A sertésorbáncról

Hasonló kérdést kaptam a napokban két tenyésztőtársunktól, nevezetesen R. Mihálytól Lothárdról és G. Tibortól Magyarsarlósról, akik azt panaszolták, hogy egy berobbanó viharos nap után több sertés bőrén is kb. húsz forintos nagyságú, szögletes kiütések jelentek meg. Az állatok étvágytalanok, elesettek lettek, és a testhőmérsékletük is felszökött 41°C-ra. Az állatorvos sertésorbáncot állapított meg, és mint mondta, ez egy baktériumok által okozott fertőző betegség.

Egyik tenyésztőnél csak egy sertés betegedett meg, G. Tibor állományában azonban néhány napon belül hat hízósertésen ütötte fel a fejét a betegség. Az antibiotikumos kezelés után az állatok meggyógyultak, de a súlygyarapodás elmaradt a társaikétól.

Olvasóink nemcsak azt kérdezték, hogy mi okozza a betegséget, de azt is, hogy egy zárt állományba miként juthatott be a baktériumos fertőzés, az embert veszélyezteti-e, ha kényszer kell vágni az orbáncos állatot, fogyasztható-e a hús, és miként lehet a betegséget megelőzni.

A SERTÉSORBÁNC (Erysipelas suis)

A bántalmat egy apró, karcsú, pálcika alakú baktérium az Erysipelothrix rhusiopathiae okozza. A kórokozót nem kell behurcolni, mert a sertésorbánc baktériumok számos helyen megtalálhatók, így többek között a klinikailag egészséges sertések emésztőcsatornájában, de a kár a sertésólak körüli talajban is.

A nyári melegbe berobbanó hirtelen lehűlést okozó zivatarok, esőzések, a meteorológiai frontátvonulások, a nyár végi és ősz eleji meleg nappalokat követő hideg éjszakák stb. – a vegetatív idegrendszer egyensúlyi megbomlásának következményeként – különösen hajlamosítanak a sertésorbánc fellobbanására. A veszélyt különösen fokozza, hogy a kórokozót nem kell behurcolni!

A bántalom fellépésével akkor kell számolni, amikor az állat ellenálló-képessége, védekező ereje valamilyen oknál fogva lecsökken, és az eddig nyugalomban levő bakteriumok „erőre kapnak” és betörnek a véráramba. Mindebből az következik, hogy a sertésorbánc kialakulásában jelentős szerepük van a hajlamosító hatásoknak.

NAGY AZ ELLENÁLLÓ-KÉPESSÉGE

A kórokozó a nagy ellenálló-képességű baktériumok közé tartozik. A talajban, a vízben, a korhadó szerves anyagokban, trágyában, vágóhídi hulladékokban, húsban akár hónapokig is életképes marad.

A sózás, a pácolás, füstölés sem pusztítja el, heteken át fertőzőképes állapotban mutatható ki a sózott, pácolt, füstölt húsokban, bőrökben és a halak nyálkás felületén is.

A hőhatásra azonban érzékeny, mert a 70°C hőmérséklet pillanatok alatt elpusztítja, és hatásosak ellene a szokásos fertőtlenítőszerek is.

HAJLAMOSÍTÓ HATÁSOK

Amint az előbbiek során is olvashattuk, a sertésorbánc fellépésében jelentős szerepet játszanak a hajlamosító hatások.

1. Amint arról már szó esett, mindenekelőtt meg kell említeni a meteorológiai körülményeket, valamint azon stressz-hatásokat, melyek a vegetatív idegrendszer egyensúlyának a megbontásával járnak.

2. A takarmányozási hibák, a hirtelen takarmány-változtatás, az ivóvíz hiánya, a romlott takarmány, az erőltetett hizlalás ugyancsak a hajlamosító okok között szerepelnek.

3. A zsúfolt elhelyezés, a kíméletlen és helytelen szállítások, zsúfolt kocsik, de akár a falkásítás is elősegítheti a baj fellobbanását. Ezzel magyarázható a betegség hirtelen kialakulása pl. a vásárról hazaszállított és vészmentes állatokon.

4. A parazitás fertőzöttség és mindenekelőtt a hazai körülmények között oly nagy gyakorisággal előforduló orsóférgesség azzal, hogy csökkentik az állatok védekező készségét.

5. Számos megfigyelés igazolja, hogy a nyári nagy hőségnek ugyancsak szerepe lehet a sertésorbánc megjelenésében.

6. Az állatok korának is szerepe van a fogékonyságban, mert általában a három hónaposnál idősebb és egy éves kornál fiatalabb sertéseknek nagyobb esélye van a megbetegedésre, mint a fiatalabb vagy idősebb társaiknak.

7. Egyes adatok szerint bizonyos fajtájú sertések fogékonyabbak. Manninger professzor szerint a nyugati fajták fogékonyabbak, mint pl. a mangalica. De azt is megfigyelték, hogy akadnak olyan sertéscsaládok, amelyekben a sertésorbánc elleni ellenálló-képesség öröklődik.

8. Itt jegyzem meg, hogy bár a sertésorbánc baktériuma szórványosan, szinte minden emlős- és madárfajban okozhat megbetegedést, gazdasági jelentősége – a sertésen kívül – a juh és a madarak orbáncának van.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

A sertésorbánc lappangási ideje 3-5 nap, de lehet akárcsak 24 óra is. A betegség kialakulását és lefolyását a kórokozó virulenciája, az előbb ismertetett hajlamosító hatások és a sertések immunállapota (védekező készsége) határozza meg.

A betegség 3 kórformáját ismerjük.

1. Az orbáncos vérfertőzés a bántalom legsúlyosabb és legtöbb elhullással járó formája.

Az állat bágyadt, elesett, belső hőmérséklete igen magas, nem egyszer akár 42°C-ra is felszökik a hőmérő higanyszála. A beteg csak intenzív nógatásra kel fel, nehézkesen, hátát púposítva, kedvetlenül, mereven tipegve mozog. A kocák elvetélhetnek.

A bőrön gyakran élénkvörös vagy bíborvörös foltok keletkeznek, melyek kissé kiemelkednek. Túlheveny esetekben bőrpír nem alakul ki, ezt a formát „fehér orbáncnak” nevezzük.

2. Az orbáncos csalánláz során a lázas általános tünetek kevésbé kifejezettek, jellegzetesek azonban a bőrelváltozások. A lázas tünetek kialakulását követő 1-2 nap múlva a bőrön leginkább a nyakon és a törzs oldalán nagyon jellemző, élesen körülhatárolt, néhány centiméter átmérőjű négyzet, rombusz vagy romboid alakú, párnaszerű kiemelkedések jelentkeznek, melyek eleinte élénkvörösekké válnak. Előfordulhat, hogy az orbáncos csalánlázból heveny septikaemia (vérfertőzés) vagy idült orbánc alakul ki.

6. Az idült sertésorbánc vagy a heveny betegség következménye, vagy eleve idült formában kezdődik, ha pl. a betegséget „gyengébb virulenciájú” törzsek idézték elő.

Gyakran lép fel a bántalom olyankor, amikor a heveny betegségen látszólag már átesett ugyan az állat, de az orbánc baktériumoktól nem sikerült maradéktalanul megszabadulni, és a még életben maradt bacilusok a vérárammal a szívbe, az ízületekbe vagy éppenséggel a bőrbe kerülnek, ahol gyulladásos folyamatot indítanak meg.

GYÓGYKEZELÉS

A sertésorbánc gyógykezelésére antibiotikumokat, elsősorban penicillint és penicillin-származékokat, továbbá hiperimmun vérsavót együtt vesznek igénybe. Ha az orvoslás során csak antibiotikumot adunk, gyakrabban alakul ki az idült sertésorbánc.

A betegség megelőzésére, az aktív immunizálásra hatékony vakcinák állnak rendelkezésre, melyek alkalmazása állatorvosi feladat.

AZ EMBER IS FERTŐZŐDHET?

A sertésorbánc baktériumokat tartalmazó hús elfogyasztása nem okoz az emberben megbetegedést, de a beteg állat levágása, feldarabolása, boncolása annál veszélyesebb.

A bántalom rendszerint bőrsérüléseken keresztül létrejött fertőzés következménye. Legtöbbször a kézen halványvörös, majd kékesvörös viszkető-, égő érzést okozó ödémás beszűrődés alakul ki, mely lassan terjed. A folyamat rendszerint helyi marad, kezelés hiányában azonban kialakulhat „vérmérgezés”, ízületgyulladás vagy akár endocarditis (=szívbelhártya-gyulladás) is.

A sertésorbánc veszélyes betegség, észlelésekor minél előbb állatorvoshoz, ember esetében pedig orvoshoz kell fordulni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. augusztusában.)