Legyek lárvái által okozott parazitózisok

A LEGYEK LÁRVÁI ÁLTAL OKOZOTT PARAZITÓZISOK 3.

A légyinvázió káros következményeit taglaló cikk-sorozatunkban megismertünk több olyan betegséget, melyek során az ember vagy az állatok egészségének károsításával a legyek fontos, olykor kiváltó szerepet játszanak. A következőkben néhány olyan gyakoribb bántalmat fogunk ismertetni, amit a legyek álcái idéznek elő háziállatainkban, veszélyeztetve az egészségüket és téteményképességüket. Ugyanakkor elmondjuk az orvoslás lehetőségeit is.

A JUHOK ÉS KECSKÉK BAGÓCSLÁRVA-FERTŐZÖTTSÉGE. OESTROSIS

A nyári meleg hónapokban, főleg a déli órákban a légyrajzás idején, amikor a juhok összebújnak vagy az orrukat a földhöz szorítják, mintegy ösztönösen védekeznek a kb. 10 cm hosszú világossárga színű szőrökkel fedett juhbagócs legyek (Oestris ovis) támadása ellen (1. KÉP). Ezek a legyek ugyanis egy nagyon gyakori parazitás bántalom, a juhok (és kecskék) orrbagócs fertőzésének okozói.

Az elevenszülő támadó legyek a betegséget előidéző álcákat akár röptükben is lerakják a gazdaállatok (juhok, kecskék, kivételesen egyéb állatok) orrnyílásainak közelébe, esetleg a nyálkahártyára, a szem tájékára, ritkábban más testtájékra. Az álcák ezután bevándorolnak az orrüregbe, ott megtelepednek, majd teljes fejlettségük elérése után, tartózkodási helyüket elhagyva, a talajra hullanak, itt bebábozódnak, és 4-6 heti átalakulás után a bábokból a légy kirepül.

A KÓROKOZÓ

A juhbagócs kb. egy cm hosszúságú, elevenszülő légy. Alapszíne sötétszürke, de világossárga dús szőrözöttsége miatt sárgásszürkének tűnik. A szabadban nem könnyű megtalálni. Petéiből már a tojócsövében kikelnek a kb. egy mm hosszú lárvák, amelyeket – amint az előbbiekben is olvashattuk – a légy a nyári meleg órákban többnyire a juhok orrnyílásainak a szomszédságába rak le.

Ezután a fiatal lárvák az orrüregbe vándorolnak, ahol 8-10 hónap alatt elérik a teljes fejlettségüket.

Az érett álca megközelítőleg két és fél cm hosszú, 11 szelvényből áll. Kezdetben sárga, majd sötétbarna színű. A következő tavasszal vagy nyár elején elhagyja az orrüreget és a talajra hullva bebábozódik, majd a bábból kb. egy hónap múlva repül ki a légy (2. KÉP).

TÜNETEK

A fertőzés során, miközben a lárvák bevándorolnak az orrüregbe, az állatok rázzák a fejüket vagy dörzsölik az orrukat, hogy megszabaduljanak azoktól, hamarosan azonban megnyugodnak, és hónapokig semmiféle kóros tünetet nem mutatnak. Egészségesnek látszanak.

Amikor azonban a lárvák már kifejlődnek, kialakul az orr- és melléküregek hurutos elváltozása, gyulladása, mely egyre bővebb savós, később nyálkás és gennyes orrfolyásban és kötőhártya-hurutban nyilvánul meg.

A lárvák benntartózkodásának utolsó két-három hónapjában a juhok sokat prüszkölnek, miközben egy-egy lárva ki is repül a talajra. Némelykor, ha a légyálcák tovább jutottak az orrjáratban, a hurutos, esetleg gennyes folyamat átterjedhet az agyburokra is. Ilyenkor a fertőzött állat időnként nyugtalankodik, fejét föl- és le vagy ferdén tartja, előrerohan, esetleg dülöngél. Az ilyen esetekben kialakuló idegrendszeri tünetek miatt nevezik a betegséget álkergekórnak is.

A lárvák kivándorlása után az orrhurut megszűnik, amikor azonban a besűrűsödött váladék nem tud kiürülni, akkor az orrfolyás állandósul. Az agyi tünetek megjelenése esetén a fertőzött állat rendszerint senyvességben lesoványodik és elhullik.

ORVOSLÁS

A betegség kezelésére, a féreglárvák elölésére többféle gyógyszer is forgalomban van: DECTOMAX inj. adagja 1ml/50kg, IVERCTIN 1% inj. 0,5ml/25ttkg. Várakozási idő 35 nap, kiszerelés 50ml. IVOMEC inj. 0,5ml/25ttkg. Kiszerelés 50, 200, 500ml. E gyógyszerek valamennyi fejlődési stádiumú lárva esetében hatékonyak. Az injekció bőr alá oltandó!

MEGELŐZÉS

A legyek gyérítésével és a lárvák elölésével (eltaposásával) történhet.

ELKÜLÖNÍTŐ KÓRHATÁROZÁS

Légzőszervi tünetek esetén a tüdőférgesség, tüdőgyulladás; az idegrendszeri tünetek jelentkezésekor pedig a kergekór, veszettség, juhok surlókórja és a listeriosis mutathat hasonló tüneteket, melyekre figyelemmel kell lenni.

A LÓ GASTEROPHILOSISA (ROZSFÉRGESSÉG)

Az eset régebben történt, de annyira jellemző, hogy tanulságos lesz közreadni. Egy nyári napon, vasárnap délután a székhely-községemtől 5 km-re levő feketesárpusztai romatelepről azzal hívott egy tulajdonos, hogy egyéves csikója görcsöl, „kólikásan” dobálja magát, nagyon rosszul van. Sürgős kiszállást kér. Kérdésemre elmondta, hogy a csikó nagyon sovány, de csak néhány órája „kólikázik”.

Akkor még nem volt szervezett állatorvosi ügyelet, de mivel sürgős esetről volt szó – bár vasárnapi vendégeim voltak – azonnal vettem a táskámat, motorra ültem és irány Feketesárpuszta.

Megérkezésemkor sajnos a csont-bőrré lesoványodott, hosszú és borzas szőrű csikó már elhullott. Mondtam a tulajdonosnak, hogy valaminő parazitás fertőzöttségre, mindenekelőtt orsóférgességre, rozsférgességre stb. gondolok, de csak boncolás során lehet a pontos diagnózist, a lesoványodás és a halál okát megállapítani. A tulajdonos kérte az állat felboncolását, mely során – megdöbbenésemre – 412 rozsférget találtunk a nagy fokban hurutos gyomorban. A lesoványodást, vérszegénységet ez okozhatta. Az egyszeriben súlyos nyugtalankodást és elgyengülést, majd pedig az elhullást az idézhette elő, hogy a gyomor átfúródott és nagyfokú vérzés is bekövetkezett a nagyobb erek sérülésével. Elmondtam a megdöbbent tulajdonosnak, hogy mindez megelőzhető lett volna, ha gyógyszerrel kihajtja a parazitákat, amikor észrevette, hogy a csikó nem fejlődik megfelelően, az étvágya is szeszélyes stb.

A ROZSFÉRGESSÉG (GASTEROPHILOSIS)

A lovak és főként a csikók betegsége, amit a lóbagócs legyeknek a ló gyomrában fejlődő lárvái okoznak. Aránylag nagyon elterjedt betegség, amely a csikók fejlődését és erőbeli állapotát hátráltatja. A betegséget előidéző bagócsok tömötten szőrözött, barnás, a szabadban ritkán meglátható legyek.

A KÓROKOZÓRÓL

Többféle bagócslégy is ismert, melyek a petéiket a lovak különböző testrészeikre rakják le, a férgek kórfejlődése azonban hasonló. Ezúttal a leggyakoribb, a lóbagócs (Gasterophilus intestinalis vagy G. equi) kórfejlődését ismertetjük.

A G. intestinalis némileg a mézelő méhhez hasonló 12-14 mm hosszú légy, széles és rövid szárnyain barnás sávval. A petéit a ló elülső lábaira és lapockatájékára rakja le. A 10-20 nap alatt megérő, majd a gyomorba került lárvák éretlen korukban húsvörösek, érett állapotban sárgásbarnák, csaknem 2 cm hosszúak és 18 szelvényből állnak.

A KÓRFEJLŐDÉS
(Mócsy professzor után)

A bagócslegyek a nyár közepén és végén rajzanak, és rendszerint a déli órákban rakják petéiket a ló bőrére. Minthogy a legyek – ellentétben az erős zúgással röpködő pöcsökhöz – zajtalanul szállnak, az állatok a legyek ellen nem vagy alig védekeznek, s így a nőstény legyek zavartalanul tapasztják petéiket egyesével vagy kettesével a szőrszálakra.

A petében közepes meleg külső hőmérséklet esetén 10 nap alatt (néha előbb vagy később) kifejlődik az egy milliméter hosszú üvegszerűen átlátszó kis álca, amely a petébe zárva hónapokig fertőzőképes marad. A lárvák a meleg és a nedvesség, de különösen a bőr dörzsölésének és nyalásának hatására megnyílt petéből maguktól szabadulnak ki.

A lenyalással vagy a takarmánnyal felvett lárvák közvetlenül a szájba jutva, a száj szélére került lárvák pedig a bőr epidermiszében (a bőr legfelső rétege) a szájhoz vándorolva befurakodnak a száj és a nyelv nyálkahártyájába, s ott egészen a torokig fúrják magukat. A torokban a lárvák elhagyják a nyálkahártyában fúrt csatornájukat, az állat lenyeli azokat és a gyomorba kerülnek. Előfordulhat, hogy egyik-másik lárva megkapaszkodik a torok falán, és itt éri el a teljes fejlettségét.

MI TÖRTÉNIK A GYOMORBAN?
(3. KÉP)

A gyomorba került lárvák a fajuknak megfelelő helyen megtelepednek legtöbbször kisebb-nagyobb csoportot alkotva, és e helyütt a nyálkahártyán egészen 3 mm széles kráterszerű mélyedéseket idéznek elő a feji rész befurakodása és nyomása következtében. Némelykor gyomorátfúródás, a nagyobb erek sérülése következtében vérzés, esetleg elvérzés következik be. A gyomor ellenálló képességének csökkenése következtében pedig a gyomor nagyobb fokú megtelődése esetén akár gyomorrepedés is létrejöhet.

A lárvák a gyomorban átlag 10 hónapig tartózkodnak, ezalatt kifejlődnek, majd a gyomor és béltartalommal együtt elhagyják az emésztőcsatornát. Ily módon a földre hullanak, ahol a talaj színe közelében egy-két nap alatt bebábozódnak. A bábokból a legyek 30-40 nap múlva bújnak elő. A kiszabadult legyek pár óra múlva párosodnak és a nőstény le is rakja a petéit.

A LÁRVÁK KÁRTÉTELE A GYOMORBAN

A fiatal gyengén takarmányozott csikókban már 50 bagócslárva is előidézhet emésztési és táplálkozási zavart, felnőtt lovakban azonban még 200 lárva sem okoz mindig észrevehető tüneteket.

A gyomor falán nagyobb csoportokban, esetleg az egész gyomorfelületen megtapadt lárvák nemcsak a gyomor összehúzódásait gátolják a gyomorfal beszűrődése és mechanikus hatásuk révén, hanem nyálkahártya-hurutot okoznak, zavarják a gyomornedv elválasztását, sőt akadályozhatják a gyomor kiürülését is.

TÜNETEK

A tünetek az ősszel, a tél folyamán, esetleg csak tavasszal jelentkeznek, és hosszabb ideig, a lárvák kivándorlásáig tartanak. A csikók étvágya változó és általában gyengébb. A szőr hosszú, borzas, tompafényű, a nyálkahártyák sápadtak. Időnként enyhe kólikás nyugtalanság észlelhető. Végbélvizsgálatkor vagy az állat ürítéseinek megfigyelése során esetleg fiatal, húsvörös színű rozsférgeket lehet találni a végbél nyálkahártyáján.

ORVOSLÁS

Rozsférges vidékeken a téli istállózás kezdetén még a betegség megjelenése előtt ajánlatos a csikókat féregteleníteni. Régen ez a művelet bonyolult volt és olykor nem is veszélytelen. Ma már olyan gyógyszerkészítmények állnak rendelkezésre, melyek nemcsak a rozsférgesség, de egyidejűleg számos külső és belső parazitás bántalom kezelésére is jó eredménnyel alkalmazhatók. A gyógyszer kiválasztása és alkalmazásának előírása a kezelő állatorvos feladata.

Csupán példaként egyetlen készítmény alkalmazását ismertetjük, ami számos egyéb féregfaj mellett a bagócslárvák elleni megelőzésre és gyógykezelésre is alkalmas. Ez az EQUALAN paszta A.U.V., mellyel minden életkorú ló kezelhető, beleértve a vemhes kancákat és a fedező méneket is. Csikókat először 6-8 hetes korban kell kezelni, majd szükség esetén 6-8 hetente ismételni.

A pasztát a nyelvgyökre kell juttatni. Az állat nyelvét egy kézzel ki kell húzni, és a fecskendőt a nyelvháton a szájüreg mélyébe tolni, majd a fecskendő nyelét ütközésig benyomni. Beadás után a ló fejét még néhány másodpercig felemelve kell tartani. Egy-egy beosztás 100 ttkg-ra elegendő adag paszta beállítását teszi lehetővé. A mellékelt utasítás elolvasandó! Beadás előtt ellenőrizni kell, hogy az állat szájában nincs-e takarmány!

FONÁLFÉRGEK A LÓ GYOMRÁBAN (Habronematosis)

Ugyancsak a legyek – a házilégy (4. KÉP) és a szuronyos légy (5. KÉP) – közvetítik azokat az egy cm körüli hosszúságú, fehér színű fonálférgeket, melyek a lovak gyomrában mogyorónyi-diónyi nyálkahártya alatti gócokat (6. KÉP) idéznek elő, és súlyosabb esetekben a lovakban gyomorhurutot okoznak.

A KÓROKOZÓK

1. Habronema muscae 1-2 cm hosszúságú. A lovak gyomrának a nyálkahártyáján, ritkábban a vastagbelekben találhatók. Köztigazdája a házilégy.

2. Habronema microstomum. A lovak gyomrának nyálkahártyáján él, köztigazdája a szuronyos légy.

3. Habronema megastomum a lovak gyomrában a nyálkahártya alatti gócokban tömegesen található. Köztigazdái a légy és más musca-fajok.

Mindkét légyféleség közismert, de az a különbség köztük, hogy a szuronyos légy a szárnyait kissé széjjelebb tartja, szuronya előre áll és a falra fejjel felfelé száll le, míg a házilégy többnyire fejjel lefelé.

A FERTŐZŐDÉS

Amint olvashattuk a fonálférgek a lovak gyomrában a nyálkahártya alatti gócokban tartózkodnak. A bélsárral kiürülő petéket a bélsárban az ugyanott fejlődő légyálcák veszik fel, melyek emésztőcsövében a fonálféreg lárvák – a már kifejlett légyben – 16 nap alatt érik el a teljes fejlettségüket. Ezután az érett lárvák a légy hasüregéből a szájszervek felé vándorolnak, ahonnan megfelelő nedvesség és meleg jelenlétében a külvilágra jutnak.

A lovak fertőződése úgy történik, hogy amikor a legyek a ló ajkára szállnak, a nedves és meleg nyálkahártyával történő érintkezés során a lárvák elhagyják a légy szájszerveit, és az állat szájüregébe jutva a garat felé vándorolnak, majd a gyomorba jutnak. Megtörténhet a fertőzés a takarmányba vagy vízbe jutott legyek lenyelése útján is.

A szuronyos légy a vérszívása útján is fertőzhet. Amikor ugyanis a szuronyos légy vért szív vagy a házilégy a ló ajkán vagy valamely sebének váladékából táplálkozik, a szipókájából kijuthatnak a lárvák.

Az enyhe fertőzöttség nem nyilvánul meg kóros tünetekben, súlyos fertőzés azonban idült gyomorhurutot okoz.

ORVOSLÁSRA az Equalan paszta (lásd előbb) MEGELŐZÉSRE a légylárvák és a legyek irtása ajánlott.