A szarvasmarha csülökbetegségei II.

AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL

A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI 2.

Előbbi bejegyzésünkben szót ejtettünk arról, hogy a szarvasmarhán a csülökszaru állandóan növekszik, rendszeres szabályozásra szorul. Azt is megtudtuk, hogy a szabályozatlan csülök deformálódása nemcsak érzékeny termelés-kieséssel jár, de a csülök irhagyulladását is prediszponálja.

A sántító tehenek több mint 90%-a valaminő csülök-rendellenességben szenved, ami nemcsak a tejtermelés csökkenésével, a súlygyarapodás elmaradásával, a korai selejtezés szükségességével, a tehenek meddőségével, de akár nehéz elléssel is járhat. A továbbiakban a szarvasmarhák csülökbetegségeiről fogunk szót ejteni.

A CSÜLÖKBETEGSÉGEK FELISMERÉSE

A kezdődő csülökbetegségekre részben helyi, részben pedig általános tünetek utalnak. B. KOVÁCS felhívja a figyelmet arra, hogy gyanú esetén mindig el kell végezni a végtag gondos vizsgálatát, mert a helyi tünetek nem mindig szembetűnőek, ezért a csülökbetegség felismeréséhez feltétlenül szükséges a végtag alapos körültekintő vizsgálata.

Az általános tünetek azonban feltűnőek és könnyen felismerhetőek.

1. Az állatok sokat fekszenek, nehezen állnak fel.

2. Állás közben ide-oda tipegnek, evés vagy fejés után rövid idő múlva ismét lefekszenek.

3. Előfordul, hogy a takarmányukat is fekve fogyasztják el, nehezen bírhatók mozgásra.

4. A két elülső, illetve a két hátulsó, netán mind a négy végtag csülkeinek a betegsége esetén az állat mereven, kötötten jár, a fájdalmas járáskor a hátat púposítja.

5. Amennyiben csak az egyik végtag fájdalmas, akkor jellegzetes mozgászavar, sántaság keletkezik.

6. Súlyos esetben az állat a beteg végtagját a levegőben tartja, nem terheli meg.

A CSÜLÖKIRHA GYULLADÁSA

Akkor beszélünk a csülökirha gyulladásáról, amikor belső mechanikai erők vagy a fertőző csirák okozta káros hatásra a csülök irhájában savós-sejtes beszűrődés keletkezik. Ez valójában a szervezet helyi védekező reakciója, amit gyulladásnak nevezünk.

És mi a gyulladás célja?

1. A kórokozó elpusztítása.

2. Az elpusztult sejtek kiküszöbölése.

3. Részben pótlása új sejtekkel.

A kiváltó okok, a lefolyás és a szükséges gyógykezelés milyensége szerint megkülönböztethetjük a csülökirha körülírt savós gyulladását, a csülökirha általános heveny savós, valamint a gennye gyulladását.

1.) A CSÜLÖKIRHA KÖRÜLÍRT SAVÓS GYULLADÁSA

Előre kell bocsátanom, hogy több évtizedes állatorvosi praxisom során - a tehenek lábvég-betegségeit tekintve – ez volt a leggyakoribb kórforma, amivel találkoztam. A csülök irhájának savós gyulladását minden esetben külső vagy belső mechanikai traumák okozzák.

Melyek az előidéző vagy hajlamosító okok? 1. Amikor az egyenetlen, göröngyös, főként köves talajon történő járás közben a csülökirhában zúzódás keletkezik. Az elvékonyodott és a trágyától felpuhult szarun át gyakrabban a hátulsó végtagok csülökirhájában keletkezik az irhazúzódás. 2. A túlnőtt, elhanyagolt vagy túlzottan elvékonyított szaru hajlamosít az irhazúzódásra. 3. A zúzódás a sarokvánkosok táján azért jön könnyebben létre, mert a szaru ott különösen vékony. 4. A zúzódás és az azt követő heveny savós gyulladás egyetlen erősebb trauma következtében is létrejöhet.

A heveny savós csülökirha-gyulladás esetén a kórok hatására a vérerek kitágulnak, faluk áteresztővé válik és nagy mennyiségű savós izzadmány és sejtes elem lép ki a károsodott területre. A váladék végül a pártaszél felé halad, majd a szaru a szegély mentén elválik és a váladék a keletkezett résen át a külvilágra jut.

TÜNETEK: Az első tünet a mozgászavar. A sántaság feltűnő, hirtelen, rendszerint csak az érintett végtagon lép fel. Kemény talajon való jártatáskor fokozódik, puha talajon csökken. Az állat a beteg végtagjait gyakran pihenteti. Mindkét elülső vagy hátulsó végtag megbetegedésekor az állatok sokat fekszenek, állás közben tipegnek, a járásuk kötött.

És mit találunk a helyi vizsgálat során? A szaru a körülírt területen a környezeténél melegebb és fájdalmas. A talp, illetve a sarokvánkos szarujában pár nap múlva kisebb-nagyobb körülírt területen vöröses elszíneződés, ún. vérfolt figyelhető meg.

Az oldalfal irhagyulladásakor a fájdalmasságot jelző terület a szarufal ütögetésével körülhatárolható. A sarokvánkos irhájának a gyulladásos területe nyomásra fájdalmas.

A pártaszél megfelelő része melegebb és fájdalmas enyhe fokban beszűrődött. A savós csülökirha-gyulladás jellemző tünete a szegély menti szaruelválás.

A betegséget a fájdalom miatt általános tünetek, bágyadtság, étvágytalanság és a tejtermelés csökkenése kísérik.

Gyógykezelés:

1. A csülökszarut szabályozzuk.

2. Az állatot puha almon tartjuk, kemény talajon nem jártatjuk.

3. Hideg vizes, ólomecetes, Burow-oldatos borogatást alkalmazunk.

4. Nagyon súlyos esetben a gyulladás csökkentésére az állatorvos kortizon készítményt applikál.

2.) A CSÜLÖKIRHA ÁLTALÁNOS HEVENY SAVÓS GYULLADÁSA

Az általános irhagyulladás a csülökirha nagy részére kiterjedő súlyos tünetekkel járó elváltozás.

Mi okozza? Kórokként gyakran mechanikai traumák szerepelnek, mint pl. a hosszú ideig történő vasúti szállítás vagy 15-20 km-en keresztül történő lábon hajtás stb. Ennél azonban sokkal gyakrabban lép fel a takarmányozásai hibák kapcsán jelentkező gyomor-bélgyulladás következményeként. Így például amikor a szeszgyári melléktermékek, romlott siló, új gabonaneműk stb. túlzott fogyasztása során fellépő gyomor és bélgyulladás miatt emésztési zavarok jönnek létre. A bél fokozottan áteresztővé vált nyálkahártyáján keresztül meg nem emésztett fehérjék és más mérgező anyagok a vérkeringésbe kerülve mérgezést (intoxikációt) és a csülök irhájában gyulladást okozhatnak.

Előfordulhat, hogy fertőző betegségekhez vagy szeptikus bántalmakhoz társul.

TÜNETEK: A betegséget sokszor súlyos általános tünetek is kísérik. A beteg állat bágyadt, étvágytalan, a hőmérséklete 40-41C-ra is felszökhet.

Mivel a bántalom több, esetleg valamennyi végtagra kiterjed, a betegek sokat fekszenek, nehezen kelnek fel, gyakran csak az elülső lábtőre támaszkodnak. Állás közben tipegnek, nehezen bírhatók mozgásra. Nyújtott végtagokkal mereve, kötötten járnak.

A csülkök melegek, ütögetésre fájdalmasak. A szaruszegélyen néha elválás keletkezik, amelyen át savó ürül. Kivételesen a szarutok is leválhat.

GYÓGYKEZELÉS: 1. Mindenekelőtt az előidéző okot kell megszüntetni. A gyomor-bélgyulladás kezelésére hashajtókat, bélnyálkahártya-bevonókat, orvosi szenet adunk. A legfontosabb ugyanis az alapbetegség kezelése.

2. Az irha gyulladását helyileg hideg borogatással, locsolással csillapítjuk.

3. Általános fájdalomcsillapítóként pl. algopyrint lehet adni.

4. Az állatorvos a gyulladás csillapítására gyulladáscsillapítókat pl. glukokortikoidokat applikál.

A szarutok leválása esetén az állatot mielőbb húsra kell értékesíteni.

3.) A CSÜLÖKIRHA GENNYES GYULLADÁSA

A csülökirha gennyes gyulladását gennykeltő baktériumok, elsősorban stafilokokkuszok és streptokokkuszok okozzák, amelyek a sérüléseken, szarurepedéseken, pártaszéli elváláson, a csülök közötti felázott bőrön jutnak a csülök irhájába. Előfordulhat azonban, hogy a szomszédos szövetekben lezajló gennyes gyulladásból a véráram viszi a baktériumokat a csülök irhájába, melyek a zúzódott, sérült irhában könnyebben megtelepednek és elszaporodnak, mint az egészségesben.

A megtelepedett baktériumok toxinjainak a hatására az irhában bővérűség, savós sejtes beszűrődés keletkezik. A nagy mennyiségű gyulladásos termék az irha és szarulemezeket elválasztja egymástól és a gyulladás súlyosságától függően, kisebb-nagyobb üregekben halmozódik fel.

A keletkezett váladék azután a szarulemezek mentén vándorolva eljut a pártaszélig, majd az ott elvált szaruszegély mentén kiürül. Mély irhagyulladás esetén a pártaszél bőr alatti kötőszövetére is ráterjed a gennyes gyulladás, benne tályog alakul ki.

TÜNETEK: A friss irhasérülésekre vérzés és sántaság hívja fel a figyelmet! A bántalom súlyos mozgászavart és szembetűnő általános tüneteket idéz elő. A sántaság – mely a váladék kiürüléséig nagyon súlyos – főként kemény talajon történő járás közben fokozódik. Állás közben az állat a beteg végtagját előbbre helyezi, az ujjízületeit nyújtva, a magasabban levő ízületeit pedig behajlítva tartja.

A beteg állat lázas, bágyadt, étvágytalan, a tejtermelése nagy fokban csökken. A pata meleg és fájdalmas. Felületes gennyes gyulladáskor a váladék elválás kialakításával tör magának utat.

A bántalom sok súlyos szövődmény forrása lehet.

GYÓGYKEZELÉS: Helyileg mindig meleg borogatást és fürösztést alkalmazunk és a betegnek antibiotikumot kell adni, ami azonban már állatorvosi feladat.

A CSÜLKÖK KÖZÖTTI SZÖVETSZAPORULAT

Szarvasmarhán gyakran észlelhető a főujjak közötti résben szövetszaporulatból álló duzzanat, amely sok esetben sántaságot idéz elő.

Az elváltozás olyan esetben fejlődik ki, amikor a végtagok egyenletes terhelését valamilyen körülmény megváltoztatja. Ilyen tényező pl. a túlnőtt csülökszaru, a hibás lábállás, a szétálló csülök stb.

Az állandóan istállóban tartott, jászolhoz kötött teheneken jóval nagyobb számban észlelhető a szövetszaporulat, mint a szabadtartásos rendszerben elhelyezett, főleg fiatal állatokon.

A csülkök közötti szövetszaporulat főként idősebb korban és a nehezebb testsúlyú állatokon jelentkezik nagyobb számban.

TÜNETEK: Kezdetben a duzzanat a környezetből alig kiemelkedő, tömötten rugalmas, fájdalmatlan képletként jelentkezik, felületén a hám ép, a környezeténél nem vagy alig melegebb. Mozgászavart nem idéz elő. Később a duzzanat növekszik, ujjnyi vastag, lemezszerű bőrkettőzet formájában az interdigitális (=csülkök közötti) résben mutatkozik. A duzzanat elülső része akár ökölnyi nagyságot is elérhet.

A duzzanat felületén nem ritkán fekélyek keletkeznek, amelyek alapját vérzékeny elhalásos sarjszövet adja. A folytonossághiányon át bejutó baktériumok hatására a párta bőr alatti kötőszövetében vagy a csülkök irhájában gennyes gyulladás jöhet létre.

Ezek a szövődmények már súlyosabb sántasággal és általános tünetekkel is járhat. Az étvágytalanság miatt a tejtermelés csökken, a súlygyarapodás elmarad, a bikák hágókedve megszűnik.

GYÓGYKEZELÉS: Kezdetben antibiotikumos, gyulladást csillapító kenőcsöket alkalmazhatunk, súlyos esetekben azonban a szövetszaporulat csak műtéti úton távolítható el, ami természetesen állatorvosi feladat.

PANARITIUM

A panaritium valójában egy gyűjtőfogalom, mely alatt nemcsak a párta bőr alatti kötőszövetének a gennyes gyulladását értjük, de mindazon szeptikus folyamatokat is, melyek annak szövődményeként a csülkön kialakulnak.

A panaritium mindig fertőzés következménye, mely sokszor jelentéktelen sérüléseken át jut be a csülök bőr alatti kötőszövetébe. A fertőzés leggyakoribb kiindulási helye a pártaszél folytonossági hiánya (sérülése stb.) vagy a csülkök közötti rész, esetleg a sarokvánkosok tájéka. Ezeken a helyeken gyakori ugyanis a sérülés, a zúzódás és a kipállás.

Melyek a hajlamosító tényezők? Mindenekelőtt az elhanyagolt csülökszaru, valamint az istállóhigiénia elhanyagolása. Egyes szakemberek szerint bizonyos takarmányok fogyasztása is (pl. szeszgyári moslék, rizskorpa) lehet hajlamosító tényező a betegség fellépésében. Az említett takarmányok nagy adagban történt fogyasztása után ugyanis a csüdhajlás túlérzékennyé vált bőrében bőrgyulladás keletkezik, ami elősegíti a baktériumok behatolását és a panaritium kifejlődését. A leveles répafej, a répaszelet és sok moslék etetése pedig a híg bélsár és a sok vizeletürítés miatt akkor prediszponálja a bántalom fellépését, ha az hiányos almozással, a körömápolás elmaradásával és az istállóhigiénia elhanyagolásával is társul.

TÜNETEK: A bántalmat súlyos megterhelési típusú sántaság kíséri, de gyakran előfordul, hogy az állat egyáltalán nem terheli meg a beteg végtagját. A beteg sokat fekszik, bágyadt, étvágytalan, lázas, a tejtermelés nagy fokban csökkent.

Helyi tünetek: A párta melegebb, körülírtan fájdalmas, de gyakrabban kiterjedt területen, olykor a csüdízületig terjedően duzzadt. A duzzanat elől, a csülök közötti hasadék felett a legkifejezettebb, mert a bőr alatti kötőszövet itt a legvastagabb.

A bőr fényes, kékesvörös színű, olykor savós váladéktól gyöngyöző, tömötten tésztás tapintatú, erősen fájdalmas. Az elváltozott területen a szőrzet borzolt, a szegély mentén a szaru elválik. A keletkezett résből gennyes, bűzös váladék ürül.

A tályog feltörése után a helyi, az általános tünetek és a sántaság csökken, és akár teljes gyógyulás is bekövetkezhet. Gyakran azonban újabb tályogok keletkeznek és újabb feltörések képződnek, a sántaság is állandósul és az általános tünetek sem múlnak el. Mindez arra utal, hogy szövődmények alakultak ki.

Számos formában kialakulhatnak a szövődmények. Felléphet: 1. A csülökirha felületes vagy mély gyulladása. 2. A csülökcsont gennyes gyulladása, esetleg elhalása. 3. A csülökízület gennyes gyulladása. 4. A folyamat ráterjedhet a pártacsontra, a pártaízületre, a csüdcsontra és a csüdízületre is.

GYÓGYKEZELÉS: A panaritium kezdeti szakában eredményesen alkalmazhatjuk a meleg fertőtlenítő oldatokkal történő fürösztést, párakötést, panaritium-kenőcsöt stb. Ajánlatos az antibiotikumok alkalmazása és a tályogok megnyitása. Nagyon súlyos esetben a csülköt amputálják, ami azonban már állatorvosi feladat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. márciusában.)