2014. december 16., kedd

A szarvasmarha csülökbetegségei I.



MIÉRT KELL RENDSZERESEN KÖRMÖLNI A TEHENEKET?
A szarvasmarhák csülökbetegségei a leggyakoribb, a termelési eredményeket tekintve pedig összességükben a legtöbb gazdasági veszteséget okozó bántalmak közé tartoznak.
Amikor azonban e bántalmakról beszélünk nemcsak a legsúlyosabb kórformákat, például a gennyes csülökirha-gyulladást vagy a panaritiumot kell figyelembe venni, de a csülökszaru túlnövésének és a csülök deformálódásának a különféle formáit is. Kimutatták, hogy a sántító tehenek több mint 9%-a valamilyen csülök-rendellenességben szenved.
Miben érvényesül a gazdasági veszteség?
1. A külföldi adatokkal megegyezően a hazai vizsgálatok során is bebizonyosodott (B. KOVÁCS A.), hogy a tehenek tejtermelése már akkor is csökken, ha a csülökszaru túlnövése kisfokú, nevezetesen amikor egyszerű megtekintéssel megállapítható ugyan, de kifejezett sántaságot még nem idéz elő. Hazai vizsgálatok szerint a tejtermelés csökkenése már ilyen esetekben is többnyire eléri naponta az egy liternyi mennyiséget.
A súlyosabb fájdalommal, sántasággal együtt járó csülökbetegségek esetében pedig a 3-4 liternyi tejcsökkenés, illetve a tehenek teljes elapasztása is bekövetkezhet.
2. GYÖRKÖS a hazai vizsgálatok során azt találta, hogy az elhanyagolt vagy szakszerűtlenül végzett körmölés következményeként a kevésbé ellenálló tehenek rendszerint csak a második vagy harmadik laktációig maradnak termelésben, majd a súlyosbodó sántaságuk miatt fokozatosan selejtezésre kerülnek.
3. A túlnőtt vagy deformálódott csülkök esetében a hízóállatok súlygyarapodása is csökken. Kevesebb lesz tehát az elvárhatónál a felvett súly és romlik a takarmány kihasználása. Más szóval ugyanolyan testtömeg-gyarapodás eléréséhez több takarmányra lesz szükség, ami megdrágítja a hizlalást.
4. Ugyancsak a túlnőtt vagy deformált csülök irhájában zúzódások keletkezhetnek és savós, esetleg gennyes csülökirha-gyulladás alakulhat ki, amiről a továbbiakban részletesen is szót ejtünk. Súlyosabb esetekben a folytonossági hiányokon át behatolt baktériumok betörhetnek a véráramba és vérfertőzést (szepszist) idézhetnek elő.
5. A végtag állásának a megváltoztatása az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros elváltozást indíthat meg.
6. Az apaállatoknak csökken a fedezési kedve.
7. Nem egy esetben a csülökbetegségre, illetve a mozgás hiányára vezethető vissza az ellés után a méh hiányos involúciója (=visszaalakulása), ami rontja az ellési forgót, vagyis növeli a két ellés közötti időt, esetleg méhhurut kialakulásával is járhat. Ennek pedig számos egyéb káros következménye is lehet, nevezetesen átmeneti vagy akár végleges meddőség is kialakulhat. A fellépő méhhurut gyógykezelése akár többszöri állatorvosi beavatkozást és gyógyszerköltséget is jelent, és a termékenyítések számának növelésével is járhat.
8. A csülökbetegségek kialakulása akár nehézellést is okozhat.
Összefoglalva tehát a csülökszaru kóros növekedése, a csülökbetegségek kialakulása sokkal súlyosabb gazdasági veszteséget okozhat, mint ahogyan azt sok gazdatársam is gondolja.
Márpedig az istállókat járva nagyon gyakran láttam szabálytalan vagy túlnőtt körmű állatokat, mert a gazdák a rendszeres csülökápolásra nem fordítottak elegendő gondot, nem is gondolva annak fontos gazdasági jelentőségére.

A SZABÁLYOS ÉS A RENDELLENES CSÜLÖK SZARVASARHÁBAN

A szarvasmarha főujjának csülkei a patához hasonló szerkezetű páros, szimmetrikus körömképletek. A csülkön a párta, a fal, a talp és a sarokvánkos különböztethető meg.
A páros ujjú állatokon, így a szarvasmarhán is a csülökszaru állandóan képződik, a szarutok állandóan növekszik, ami legjobban a hegyfali és oldalfali szarun figyelhető meg.
A csülökszaru havonta általában 6-10 mm-t növekszik. Azokon az állatokon, amelyek szilárd és száraz talajon szabadon rendszeresen mozognak, a szaru növekedése és kopása rendszerint nagyjából azonos mértékű és a hegyfali, valamint a sarokfali szaru egyformán, arányosan kopik.
Azokon az állatokon viszont, amelyek keveset vagy egyáltalán nem mozognak, a szaru hónapok alatt feltűnően túlnő. Ezt látjuk az állandóan lekötött teheneken, amelyek állásukban előre és hátra, illetve jobbra és balra legfeljebb csak egy-két lépést tehetnek.
A csülökszaru hiányos kopásának a következményei valamennyi csülkön jelentkeznek.
A CSÜLÖKSZARU TÚLNÖVÉSÉNEK ÉS A CSÜLÖK DEFORMÁLÓDÁSÁNAK LEGGYAKORIBB FORMÁI:
1. Az istállócsülök esetében a hegyfal kisfokú túlnövése figyelhető meg.
2. A papucscsülök során a hegyfal nagyobb mértékben túlnő és felhajlik.
3. Ollós csülökről akkor beszélünk, amikor egyik vagy mindkét csülök a középsík irányában túlnő és keresztezi egymást.
4. A görbe csülök esetében – mely a hátulsó végtagon gyakoribb – a túlnőtt hegyfali rész dugóhúzószerűen megcsavarodik. A külső oldal- és sarokfal viszont erősen domború, a szarufal áthajlik a talpi felületre is, ami nyomást gyakorol az irhára.

HOGYAN KELL A CSÜLÖKSZARU NÖVEKEDÉSÉT ÉS KOPÁSÁT SZABÁLYOZNI?

Lehetőleg a tartási követelmények megfelelő kialakításával, mely során a szarvasmarhák mozgatásával kell elérni, hogy a szaru növekedése és kopása „egyensúlyban” legyen.
A szabadon mozgó, lekötés nélküli tehenek esetében ez elérhető oly módon, ha a közlekedőterek padozata koptató hatású (pl. érdes beton) és megfelelő hosszúságú.
Ennek híján ez oly módon is megoldható, hogy a tehenek fejés után egy nagyjából ezer méter körüli úton menjenek a tartózkodási helyükre vagy ha egy hasonló hosszúságú, szilárd pályán jártatjuk őket.
Többen is felvetették, hogy a legeltetés úgyis megoldja a csülökszaru koptatását is, pedig ez csak akkor igaz, ha a legelőig legalább részben a betonúton hajtják az állatokat. Amennyiben a tehenek jártatása nem megoldható, kialakulnak a csülök-deformitások, amelyeket csak megfelelő csülökápolással, a rendszeres körmözés útján tudjuk csak megszüntetni, illetve megelőzni.
AMIT A SZAKSZERŰ KÖRMÖZÉSRŐL TUDNI KELL.
Az állat rögzítése.
Ahhoz, hogy sem az állat, sem pedig a segédkezők ne sérülhessenek meg, az állatot mindenekelőtt megfelelően rögzíteni kell. A rendszeresen gondozott és jó bánásmódban részesített „jó természetű állatok könnyen kezelhetők, és esetükben ez nem okoz különösebb gondot, de az ideges, nyugtalan vagy rosszindulatú állatok rögzítése elkerülhetetlen.
A kezelésre kerülő állat megfelelő rögzítése oly módon történik, hogy az orrsövényt kézzel vagy orrszorítóval összeszorítjuk és közben a fejét a segédkező maga felé fordítja, miközben a másik kezével a szarvát átfogja.
Az elülső végtagot a lábtőízület behajlítása után rendszerint egy segédkező is rögzíteni tudja. Könnyebb azonban felemelni egy végtagot és rögzíteni azt a beavatkozásra, ha a csüdre hurkolt és a martájékon átvetett kötelet egy másik segédkező a túloldalon tartja.
A hátulsó végtagot az Achilles-ínnak kötéllel való elszorítása után könnyen tudjuk felemelni. a másik lehetőség az, ha egy 1½ - 2 m hosszúságú rudat a csánkhajlásba helyezünk, majd azt két végénél fogva két segéderő felemeli, amint az a képen jól látható.

Milyen eszközökre van szükség?

A szaruszabályozáshoz mindenekelőtt két kiváló minőségen acélból készült szaruszaggatóra van szükség, ami a kereskedésben kapható. A vágópengéje lapjára enyhén hajlított, a vége pedig lapított félkörben visszahajlik. Az egyik jobb-, a másik pedig balkezes szaruszaggató.
Ugyancsak kell egy szarucsípőfogó, mely acélból készült nagyméretű harapófogó.
A szarureszelő (ráspoly) a kereskedésben 30,35 és 40 cm hosszúságban kapható. A közepes nagyságú a legjobb.
A túlnőtt, illetve megvastagodott talpszarut a szaruszaggatóval kell eltávolítani mindaddig, amíg a talpszaru ujjal rugalmasan benyomható.
A talpszaru elvékonyítása után a szarufalat rövidítjük meg. A rövidítést a sarokfaltól kiindulva kezdjük és ehhez használjuk a csípőfogót.
A rövidítés után a hordozószélt a szarureszelővel kell körülreszelni és beszegni. A fattyúcsülkök szaruját elegendő csípőfogóval rövidíteni.
A csülök szabályozását évente kétszer ajánlatos elvégezni.
Ha rendszeresen ellenőrizzük a csülkök állapotát, a kisebb rendellenességeket – a fentebb elmondottak és a szemléltető képek szerint – magunk is kiigazíthatjuk, a súlyosabb elváltozások rendbetételét azonban szakemberre kell bízni. Ha pedig már kialakultak a súlyosabb kórformák (savós, gennyes csülökirha-gyulladás, panaritium stb.), a gyógykezelésre igénybe kell venni az állatorvos segítségét.
Azt tudomásul kell venni, hogy a súlyosabb csülökbetegségek kialakulásában elősegítő faktorként szerepel az elhanyagolt, túlnőtt, deformált csülök, tehát a rendszeres csülökápolással a súlyosabb bajokat is többnyire megelőzhetjük.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. februárjában.)

A szarvasmarha csülökbetegségei II. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése