracelluláris enzimek pedig („fermentek”) hozzájárulnak a
kötő- és szaruhártyán a gyulladás és a kimaródások
létrejöttéhez.
A
moraxellák ellenálló képessége kicsi, csak a velük fertőzött
állatok nyálkahártyáin maradnak életben, a külvilágban egy-két
nap alatt elpusztulnak.
JÁRVÁNYTAN
A
fertőző betegség elsősorban a szarvasmarhákban lép fel, de
megbetegedhetnek a juhok, kecskék és bivalyok, sőt ritkábban a
vadon élő kérődzők is.
Az
első szórványos esetek megjelenése után a betegség rohamosan
terjed, és gyógykezelés hiányában 1-3 hét alatt az állatok
30-90%-a megbetegedhet. A 2-12 hónapos borjak illetve a növendék
marhák a legfogékonyabbak.
A
FERTŐZŐDÉS
A
Moraxella bovis egyes állományokban megtalálható a szarvasmarhák
kötőhártyáján és ritkábban az orr nyálkahártyáján is. A
betegség egész évben előfordulhat, de a meleg évszakokban
határozott halmozódását észleljük, kifejezett
legelőjárványok formájában.
Gyakran
fertőzött szarvasmarhák beállítását követően jelentkezik,
máskor – nyilván endemiásan fertőzött állományokban – a
betegség fellépése és helyi járványok kialakulása
hajlamosítható hatásokra vezethető vissza. Ezek közül a
legfontosabbak a tömeges légyinvázió, az erős napsütés,
valamint a szeles, poros környezet. Télen vagy állandóan
istállózott állatokban a levegő nagy ammónia- és portartalma
lehet többnyire csak kisebb számú megbetegedésre hajlamosító
körülmény.
A
fertőzőanyag közvetlen érintkezéssel vagy legyek útján terjed.
Beteg állományokban gyakran tömegesen lepik el a legyek a
szarvasmarhák szemének környékét és viszik át a kórokozót
egészséges állatokra.
A
legyek egyébként nem biológiai vektorai, hanem csak mechanikus
átvivői a kórokozóknak. A legyeken a kórokozó legföljebb 1-3
napig marad fertőzőképes. Amint arról már szó esett, az első
szórványos esetek megjelenése után az említett hajlamosító
hatásoknak kitett legelőn tartott csoportokban a betegség
rohamosan terjed.
TÜNETEK
A
lappangási idő többnyire 2-4 nap. Első tünetként az állatok
könnyeznek, a szemhéjak duzzadtak, az állatok szemüket zárva
tartják és kerülik a fényt. A kötőhártya erezetes
belövelltségével egyidejűleg a szaruhártya a középpontból
kiindulóan elhomályosodik, és egész terjedelmében kékesfehér
fényűvé válik. Az elváltozás olykor csak az egyik szemet
érinti, és enyhébb esetekben akár 7-10 nap alatt magától
meggyógyul, és a szaruhártya feltisztul.A feltisztulás azonban
nem mindig teljes, és a szaruhártya középpontjában változó
nagyságú fehér heg marad vissza.
Ha
a viszkető érzés miatt az állatok gyulladásos szemüket
dörzsölik, a szaruhártya kifekélyesedhet és súlyos
szövődményként gennyes belső szemgyulladás alakul ki. Ilyenkor
a szemhéjak is sérülhetnek és ezek gyulladása súlyosbíthatja a
betegség kimenetelét.
A
kifekélyesedett szaruhártya szakszerű kezelésére is csak több
hét alatt gyógyul meg.
GYÓGYKEZELÉS
A
betegeket lehetőleg a betegség minél korábbi szakaszában
gyógykezelni kell, és egyúttal gondoskodni kell a hajlamosító
hatások csökkentéséről is. Meg kell szüntetni a légyinváziót
és a beteg állományt napfénytől, széltől, portól védett
helyen kell elhelyezni.
A
beteg állatok szemét 3-5 napon át naponta kétszer antibiotikumot
tartalmazó kenőccsel stb. kell kezelni. Az antibiotikumok közül a
neomicin, a tetraciklinek vagy a klóramfenikol használható
leginkább. Újabban ajánlják a NEOCORT 5ml szemcseppet, a
szaruhártya-fekélsek kezelésére pedig az ALFASAN 4 GR
szemkenőcsöt stb. A gyógyszert lehetőleg a kötőhártya-zsákba
kell juttatni. Ha a szaruhártyán már kimaródások vannak, nem
szabad glikokortoidokat alkalmazni! Megkérdezni az állatorvost!
Súlyosabb
esetekben célszerű parenterálisan is tartós hatású
tetraciklineket adni 3-4 nap múlva megismételve.
Újabban
ajánljáka DRAXXIN injekciót, amit egyszer kell bőr alá adni
1ml/40ttkg adagolásban. Várakozási idő a húsra 49 nap. Emberi
fogyasztásra szánt tejet termelő állatnak nem adható, vemhes
állatnak a várható ellés előtt 2 hónappal ugyancsak nem adható.
A
gyógyszer előnye a megbízható, viszonylag gyors gyógyhatás és
csak egyszer kell alkalmazni.
A
BETEGSÉG KÁRTÉTELE
1.
Jelentős tejkiesés.
2.
Nagymérvű súlycsökkenés (egyes adatok szerint 22,8kg).
3.
Több állat látásának csökkenése.
4.
Súlyos fájdalmat okoz az állatnak, emellett nyugtalanító
látvány.
5.
Az állomány akár 80-90%-át is megbetegítheti.
6.
Költséges, olykor komplikált gyógykezelés.
VÉDEKEZÉS
1.
A behurcolás megakadályozása
2.
A hajlamosító hatások kiküszöbölése.
3.
A legyek elleni beavatkozások adott esetekben jelentős gazdasági
veszteségek megelőzését jelenthetik.
THELAZIOSIS
1.
Thelazia rhodesi szarvasmarha
2. Szemférgesség.
Szemhéj-ödéma, szeméből
kötőhártyagyulladás
3.
Szemhéj-fekély szemférgesség esetén
FERTŐZŐ
KERATOCONJUNCTIVITIS KIALAKULÁSA SZARVASMARHÁBAN
1.
KÖNNYCSORGÁS és a pofa
2. Fénykerülés
(Photophobia) oldalsó
részének elszíneződése
3.
A szemhéjak görcsös összehúzódása
(Blepharospasmus)
4. A szaruhártya
elhomályosodása
5.
Szaruhártya kifekélyesedése
6. Szaruhártya
perforáció és vakság
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. júliusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése