Ezúttal a szerző olyan képeit
válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor
őt fényképezik - ebben a bejegyzésben váraknál, azok múzeumában várfalaknál, régi épületek romjainál, maradványainál a világ különböző
tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként
jelölt táj, ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott
fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
Shkodra, ahol felmegyünk Rozafa várába. Két kapun kell átmenni, mert ha
az egyiken betört az ellenség, és már örömmámorban úszik, jön a második
kapu, és a két kapu közé szorult tömegre lecsap a várőrség. Igaz, hogy a törökök többször is próbálkoztak az elfoglalásával, de ez csak 1479-ben sikerült nekik. Menjünk be a vármúzeumba! Ez két szinten két szobából áll. Zord páncélos
harcos feszített a bejáratnál. Korának, bátorságának és nehéz
páncélzatának tisztelegve jöttem el mellette. Villanó nélkül
fényképeztem, sötétek a képek, mégis megtartottam őket, mert
történetünknek, utamnak ezek is részei. A nagyteremben fegyvereket,
korabeli harci vérteket és különböző nagyságú ágyúgolyókat nézhettünk.
Korabeli csatajelenetet ábrázoló képen látszik, hogy délceg páncélos
vitézünk fegyverzetével, a dárdával és pajzsával milyen kemény tusákban
vehetett részt.
.
.
.
.
Apollónia egy ókori romvárosból és egy bizánci monostorból áll. A várost
Kr. e. 588-ban alapították a görögök. Az első világháború alatt kezdték
meg a feltárását. Az Odeon egy római kori színház- és koncertterem, ahol szónokversenyeket rendeztek 600 néző előtt.
.
.
.
.
Az akropolisz görög szó jelentése felsőváros. Az ókori görög poliszok magaslaton, hegytetőn épített fellegvára. Központi helyet foglalt el a városban mind közigazgatási, mind vallási
szempontból, hiszen nemcsak a királyi palota, de a város védőistenének
temploma is itt helyezkedett el. Bár belegyalogolt a turista hölgy a képbe, de az Akropoliszon rólam is készült fotó.
.
.
.
.
Már a magasból megpillantottuk a vörös attikai földből fehéren különböző
Athént. Páratlan hírét múltjának köszönheti: az ókori város Európa
egyik legrégibb városa, az európai civilizáció bölcsője. Minden részéről már messziről előtűnik az Akropolisz, a régi királyi székhely, a város központi része. Az Akropolisz kitűnő mentsvárnak, menedékhelynek bizonyult. A perzsa
dúlás következtében sajnos a fellegvár kultúrépületei elpusztultak. Utóbb az ókor nagy szobrászainak, Pheidiásznak és Periklésznek a vezetésével sikerült újjáépíteni.
.
.
.
.
Jelentős látnivalói a városnak az egykori császári rezidenciák, amilyen
például a Hofburg hatalmas tömbje a központban. Ma már nincs silbak a
Hofburg előtti őrbódéban.
.
.
.
.
A Suir folyó medréből kiemelkedő sziklás szigeten álló, hatalmas
középkori várhoz, Cahir várához megyünk. A korabeli kis ágyú most is
tettre készen védelmezi a hatalmas erődítményt. Szögletes és kerek
bástyáival és lenyűgöző lőrésekkel fogazott védőfalával az egyik legjobb
állapotban fennmaradt ilyenfajta építmény az Ír szigeten. Tökéletes
volt a biztosítása, ugyanis két védővonala is volt. Egyik a folyó, a
másik pedig a védőfal. Szinte lehetetlen volt ezeken áthatolni az
ostromlóknak. Ez a jó állapotban megmaradt erőd a Butlerek tulajdona
volt. A család az angol korona hűséges szövetségese volt, bárói címet is
kapott. A létesítményt bővítették, javítgatták, és egészen 1964-ig
maradt a birtokukban. A börtönbástya alatt volt a kút, ami a vár
vízszükségletét biztosította, a vízellátás pedig alapvető fontosságú
volt. Ma ír whisky-s kávét lehet inni a vár fogadójában.
.
.
.
.
XV. századi félelmetes erőd Írország egyik legnépszerűbb helye, a
Bunratty kastély. 1500 és 1640 között éltek itt a Thomond grófjai és az
O'Brian család. Még tökéletesebb a kilátás, ha felmegyünk a viktoriánus O'Brians
Towerbe. Burrenben vagyunk, ami mészkőföldet jelent. A mély
repedésekkel barázdált mészkőjárdát a gleccser, a szél és az eső
eróziója alakította ki. A pórusos mészkőbe könnyen behatolt az eső, és a
föld alatt hatalmas barlangrendszereket alakított ki.
.
.
.
.
Kietlen de számunkra szokatlanul csodálatos látványt nyújtó úton
haladunk a Holt-tenger felé a legkevesebb 40 fokos száraz hőségben,
bizony elég nagy magasságban, 500 méterrel a tenger szintje felett. A távolban a régmúlt maradványait láthatjuk. Előtűnnek az akkori lakók
esővíz-felfogó medencéi és barlangjaik. Valamikor egy római, majd
bizánci erődöt építettek ki e helyen. Elképedve bámuljuk azokat a
lakótelepeket, melyeket a régmúlt ősök e hatalmas, úttalan, kopár hegyek
oldalába építettek.
.
.
.
.
Egy hatalmas keresztény erőd, Kerak várának meglátogatására indulunk.
Itt a keresztesek építették fel a maguk erősségét, mely 8 szintes volt,
és 5000 főnyi helyőrséget tudott befogadni. Az 5-6. szintet látogatjuk meg, mert a többi még nincsen feltárva. az
erősség bevehetetlennek tűnt, és a muszlimok legnagyobb hadvezére,
Szaladin sem volt képes bevenni a várat. Szaladin lovagias ellenfél
volt. Szolgáljon ezennel bizonyításul az alábbi történet. Amikor a várat
ostromolta, a várba szorult a vár 17 éves ura és annak 11 esztendős
menyasszonya, akik éppen akkor tartották a menyegzőjüket, az ostrom
kellős közepén. Az anyós a legvadabb ostrom közepette küldött ki a hadvezérnek a
lakomából kóstolót, sokféle ínyencséget. Szaladin köszönettel elfogadta
az ajándékokat, és úriember volt, mert beüzent a várba azzal a
kérdéssel, hogy melyik toronyban tölti a fiatal pár a nászéjszakát és a
mézesheteket. Ezután parancsot adott katonáinak, hogy ezt a vártornyot
ne lőjék. Ne zavarják az ifjú pár mézesheteit! A történet ideje alatt
azonban az ostrom nem volt ilyen kedélyes! Élet-halál harcról, kegyetlen
öldöklésről volt szó, de Szaladin ezúttal képtelen volt a hatalmas
erősséget bevenni.
.
.
.
.
Igaz, hogy a Nagy Fal önmagában nem tudta megállítani az ellenség
támadásait, de mintegy szimbólumává vált az ország erejének! Viszont
megakasztotta a támadóit. Mindenekelőtt arra kényszerítette őket, hogy a
falon való átjutás érdekében leszálljanak a lóról, így támadásuk
lendülete megtörik! Ugyanakkor a gyors visszavonulást is lehetetlenné
teszi. További előnye, hogy a támadó kevesebb zsákmányt tudott magával vinni,
mert bizony vissza kellett másznia a falra! De micsoda rettegés
lehetett, ami százezreket kényszerített a fantasztikus védelmi
erőfeszítésre! Mennyi szenvedést és halálesetet követelt e gigászi
kényszermunka! Az csak a történelem iróniája, hogy a falak
néhány évszázad után már nem védtek semmit: Kína császárai újabb
területeket kebeleztek be - túl a kősárkányokon.
.
.
.
.
Kanyargós úton halad a gépkocsink a római időkben a környék legnagyobb
városa, Volubilis felé. Területén az új kőkorból származó település
nyomait találták. A városra három virágzó évszázad köszöntött, lakossága közel 20 ezer
volt. A római impérium felbomlása után gyors hanyatlásnak indult. A virágzó városból alig maradt fenn valami. De az utcák és házak alaprajza nagyon szépen megőrződött. Fennmaradt a diadalkapu, mely előtt én is posztolok a nejem kamerája előtt.
.
.
.
.
És
elérjük az ősi várost, a Machu Picchut! Napisten temploma előtt
üldögélek és adok hálát a sorsnak, hogy lehetőségem adódott gyerekkori
álmaim megvalósítására. A Napisten temploma volt a legfontosabb épület:
ennek nincsen fedele, hogy a papok állandó
kapcsolatot teremthessenek a Szent Fénnyel. Semmi sem zárhatja el a nap
sugaraitól vagy a hold fényétől e szakrális helyet. Ismeretes, hogy az
inkák napimádók voltak.
.
.
.
.
Most pedig utazzunk csaknem 2 évezredet az időben! Meglátogatjuk az 1700
esztendővel ezelőtt épült római emlékeket. Nemcsak a monumentalitásuk
lenyűgöző, hanem a nagyszerű mérnöki precizitás és technika is, amivel
ezeket a pazar létesítményeket megépítették. A monumentalitásra jellemző ez az 1,8 méter magas oszlopfő, amely alatt
éppen megpihenek. A boltozatot ugyanis 8 gránitból készült monolit
tartotta, melyek átmérője - nem tévedés! - 1,6 méter nagyságú volt,
egy-egy oszlop pedig 50 tonnát nyomott.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése