A SERTÉSEK HELMINTÓZISAI (férgessége) II.
Lapunk előbbi számában olvashattuk, hogy a sertésekben számos
parazita is megtelepedhet, melyek nem egyszer veszteségessé teszik
a sertéstartást. Tudvalévő, hogy ezek a férgek többnyire a
béltartalomból veszik fel a táplálékukat, elvonva abból
mindenekelőtt a vitaminokat, az aminosavakat és az ásványi
anyagokat, melyek pedig alapvetően fontosak az állatok
fejlődéséhez, termeléséhez. Mindemellett a férgek zavarják a
tápanyagok felszívódását és toxinokat is termelnek.
Nagyon fontos tudni, hogy a helmintózisok egy része az állatról
emberre terjedő betegségek közé tartozik, és súlyosan
veszélyezteti az ember egészségét.
Az előbbiek során szó volt az orsóférgességről, az
ostorférgességről és a gócos vastagbélférgességről, ezúttal
pedig szót ejtünk a sertések fonálférgességéről, a
tüdőférgességről, a trichinellózisról és a sertésborsókáról.
A SERTÉSEK FONÁLFÉRGESSÉGE (strongyloides ransomi)
Okozói a hajszálvastagságú, 2,5-4,4 mm hosszúságú, alig
látható fonálférgek (1. sz. KÉP), melyek a 2-4 hetes malacokban
okoznak súlyos megbetegedést, mely során súlyosabb esetekben a
malacoknak 75%-a is elpusztulhat. A paraziták ivarérett egyedei a
vékonybél elülső harmadában a nyálkahártya felületén
tartózkodnak.
FEJLŐDÉSMENET
A féregpopuláció parthenogenetikus (=szűznemzés útján
szaporodó) nőstényekből áll, tehát nincs szükségük
párosodásra, így a sertésben nem is találhatók meg a hím
férgek.
A lerakott petéknek rendkívül rövid (néhány óra-3 nap) időre
van szükségük ahhoz, hogy a fertőzőképes lárva kikeljen
belőlük.
Az idősebb sertésekből ürülő és 25°C-nál magasabb
hőmérsékleten fejlődő lárvákból létrejöhet egy szabadon élő
váltivarú generáció is, amelynek utódai szintén fertőzőképes
lárvákká fejlődnek. Ez az ún. szabadonélő nemzedék, mely a
fertőzés forrása, különösen a kifutókban élő kocák
esetében. A malacokban a nőstény féreg élettartama nagyon rövid.
A férgek átlagos napi petetermelése 200 darab, bár egyes irodalmi
források szerint a nőstények naponta mintegy 2000 petét is
rakhatnak.
A Strongylus fertőzések főként a szopós és választott
malacokban fordulnak elő. A fertőzést a kocák tartják fenn.
Rossz higiéniai körülmények, nedves meleg, szalmás fiaztatók a
legjobb táptalajai a féregfertőzésnek.
A FERTŐZŐDÉS
A malacok fertőződése többféle módon is bekövetkezhet,
nevezetesen a szájon át, a sértetlen bőrön keresztül, a méhben,
vagy akár már az első szopás során a föcstejjel is.
A szabadon élő lárvák könnyen áthatolnak a has alján a bőrön
keresztül. A bőrön át bejutott lárvák bekerülnek a vér- és
nyirokáramba, majd a tüdőbe jutva az állat felköhögi azokat és
lenyeli, melyek a vékonybélbe kerülve ott ivarérett nőstény
férgekké alakulnak át.
A méhbe jutott lárvák a magzatok tüdejébe hatolnak.
Megszületésüket követően tovább folytatják a vándorlást és
a vékonybélben ivarérett nőstény férgekké válnak.
A föcstejjel – akár már az első szopáskor felvett –
fertőzőképes lárvák a vékonybélben tovább fejlődhetnek és
vándorlás nélkül is ivarérettekké válhatnak.
A férgek rövid életciklusa következtében a szopós malacokban
2-4 nap alatt már ivarérett fonálférgek találhatók, melyek
petét raknak. A fertőzés és újrafertőzés gyorsan zajlik a
kocák és malacok között. Amint arról már szó esett, a malacok
akár 75%-a is elpusztulhat.
TÜNETEK
A bántalom klinikai lefolyása a fertőzöttség mértékétől és
az állatok korától függ. A malacok föcstejjel való fertőzése
után a tünetek leghamarabb a 2. héten jelentkeznek, a fejlődésben
visszamaradás, lesoványodás, bágyadtság, sápadt nyálkahártyák,
hasmenés, súlyos vérfogyottság, majd a teljes legyengülés után
rendszerint 2-4 hetes korban kezdődnek az elhullások.
A fertőzőképes lárvák a behatolásukkor vérzéseket okoznak a
bőrön. A lumbális (ágyéki) részek izomzata gyenge,
megérintéskor a malacok élesen visítanak.
A lárvák apró vérzéseket okozva a tüdőt is károsítják. A
felnőtt férgek a malacokban a gyomor és bélcsatorna gyulladását
okozzák. A leggyakoribb tünetek a hányás, görcsölés, nyálkás
sárgás hasmenés.
A lesoványodott malacok elpusztulnak, de ha sikerül átvészelni a
bántalmat, visszamaradnak a fejlődésben.
ORVOSLÁS
A megfelelő higiéniai körülmények megteremtése mellett a
fonálférgek elhajtására többféle készítmény is kapható.
Példaként néhányat felsorolunk. FLUBENOL 50% gyógypremix,
FLUBENZIM 5% gyógypremix, FLUMIXAN 5% por stb. A gyógyszerek vényre
kaphatók, és a mellékelt utasítás szerint kell azokat
alkalmazni.
TÜDŐFÉRGESSÉG
A bántalom legeltetett vagy füves kifutón tartott sertésekben
világszerte előfordul, főként azokon a vidékeken, ahol a
„legeltetéses” sertéstartás elterjedt. A vaddisznókban
különösen gyakori.
A betegség okozója egy metastrongylus apri nevű, kifejlett
állapotában 1,5-4,5 cm-es szürkésfehér színű féreg, mely a
légutakban élősködik.
A FERTŐZŐDÉS
A metastrongylusok fejlődése közvetett, ugyanis a féregpetéket a
földigiliszták veszik fel, melyekben 10-20 nap alatt alakulnak ki a
fertőzőképes lárvák. A giliszták életük végéig megőrzik
szervezetükben a fertőző tüdőféreglárvákat.
A sertés a giliszták elfogyasztása útján fertőződik, amikor is
a tüdőféreglárvák a tüdőben vándorolva gyulladásos
folyamatot okoznak.
TÜNETEK – ORVOSLÁS
Az első tünetek a giliszták felvétele után 4 hét múlva
jelentkeznek. Az előbb szórványos és gyenge köhögés –
különösen az állatok meghajtása után – ismétlődővé és
erőteljessé válik. A légzés nehezített, savós orrfolyás
jelentkezhet. Csökken az étvágy, az állatok fejlődése lelassul,
majd fokozatosan lesoványodnak.
Boncoláskor a férgeket a bronchusokban (hörgő) szabad szemmel is
felismerhetjük. Az orvoslás a fonálférgesség során leírtak
szerint történhet.
TRICHINELLÓZIS
Igaz, hogy a sertés vékonybelében élősködő apró, mindössze
1,4-4,8 mm hosszú Trichinella spiralis ivarérett példányai a
sertésben klinikai tüneteket nem okoznak, mégis az egyik
legjelentősebb parazitaként tartják számon, mert az ember
egészségét nagy fokban veszélyeztetik.
A trichinellózisra nemcsak a sertés, de az ember is fogékony,
valamint a vaddisznó, a róka, az egér, a patkány, a kutya és
macska stb. is.
FEJLŐDÉSMENET
A vékonybél nyálkahártyáján tartózkodó apró férgek
(béltrichinellózis) nőstényei elevenszülők, egy nőstény
bizony akár ezernél is több ébrényt szülhet.
Az ilymódon élveszületett lárvák a vér- és nyirokáram útján
bejutnak az izmokba, befurakodnak az izomrostokba, összecsavarodnak,
majd körülöttük tok képződik (izomtrichinella).
Az izomtrichinellákat tartalmazó „hús” elfogyasztása után
azok bekerülnek a fogékony állat vagy az ember vékonybelébe,
majd az emésztőnedvek hatására a tok feloldódik és a fiatal
trichinellák szabaddá válnak.
Ezek kiszabadulva azonnal befurakodnak a bélnyálkahártya bolyhai
közé, és rövidesen elérik az ivarérettségüket. Kifejlett
férgekké alakulva a vékonybélben kopulálnak („párosodnak”).
Miután pedig a nőstények elevenszülők, egy-egy nőstény akár
ezernél is több ébrényt produkálhat, és újra megkezdődik az
életciklusa az előbbiekben leírtak szerint.
A FOGÉKONYSÁG – RÉSZLEGES FOGÉKONYSÁG
Az izomtrichinellák nem képesek minden szervezetben kifejlődni.
Teljes fogékonyságról akkor beszélünk, amikor a
gazdaszervezetben nemcsak a béltrichinellák, de utódaik, az
izomtrichinellák is képesek szabályszerűen kifejlődni és
életben maradni.
Arról már volt szó, hogy fogékony az ember, a sertés, a
vaddisznó, a róka, az egér, a patkány, a borz, a kutya és a
macska, ugyanakkor például az egypatások, a kérődzők és a
madarak csak részlegesen fogékonyak, mert a béltrichinellák ugyan
képesek bennük megtelepedni, de az izomtrichinellák nem, vagy
legalábbis nem mindig tudnak kifejlődni.
FERTŐZŐDÉS
Magyarországon az ember trichinellás fertőzöttségének a forrása
legtöbbször a vaddisznó vagy a házi vágások során leölt
sertések húsa, illetve az ezekből készült kolbász.
LEIDY volt az első, aki Amerikában 1846-ban megtalálta a
sertéshúsban az izomtrichinellákat. Több adat is van az európai
országokból és az USA-ból is a trichinellózis megállapításáról,
de 1959-ben a moszkvai vágóhídon is fertőzöttnek bizonyult a
levágott sertések 0,27%-a.
A sertések rendszerint a vadonélő húsevők, főként rókák
hulláinak, hullarészeinek az elfogyasztása után fertőződnek.
Elejtett állatok nyers húsát ezért tilos a sertésekkel
feletetni.
Sokan a sertések fertőzöttségét a patkánytól is származtatják,
meg a konyhai és vágóhídi hulladékoknak tulajdonítják.
Ismételten megemlítem, hogy a sertések fertőzöttsége általában
nem jár klinikai tünetekkel.
AZ EMBER MEGBETEGEDÉSE
Emberben a tünetek a fertőzött élelmiszer elfogyasztása után
5-8 nappal kezdődnek, legtöbbször hányással, majd láz,
szédülés, bágyadtság, hasi fájdalmak és hasmenés is
jelentkezik.
Súlyos esetben a betegség 2-3 hetében szemhéj- és arcödéma
(vizenyős beszűrődés), majd bőrkiütések, izzadás, izom- és
ízületfájdalom mutatkozik.
Az ember gyomrában a felvett izomtrichinellák mésztokja
feloldódik, és a szabaddá vált lárvák a bélnyálkahártya
bolyhai alá jutnak (béltrichinella). Ezek bélhurutot vagy
bélgyulladást idézhetnek elő, de a súlyos, olykor halálra
vezető megbetegedést valójában a bélben ivaréretté vált
nőstényektől született, a vér és nyirokárammal az izmokba
jutott és ott betokolódott lárvák idézik elő
(izomtrichinellák).
Nemcsak izomfájdalmak, hanem rágási, nyelési nehézségek is
jelentkezhetnek. Súlyos esetekben a fertőzést követő 2-7 hét
múlva beállhat a halál. KASSAI felhívja a figyelmet, hogy a
háztáji gazdaságokban, különösen a vadászok, vadőrök,
gyepmesterek stb. által nevelt sertések húsát ajánlatos
trichinellák szempontjából megvizsgáltatni. Ezzel kapcsolatban
megjegyzem példaként, hogy anno az edelényi járásban egy
vaddisznótól fertőzött sertésből származó húskészítmény
fogyasztása után 10 ember betegedett meg és került kórházba.
A trichinellózis nemcsak azért veszélyes betegség, mert
hosszadalmas, nagyon súlyos tünetekkel, szinte elviselhetetlen
fájdalommal jár, de már a betegség megállapítása és
gyógykezelése is súlyos nehézséget okoz.
MEGELŐZÉS
1. A levágott sertés húsának trichinella vizsgálatával.
2. Legfeljebb csak alaposan megfőzött moslékkal etethető a
sertés.
3. Tudni kell, hogy a pácolás, füstölés, sózás nem öli meg az
izomtrichinellákat, csak ha a húst 10 percen át 60°C-ra
felhevítjük, vagy 3 napig -15°C hőmérsékleten fagyasztjuk.
4. Különösen vigyázni kell a vaddisznóhús elkészítésekor.
5. Lehetőleg kerüljük az ismeretlen eredetű húst vagy
húskészítményt.
SERTÉSBORSÓKA (Cysticercus cellulosae)
A sertésborsóka az ember vékonybelében élősködő horgasfejű
galandféregnek (Taenia solium) lárvaformája. Ovális alakú,
áttetsző folyadékkal telt hólyag, mely a sertés különféle
szerveiben és szöveteiben, mindenekelőtt az izomzatában fordul
elő. A sertésben a kifejlett féreg nem található meg, csak a
lárvaformája (borsóka). A galandféreg végleges gazdája ugyanis
az ember.
FEJLŐDÉSMENET
A T. solium leggyakoribb köztigazdája a sertés. A sertés felveszi
a lárvát tartalmazó petéket, az azokból kiszabaduló onkoszférák
átfúrják a bél falát, a vér- és nyirokárammal bejutnak a
különféle szervekbe (izomzat, tüdő, vese, máj, agyvelő stb.),
és ott 70-90 nap alatt borsókává fejlődnek.
Az ember rendszerint a borsókás sertéshúsnak vagy
húskészítménynek a nyersen való fogyasztásával fertőződik.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. decemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése