NDK-tanulmányút VI/1

TANULMÁNYÚTON NÉMETORSZÁGBAN (1968)

Tapasztalatcsere-látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban a Rottmerslebeni Termelőszövetkezet meghívására

Arendsee-i hajókirándulás 

Büszkén mutatták a kis mesterséges tavat, amelynek partján a téesz is birtokol egy lakókocsit, és a tagok felváltva üdülnek itt a nyári szezonban. Kényelmes, igazi víkendházzá alakítják át a járgányt. Tavasszal kivontatják a tó partjára, ősszel a garázsba húzatják.

A tavat még abban az időben létesítették, amikor a nagy autóutak épültek. Innen termelték ki a földet, majd a "kráter" helyén tavat alakítottak ki. 

A parton számtalan sátor és gyékénybódé áll. Még hintázni is lehet...

Induláskor a kormányos ízetlen mesét mondott. Nem veszít semmit, aki nem ismeri, nem írom le.

Bármilyen meleg is volt a parton, a víz meglehetősen hidegnek bizonyult. Csupán két útitársunk merészkedett hozzávetkőzni a fürdéshez, B. úr és O., de ahogy félszemmel figyeltem őket, csak térdig jutottak. Ezzel szemben lemaradtak a sétahajózásról.

 Sétahajóval körüljártuk a tavat. Marosiék mellett (is) ültem.

A parton végig árnyas sétány. Itt élt évekig a vízi ember elzárva a világ zajától.

Ősemberként ruházkodott, és abból élt, amit éppen összehordtak neki az emberek - kultúra és munka nélkül, közadakozásból. A kezdetleges kalyibája romjai ma is jól láthatók. Érdekes, hogy elnyűtt három feleséget és több gyereke is volt. Harmadik neje ma is él.

A csónak is állja a versenyt!

G. kisasszony olvasást színlel az imbolygó hajón. Nem csoda, az imént kiselőadást tartott a fényképezés hiábavalóságáról.

Szépen összejöttek: Monika papája, mögötte W. úr, mellette pedig O. Ilikével a vizet bámulnám, de fotóznak.

A Hotel Reichshofban ebédeltünk. Úgy alakult, hogy én vezettem a csapatot. Elöl állok.

Emléktárgyakat is vásárolhattunk (volna).

A hőség meg az üveg sör - elbágyasztott. Igen jó hangulatban tértünk haza. A kocsiban tetőfokára hágott a jókedv! Ismét felhangzottak a német dalok és a magyar nóták. Á. barátom, a hásságyi állategészségügy egykori képviselője e jókedv leple alatt és a még jobb kedv reményében hazáig szorongatta a molett szőke Fraut - a német-magyar barátság szimbólumaként, de mire hazakísérhette volna, úgy berúgott a kocsmában, hogy őt is a komája vitte haza hajnaltájban. Magam lefeküdtem aludni, hogy pihenten kezdjem a következő napot. Mit csináltak a többiek? Mayer bá' megivott egy plusz stb. korsó sört a kocsmában. Á. és még a csoport többi tagja ugyancsak betért valamilyen névnapot ülni. B. úr és O. már élelmesebbek voltak, mert ők elmentek Monika ablaka alá megnézni a kivilágított törpéket. A hölgy az emeleti hálószobából csókot dobott nekik, és csak itthon tudták meg, hogy W. úr szobája szembe nyílott Monikáéval... Kapott is tőle hazatértünk után hamarosan egy nagyon szép képeslapot.