Társaság

Már nyugdíjban voltam, amikor egy gazdasági társaságot alapítottunk, mely keretei között az állatorvosi magángyakorlatot folytathattam, sőt némileg kiszélesedett a munkaköröm is. Agrármérnök feleségem kollégái sikeres szakemberek voltak, s amikor a vállalat, ahol szaktanácsadóként dolgoztak, megszűnt, maguk is össze tudtak hozni egy prosperáló céget.

Jó hangulatban rendkívül intenzív munkát végeztek. Összeszokott társaságukhoz feleségemmel könnyen kapcsolódtunk. Vállalkozásunk ma is működik.

Nyugdíj-nap

40 év szolgálat után, 1992. február 27-én mentem nyugdíjba.

Nyugdíjas időm alatt eleinte hasonló munkatempóban dolgoztam mindaddig, amíg az állatlétszám minimumra csökkent.

Természetesen az állatorvosi magángyakorlatot nem hagytam abba...

A ságpusztai májmételykór

Ságpusztán felütötte fejét a májmételykór
Bár a főállattenyésztőt vonták felelősségre, nem az ő hibája volt, kiálltam mellette
Az alábbi levelet kaptam tőle kényszerű távozása után

Kedves Pista Barátom!

Hirtelen elutazásom következtében csak ezúton köszönhetek el tőled és fejezem ki hálámat szíves barátságodért. Gondolom hogy elhiszed nincs mit sajnálnom, mégis bánt a példátlan eljárásuk. Hogy bajban vannak a takarmányhiány miatt - arról én igazán nem sokat tehetek! Okot nem mondtak nekem semmit, de gondolom a distolozás késedelméért engem okolnak - mert bűnbak kell! Amihelyt voltál szíves a distolra a receptet megírni mindjárt elküldöttem az "Őrangyal" patikába Kanizsára a komát. Azt a választ kaptam, hogy pillanatnyilag nincs raktáron, de meghozatják. Közben zárolták a distolt és most én vagyok az oka, hogy kérni kell. Pedig azt hiszem szegény állatoknak a distolnál is sürgősebb volna a takarmány! A céduládat átadtam Fábiánnak - (a selejtezési jegyzőkönyv láttamoztatását) fizettesd ki alkalmilag!

Ha erre járnál örömmel látnálak mindenkor!

Sokszor üdvözöl a rövid idejű, de őszinte barátság jegyében

Madarász Antal

Keszthely 1953. II. 9.

A szarvasmarha, a sertés és a juh csülökbetegségei

Az állatok tartási körülményeinek a megváltoztatásával, vagyis a legelőre hajtás, egyszersmind a mozgási lehetőség csökkentésével, az istállózás fokozódásával, esetleg igényesebb fajták beállításával mind gyakoribbá váltak a csülökbetegségek, noha a rendszeres csülökápolással valamint a megfelelő istállóhigiéniával jórészt megelőzhetőek. Fellépésükkor viszont már az állatok téteményképességét nagy fokban csökkentik, következésképpen súlyos gazdasági veszteséget okoznak.

Amint említettem, a csülökbetegségek igen komoly gazdasági veszteséggel is járnak, és a súlyosan beteg állat elhullásán, netán kényszervágásán vagy selejtezésén kívül (hogy csak a leggyakoribbakat említsük), a teheneknél nagymértékben csökken a tejtermelés, a hízósertések súlygyarapodása elmarad, romlik a takarmány kihasználtsága, következésképpen megdrágul a hizlalás, a juhoknál például az ún. büdös sántaság során csökken a termelt gyapjú mennyisége, kisebb testsúllyal születnek a bárányok, ugyancsak csökken a tejtermelés stb., de minderről a továbbiakban részletesebben is fogunk szót ejteni.

Azt azonban tudni kell, hogy a csülökbetegségek és olykor azok jelentős következményei jórészt megelőzhetőek volnának, ha sokkal több gondot fordítanánk a hasított körmű állatok csülkeinek ápolására, a megfelelő istállóhigiéniára, esetleg takarmányozásra.

A továbbiakban a szarvasmarha, sertés és juh csülökbetegségeinek összefoglaló ismertetésével, a megelőzés és a korszerű gyógyítási lehetőseinek ajánlásával ezt a nagyon gyakori bántalom okozta veszteség megelőzését kívánjuk elérni. A megfelelő csülökápolással nagyban megelőzhetővé válik a költséges állatorvosi és gyógyszeres beavatkozás és a téteményképesség csökkenésével beállított gazdasági veszteség.

I. A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI

Széleskörű hazai vizsgálatok szerint a sántító tehenek több, mint 90 %-a valamilyen csülök-rendellenességben szenved. A szarvasmarhák csülökbetegségei a leggyakoribb, a termelési eredményeket tekintve pedig a legtöbb gazdasági veszteséget okozó bántalmak közé tartoznak. Természetesen ebben a körben nemcsak a legsúlyosabb, állatorvosi beavatkozást igénylő bántalmakra kell gondolni, mint például a gennyes csülökirha-gyulladás vagy a panaritium stb., hanem az elhanyagolt állapotú csülökszaru túlnövésének és a csülök deformálódásának a különféle formáira is.

A sok-sok eset közül, amelyek a mindennapos állatorvosi tevékenységem során előfordultak, egyet elmondok a közelmúltból példaként.

Egyik alkalommal Pogány községből érkezett a hívás, mely során azt panaszolta a gazda, hogy reggelre egyik tehene nem evett, a jól tejelő tehén csupán egyetlen liter tejet adott. Csak hosszas ösztökélés után állt fel, mikor is az egyik hátulsó lábát annyira fájlalta, hogy nem is nehezedett rá. A fájós lábán a csülke megduzzadt és nagyon fájdalmas.

A vizsgálat során a tehén már rátekintésre is kritikus beteg benyomását keltette. Csak hosszas nógatás után sikerült felállítani, de a beteg végtagot nem terhelve állt a jószág, a jó minőségű széna pedig érintetlenül volt előtte a jászolban.

Mindenekelőtt lázat mértem, mely során a belső hőmérséklete elérte a 41 °C-t. A beteg végtagon a párta körkörösen duzzadt, a környezeténél melegebb és rendkívül fájdalmas volt (1. KÉP). A csülökszaru mindkét hátulsó végtagon jócskán túlnőtt. Bizony az istállóban a higiéniás körülmények is eléggé kedvezőtlen képet mutattak. Még két tehén állt a helyiségben, melyeknél ugyancsak túlnőtt némileg a csülökszaru, de ezeknél semmiféle betegségre utaló tünet nem volt észlelhető. Azért javasoltam a gazdának, hogy mindegyik tehénnél végezze el a csülökszaru szabályozását, mert ezzel nemcsak elkerülheti a csülökbetegség fellépését, de az állatok tejtermelését is növelheti.

A beteg gyógykezelésére meleg, fertőtlenítő párakötést tettem fel a sérült csülökre, antibiotikum- és Calcimusc-injekciót adtam az állatnak, és bőséges száraz almot javasoltam.

Három nap múlva utóvizsgálatot végeztem, mely során a szaruszegély jól láthatóan elvált, és a résen savós, gennyes váladék ürült, mely következtében a fájdalmasság és a sántaság gyorsan csökkent, és az étvágy is lassan visszatért. Az állat hamarosan meggyógyult, de a tejtermelés csak lassan emelkedett. Örömmel láttam, hogy a gazda megfogadta a tanácsomat, és a másik két tehén csülökszaruját is rendbe hozatta.

MIÉRT KELL RENDSZERESEN KÖRMÖLNI A TEHENEKET?

Azért, mert a csülökbetegségek kialakulása, melyekre prediszpozíciós faktorként hat a csülökszaru „kóros” növekedése, sokkal súlyosabb gazdasági veszteségeket okozhat, mint ahogy általában vélik. Nézzük tehát, hogy miből adódik a gazdasági veszteség?

① A tehenek tejtermelése már akkor is csökken, ha a csülökszaru túlnövése kisfokú, vagyis amikor egyszerű ránézéssel megállapítható ugyan, de kifejezett sántaságot még nem idéz elő. Hazai vizsgálatok tisztázták (B. Kovács professzor vizsgálatai), hogy azokban a gazdaságokban, ahol évenként nem szabályozták az állandóan istállózott tehenek csülökszaruját, az állomány 95 %-ában enyhébb vagy súlyosabb mértékben túlnő a csülökszaru. Felmérései szerint ez már enyhe esetben is a tej napi fél-egy liter csökkenésével járt még akkor is, ha az állat semminemű csülökbetegségre utaló tünetet nem mutatott.

A komolyabb fájdalommal, sántasággal együtt járó csülökbetegségek esetében pedig 3-4 liternyi tejcsökkenés illetve akár a tehenek teljes elapasztása is bekövetkezhet.

② A túlnőtt vagy deformálódott csülkök esetében a hízóállatok súlygyarapodása is csökken. Az elvárhatónál kevesebb lesz a felvett súly és romlik a takarmány kihasználása. Más szóval ugyanolyan testtömeg-gyarapodás eléréséhez több takarmányra lesz szükség, ami megdrágítja a hizlalást.

B. KOVÁCS az egyik gazdaság 1000 férőhelyes bikatelepén végzett vizsgálatai során megállapította, hogy az állatok csülökszaruja túlnőtt, a sántító bikák száma is 17-20-ra növekedett, az átlagos havi súlygyarapodás pedig alig érte el a 24-28 kilogrammot egyedenként.

③ Az elhanyagolt vagy szakszerűtlenül végzett körmölés következményeként a kevésbé ellenálló tehenek rendszerint csak a második vagy harmadik laktációig maradnak termelésben, a súlyosbodó sántaságuk miatt fokozatosan selejtezni kell azokat.

④ A túlnőtt vagy deformálódott csülök irhájában zúzódások keletkezhetnek, és savós esetleg gennyes csülökirha-gyulladás alakulhat ki, amint arról a leírt pogányi esetben olvashattunk.

⑤ A végtag állásának megváltoztatása az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros elváltozást indíthat meg.

⑥ Az apaállatoknak csökken a fedezési kedve.

⑦ Nem egy esetben a csülökbetegségre illetve a mozgás hiányára vezethető vissza az ellés után a méh hiányos involúciója (visszaalakulása), ami rontja az ellési forgót, vagyis növeli a két ellés közötti időt, ami szaporulatvesztéssel, nem egyszer pedig méhhurut kialakulásával is járhat. Ennek pedig számos egyéb káros következménye is lehet, és átmeneti vagy éppenséggel akár végleges meddőség is kialakulhat.

A fellépő méhhurut gyógykezelése olykor többszöri állatorvosi beavatkozást és gyógyszerköltséget is igényel, és a termékenyítések számának növelésével is járhat.

⑧ A csülökbetegségek kialakulása akár nehéz ellést is okozhat.

⑨ Az utóbbi években az állattenyésztés területén az állategészségügy és az állatjólét központi téma az EU tagállamaiban, mivel – többek között – az intenzív, csúcsgenetikájú tejtermelő tehenek érzékenyebbek a környezet hatásaival, és a mozgásszervi betegségekkel szemben szintén. Hazánkban is a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben a nagy mennyiségű tejtermelés, valamint a kiváló küllemi tulajdonságok figyelembevételével a hosszú, hasznos élettartam elérése a cél. Hazánkban a tejelő tehenek selejtezésének több, mint 10 százaléka a sántaság következménye (TŐZSÉR és munkatársai, 2010.).

A RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA

A szarvasmarha főujjának csülkei a patához hasonló szerkezetű, páros, szimmetrikus körömképletek. A csülkön a párta, a fal, a talp és a sarokvánkos különböztethető meg.

A páros ujjú állatokon, így a szarvasmarhán is, a csülökszaru állandóan képződik, a szarutok állandóan növekszik, ami legjobban a hegyfali és oldalfali szarun figyelhető meg.

A csülökszaru havonta általában 6-10 millimétert növekszik. Azokon az állatokon, amelyek szilárd és száraz talajon szabadon rendszeresen mozognak, a szaru növekedése és kopása rendszerint nagyjából azonos mértékű, és a hegyfali valamint sarokfali szaru egyformán, arányosan kopik.

Azokon az állatokon viszont, amelyek keveset vagy egyáltalán nem mozognak, a szaru hónapok alatt feltűnően túlnő. Ezt látjuk az állandóan lekötött teheneken, amelyek állásukban előre és hátra illetve jobbra és balra legfeljebb csak egy-két lépést tehetnek.

A csülökszaru hiányos kopásának következményei valamennyi csülkön jelentkeznek.

A CSÜLÖKSZARU TÚLNÖVÉSÉNEK A KÖVETKEZMÉNYEI

➀ Istállócsülökről akkor beszélünk, a a hegyfal kisfokú túlnövése figyelhető meg (2. KÉP).

➁ A papucscsülök során a hegyfal nagyobb mértékben túlnő és felhajlik (3. KÉP).

➂ Ollós csülökről akkor beszélünk, amikor egyik vagy mindkét csülök a középsík irányában túlnő és keresztezi egymást (4. KÉP).

➃ A görbe csülöknél – mely a hátulsó végtagokon gyakoribb – a túlnőtt hegyfali rész dugóhúzószerűen megcsavarodik. A külső oldal és sarokfal viszont erősen domború, a szarufal áthajlik a talpi felületre is, ami nyomást gyakorol az irhára (5. KÉP).

A szaru túlnövekedése miatt a csülök nemcsak deformálódik, hanem az alakváltozásnak számos káros következménye is van. A csülök terhelési viszonyainak a megváltozásával a csülök irhájában keringési és táplálkozási zavarok, nyomási atrófiák (sorvadás) és gyulladásos folyamatok keletkeznek, ami zavarja a szaru szabályos termelődését.

A saroktájék irhájában zúzódások keletkeznek, ami irhagyulladásra vezet, a csülökszaru túlnövése az ujjtengely és a végtag állásának megváltozását is maga után vonja , ami az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros elváltozást indít meg.

E kóros folyamtok többsége klinikailag tipegő állásban, kötött mozgásban, sántaságban nyilvánul meg. Az utóbbiak a kötötten tartott, ritkán mozgatott teheneken hosszú időn át rejtve maradhatnak, ami késleltetheti a bántalom felismerését.

HOGYAN ELŐZHETŐ MEG A RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA?

Lehetőleg a szarvasmarhák mozgatásával kell elérni, hogy a szaru növekedése és kopása eredményes legyen. A mozgatás módszere többféle lehet TAMÁS professzor ajánlása szerint.

1. Lekötés nélkül szabadon mozgó teheneken a csülökszaru kopása akkor kielégítő, ha a közlekedő terek, az etetőfolyosó és fejőházi felhajtó út valamint a várakozó terület padozata megfelelő koptató hatású (pl. érdes beton) és elég hosszú. Ahol erre nincsen lehetőség, ott olyan jártató pályát célszerű kialakítani, hogy a tehenek a fejés után 500-1500 méteres úton menjenek vissza a tartózkodási helyükre.

2. Az állandóan istállózott, lekötött teheneket naponta mintegy 1500-2000 méteres, szilárd burkolatú pályán kell jártatni.

3. A tenyészbikák naponkénti, rendszeres jártatása elengedhetetlen.

4. A jártatást előnyösen egészíti ki a legeltetés. A legelő talajának a minősége azonban tapasztalat szerint nem alkalmas a csülökszaru kielégítő mértékű koptatásához. Az állatokat az istálló és a legelő között legalább részben célszerű betonúton hajtani.

5. A szarvasmarhák karámban tartása előnyös, de ennek a talaj rendszerint nem koptató hatású. A karámok egy részének talaja annyira sáros, hogy az a csülökszarut és a lábvég bőrét kifejezetten károsítja.

Ahol az állatokat nem vagy nem rendszeresen jártatják – és hazai viszonyok között és főleg a kistermelők körében ez a gyakoribb – a csülökdeformitásokat csülökápolás, körmözés útján kell megszüntetni illetve megelőzni.

1. Körkörös duzzanat a pártaszélen (pogányi eset)

2. Istállócsülök

3. A hegyfal nagyfokú túlnövése

Papucs-csülök

 

4. Ollós csülök

5. Görbe csülök

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. szeptemberében.)

Lengyel állatorvostan-hallgatók a sertéstelepen

Lengyel állatorvos-hallgatók érkeztek tapasztalatcsere-látogatásra a magyarsarlósi sertéskombinátba, mely az országban is korszerű volt és a termelési eredményei is jócskán meghozták a kormány tetemes ráfordítását. Nejem, mint a sertéságazat vezetője mutatta meg a telep technikáját és technológiáját, valamint ismertette a termelési eredményeket. Miután a lengyelek jól beszéltek németül, ezúttal is tolmács-szerepbe kényszerültem. Amint látható, meg voltak elégedve az ittlétükkel, nem mellékesen az is kedvező hatással bírt, hogy egy fiatal agrármérnök hölgy volt a menedzserük.

A szakmai megbeszélések után feleségem büszkén fogadta az elismerésüket az általa létesített rózsakertről a telep körül. Nem csupán éppen különböző színekben pompáztak, de nagyszerű illatot árasztottak szirmaik.

Eztán pedig végképp lenyűgözte őket azzal, hogy elmondta, hogy a rutinmunkának számító malacherélést nemcsak állatorvos végzi, hanem ő is be szokott segíteni. Riasztotta az ivartalanító asszonybrigádot és be is mutatta a telepen alkalmazott ivartalanítási technikát. (Persze ha nem a nejemről lett volna szó, ezt a látványos jelenetet nem engedtem volna át.) És meg kell jegyeznem, hogy a csinos fiatal hölgyre ("módszerére") jobban oda is figyeltek ifjú növendék kollégáim.

Kaposvár, ahol a Mesterséges Termékenyítő Főállomás vezető szakállatorvosa lettem (2)

Az igazgató úrékkal nagyon jó baráti kapcsolatba kerültem, amíg néhány év múltán szakmai nézeteltérés alakult ki köztünk, ez azonban inkább elhidegülést, de semmiképpen nem ütközést jelentett.

Tagja voltam a Somogy megyei tenyészbikákat bíráló, majd felvásárló bizottságnak, én végeztem a megvásárolt tenyészállatok egészségi vizsgálatát. Rendszeresen ellenőriznem kellett a helyszínen, vagyis a termékenyítő helyen is az inszeminátorokat.

Visszatérve az igazgató úrhoz, nagy pártember volt s nemrég végezte az agráregyetemet levelezőn. Amikor havonta szakmai konzultációra kellett mennie Budapestre, mindig ketten mentünk, hiszen a szaporodásbiológia állatorvosi ismereteket igényel. Egyébként rettegtek tőle az állatorvosok! Bizonyára a szakmai féltékenység miatt nem szerette és üldözte állatorvos beosztottait.

Én azonban eleinte nagyon jó viszonyban voltam vele, többször náluk vacsoráztam. Sajnos később annak ellenére, hogy komolyabb okát tudnám, ez a viszony megromlott, feszültté vált. Ennek eredményeképpen úgy éreztem, hogy nem jó helyen vagyok - és kezdtem mozgolódni.

Szabad időmet gyakorta a könyvtárban töltöttem, komolyan foglalkoztam szakirodalommal, és miután rendelkezésemre állt a laboratórium, kísérleteket is folytattam, azok eredményeit pedig az Állatorvosok Lapjában publikáltam.

Az igazgató úr igényelte volna, hogy szerzőtársként őt is tüntessem fel a kísérleteimet tartalmazó dolgozaton (kevert sperma alkalmazása, amikor a termékenység fokozására a szarvasmarha spermához juhondót kevertem, mely szignifikánsan növelte a fertilitást, vagy a tehenek service periodjának lerövidítése gyógyszerek útján stb.). Miután nemcsak az ötlet, de annak teljes végrehajtása is az én munkám volt, erre nem voltam vevő, amiért neheztelt rám.

A kevert-spermás dolgozatom és téma ismertetésére meghívót kaptam Budapestre, az Akadémia állatorvosi szektorába.

Az igazgató úr ahelyett, hogy örült volna, ridegebb lett, mint valaha is volt, és a gyakori állatorvoscsere átka velem sem szűnt meg a keze alatt. Én is a váltáson gondolkoztam, amikor kapóra jött a belvárdgyulai téesz elnökének, Fischer Ferencnek a javaslata, miszerint megkétszerezi a fizetésemet, jöjjek vissza Belvárdgyulára pécsi lakhatással.

Irány Kaposvár, ahol a Mesterséges Termékenyítő Főállomás vezető szakállatorvosa lettem (1)

1964-et írtunk, amikor Kaposvárról eljött értem Pécsre (ahol a Termékenyítő Állomáson dolgoztam) a kaposvári főállomás igazgatója, miszerint ott megüresedett egy vezető szakállatorvosi állás és szívesen venné, ha átjönnék. Átjöttem! A fizetésben is megegyeztünk. Itt a laboratóriumot is vezetnem kellett, a bikasperma bírálatát és a termékenyítésre előkészítését. Az igazgató laikus pártember volt, ezért kellett a vezető szakállatorvos.

Kaposváron 25-30 inszeminátor dolgozott, ezek munkáját, továbbképzését kellett irányítani. Írtam egy 30 oldalas könyvecskét és inszeminátor-képző tanfolyamot vezettem. Az inszeminátorok csoportképén középen állok.

Igen eredményes kísérleteket folytattam itt azzal, hogy a bikaspermát birkáéval kevertem, ezzel az ondósejtek aktívabbakká váltak és mindenféle plusz költség nélkül sikerült növelni a termékenyülési eredményeket. A dolgozat a módszerekről és eredményekről nemcsak az Állatorvosok Lapjában, de a Magyar Mezőgazdaság c. hivatalos lapban is megjelent. Olykor a bikákat is én ugrattam ondóvétel céljából.

Sipos Kálmán, aki ugyan az egyetemen kezdte, de úgy látta, jobb lesz, ha jelentkezik inszeminátornak. Érdekes ember volt, sokszor elbeszélgettem vele a hivatalos témákon kívül is. Volt egy unokatestvére, aki elvégezte az állatorvosit, de nem volt gyakorlati ember, hát ketten jártak a praxisba. El is terjedt a környéken a mondás, egyiknél a diploma, másiknál a tudás.

A MADARAK PARATYPHUSA

(olv. paratífusz) „szalmonellózis

A Kistermelők Lapja utóbbi számában olvashattuk, hogy a hazánkban is gyakori, világszerte óriási veszteségeket okozó baromfitífusz főként a fiatal csirkék (többek között az ún. fehér hasmenéssel és ízületi gyulladással, valamint az ún. kelésgyengeséggel járó) betegsége, amit a Salmonella gallinarum és a S.pullorum nevű baktériumok idéznek elő. Megismertük a fertőzés módját, az orvoslás és védekezés lehetőségeit és a bántalom szavatossági megítélését.

Ezúttal a madarak paratífuszáról fogunk szót ejteni, amit a fentieken kívül egyéb Salmonella szerotípusok okoznak. Ez a modern baromfitartás egyik leggyakoribb baktériumos betegsége, amelynek jelentőségét csak fokozza, hogy ezek a szerotípusok az embert is megbetegítik. Az egész világon előfordul.

KÓROKTAN

A szalmonella csoportba tartozó pálcika alakú bacilusokat első ízben SALMON nevű állatorvos mutatta ki elhullott sertésekből 1885-ben munkatársaival. Innen ered az elnevezés. Szalmonellózis gyűjtőnéven foglaljuk össze ugyanis azokat a betegségeket, amelyeket a Szalmonella nemzetségbe tartozó baktériumok idéznek elő. A madarak paratífuszát mindazon Salmonella-szerotípusok előidézhetik, amelyek az állatokban paratífuszt, az emberekben étel- (hús-) fertőzést okoznak. Ennek ellenére legáltalánosabban előfordulóknak a Salmonella typhimurium, a S.enteritidis, a S.hadar és a S.anatum tekinthetők.

A baromfi-paratífuszt előidéző szalmonellák feltételesen kórokozók. A naposcsibék szájon át történő fertőződésekor az egyes törzsek megbetegítő-képessége eltérő – például attól függően, hogy a törzs melyik fágtípusba tartozik és hogy hordoz-e virulenciaplazmidot.

JÁRVÁNYTAN

Előre kell bocsátani, hogy a paratífuszt okozó szalmonellák elsősorban a néhány napos, két hétnél fiatalabb állományokban okoznak veszteségeket.

MILYEN TÉNYEZŐK JÁTSZANAK SZEREPET A VESZTESÉGEK KIALAKULÁSÁBAN ÉS A BETEGSÉG TERJEDÉSÉBEN?

(Varga professzor után)

1. A veszteségek kialakulásában szerepet játszanak a szállítási, tartási és takarmányozási hibák. Kísérletekkel igazolták, hogy a hideg istállóban való tartás jelentősen fokozza a fiatal csibék szalmonellák iránti fogékonyságát, növeli a baktériumürítés idejét, sőt hideghatásra az addig szalmonellákat nem ürítő állatok is ürítőkké váltak.

2. A baktériumürítés sokkal intenzívebb és tartósabb, ha a csibék egészen fiatal korban fertőződnek. A bélsárban főleg a fiatal állatok ürítenek sok szalmonellát körülbelül 6 hetes korukig. Az idősebb állatok jóval ritkábban szalmonella-ürítők, igaz, hogy egyesek közülük tartósan.

3. A bélsárral ürülő szalmonelláktól ered az úsztatók, fürösztők, pocsolyák fertőzöttsége és ezzel fertőzést közvetítő szerepe, mert ezekben a meleg időszakokban a szalmonellák el is szaporodnak.

4. A mikotoxin-tartalmú takarmányok etetése is növeli a fogékonyságot.

5. Gyakran más fertőző, főleg vírusos bántalmak (pl. fertző burzitisz stb.) és parazitás fertőzések (pl. kokcidiózis) miatt legyengült fiatal állományokban, mint szövődményt okozó csírák, okoznak tömeges veszteséget.

6. Kokcidiózis esetén nagyobb mérvű és tartósabb a szalmonella-ürítés.

7. Ugyancsak növeli a szervezet fogékonyságát, így segíti a fertőzés terjedését a vedlés is. Erre tekintettel kell lenni a mesterséges vedletéskor.

8. Ugyanez vonatkozik a takarmány csökkentése utáni időszakra is, például a vágás előtti koplalás során a begyben növekedhet a szalmonellák száma.

9. Fontos szerepet tölt be a fertőzési lánc fenntartásában a germinatív fertőzés. Ez akkor alakul ki, ha a szalmonellák a vérrel a petetüszőkbe jutnak és ott tartósan megtapadnak. Szennyezett alomra tojt tojások esetén a fertőzött állatok kloákáján keresztül préselődő tojásokba is bejuthatnak a szalmonellák.

10. Szintén jelentős a bélsárral szennyezett takarmány, a fertőzött húsliszt vagy tojáshéj fertőzést közvetítő szerepe.

11. A nem szakszerűen üzemelő tojást több állományból gyűjtő keltető állomások igen nagy szerepet játszanak a fertőzés terjesztésében.

12. A szalmonellák a levegővel is terjednek.

13. Jelentős szerepet játszanak a szalmonellózis terjesztésében a külföldről származó fertőzött takarmány-alapanyagok (hús-vér-halliszt), melyekkel újabb Salmonella-szerotípusok hurcolhatók be.

14. Nem becsülendő le a vadmadarak, rágcsálók és a baromfival kapcsolatba kerülő emlősállatok fertőzést közvetítő szerepe.

A ragályfogó tárgyak fertőzést közvetítő szerepét a baromfitífusz leírásánál olvashattuk.

KÓRFEJLŐDÉS

A megbetegítő-képesség tekintetében sok a hasonlóság a baromfitífusszal azzal a különbséggel, hogy a S.gallinarum – bár a korral csökkenő mértékben, de – minden korban megbetegedést okozhat. A paratífuszt okozó szalmonellák viszont önállóan elsősorban a kéthetesnél (szövődményesen négyhetesnél) fiatalabb állatokat betegítik meg, a felnőttek többnyire Salmonella-hordozók.

A néhány napos állatok különlegesen nagy fogékonyságát a normális bélflóra kialakulásának hiányával is magyarázzák.

A szájon át végzett mesterséges fertőzés után a S.enteritidis a fertőzést követő 12 óra múlva már kimutatható volt a májból és a szívizomzatból, leggyakrabban a begyből, a mirigyes gyomorból, a bélcsatorna alsó szakaszából és a bursa Fabriciiből.

TÜNETEK

A fiatal állatokban a tünetek szinte azonosak a baromfitífuszéval, amint azt a Kistermelők Lapja előbbi számában olvashattuk (hasmenés, nehéz légzés, ízületi gyulladás, sántítás, bénulások stb.). A felnőtt állatokban a fertőzöttség többnyire inapparens (klinikai tünetekben nem mutatkozó), legfeljebb a tojáshozam csökkenése figyelhető meg.

Az állatokban paratífuszt okozó valamennyi Salmonella-szerotípus megbetegítheti az embert is. Ezek az emberre nézve is fakultatív patogének. Az ember szalmonella-fertőzéseinek kb. 80%-a állati eredetű élelmiszerektől (tojástól, tojástartalmú ételektől, cukrászsüteményektől, fagylalttól, baromfihústól, ritkábban sertéshústól, illetve belsőségeket is tartalmazó töltelékárutól, disznósajttól, májas- és véreshurkától stb.) ered. Ritkán nyers tej vagy ivóvíz, szennyvíz a fertőzés forrása. A tünetek 12-24 órás lappangási idő után jelentkeznek.

ORVOSLÁS

Bár a baromfitífusznál felsorolt gyógyszerekkel (szulfinamidok, antibiotikumok és különösen fluorquinolon származékokkal a paratífusz során is érhetünk el eredményt, de ha az ellenálló képességet csökkentő tényezőket vagy hajlamosító vírusos fertőzöttséget nem szüntetjük meg, a gyógykezelés a legjobb esetben is csak átmeneti eredményt hoz.

VÉDEKEZÉS

1. A védekezés érdekében legfontosabb a tojásgyűjtés, a keltetés, a letelepítés, a nevelés higiéniai szabályainak betartása.

2. Az ellenálló képesség fenntartása.

3. Szalmonelláktól mentes takarmány adása.

4. A rovar- (alombogár-) és rágcsálóirtás.

A tenyészállományokat legalább a leggyakrabban előforduló S.tiphimurium és S.enteritidis szerotípusoktól előbb-utóbb mentesíteni kell. A hazai mentesítési programról a kezelő állatorvos ad tájékoztatást.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapja hasábjain 2015. januárjában.)

Falusi lakodalmak (10)

1. A rezesbanda és a szakácsok
2. A segítő asszonyok
3. A lakodalomba igyekezve
4. Az ifjú párra várva
5. Jönnek!
6. A pár és a koszorúslányok, vőfények, közeli hozzátartozók
7. Csak divatosan!
8. Ünnepi ruhák
9. Menet vacsorára

Falun tartottuk a lakodalmunkat, de nem olyan "nagy fajtát". Nem voltunk sokan. Az esküvőnk előtt közvetlenül még beteghez hívták, nem mentette ki magát, és ellátta az állatokat. Abban sem voltam biztos, hogy pontosan odaér. Akkor azt hittem, ezt soha nem fogom neki megbocsátani - meséli a szerző felesége.

(Ha bármelyik fejezetcímre klikkel, ez minden esetben egy link, a bejegyzés megjelenik.)

A téma házhoz jön

A szerkesztőségbe küldött olvasói leveleket rendszerint továbbították, amire vagy a Lap hasábjain vagy privát levélben kapott az érdeklődő választ.

***********************************************************************

Falusi lakodalmak (9)

Vonul a násznép a vacsorára. Túl a hivatalos egybekelésen és fényképezésen ilyenkor kicsit nagyobb a keveredés. Némelyek már nem szomjasak, de mindenki éhes, a cipők a táncra várnak, a jónép meg mulatni szeretne végre.

Felkérés

Gyakorta tartott előadásokat, többször felszólalt szakmai konferenciákon. 1980. március 25-én "A sertéstelep-vezető feladatai az állategészségügyi prevenció megszervezésében. Fontosabb sertésbetegségek felismerése és az ellenük való védekezés módjai" volt a témája.

**************************************************************************

Falusi lakodalmak (8)

Egy eladósorban levő leány viselete 1922-ből, aki történetesen édesanyám Mici nevű barátnője.

Minden esküvőnek megvan a maga története. Nejem szülei 1936-ban házasodtak, amikor annyira sok esküvő volt egyszerre, hogy hétköznap is tartottak lagzit. Az övék sem hétvégére esett. A házasság tartósságát azonban ez cseppet sem befolyásolta.

Cserkészcsapatban

Miután nagyon szerettem a természetet és elfogadtam a valláserkölcsi normákat, ugyancsak jól éreztem magam a cserkészcsapatban, ahol őrsvezető lettem. Egyszer részt vettem egy táborozáson is a Krasznahorka melletti Szádellői-völgyben.

*************************************************************

Csak divatosan!

A két kisfiú az 1940-es évek viseletében pózol a kamerának. O. Gyuri és G. Géza. Utóbbi sajnos már itt hagyta az árnyékvilágot.

A kötény annyira ünnepi, hogy még a hajtás is élesen látszik rajta. A felsőt vagy blúzt csak löbinek hívták az asszonyok egymás között. Összességében ez a takaros ruha egészen biztosan nem látott konyhát!

Tetanusz

A CLOSTRIDIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK VIII.

Lapunk előbbi számában olvashattuk, hogy a Cl. tetani nevű pálcika alakú csillós baktérium, mely a talaj felületes rétegeiben – különösen a jól trágyázott talajban – majdnem mindenütt előfordul, amikor megfelelő oxigénmentes körülmények közé, így például zúzott, szúrt, szakított sebekbe kerül, egy nagyon hatékony mérget termel, mely az ember vagy állat izomzatának „görcsös” állapotát váltja ki, és sokszor szinte elviselhetetlen fájdalmak között a fertőzött ember vagy állat halálát okozza.

Részletesen megismerhettük a lovak megbetegedését, a bántalom tüneteit, az orvoslás és védekezés lehetőségeit.

A továbbiakban a sertés, a szarvasmarha, a kiskérődzők és a húsevők (kutya, macska) fertőzését, az orvoslás és védekezés lehetőségeit valamint az ember megbetegedését fogjuk ismertetni.

Sorozatunk befejezéseként pedig egy olyan Clostridium-fajról, nevezetesen a Cl. novy B típusáról fogunk szót ejteni, mely toxinja a kocák minden előzmény nélküli hirtelen elhullását okozza.

TETANUSZ (A sertés megbetegedése)

A tetanusztoxin okozta izomgörcs (merevgörcs, farkasgörcs, szarvasbetegség) a sertés esetében általában sebfertőzésre vezethető vissza.

Amint arról az előbbiekben már szó esett, a kórokozó Clostridium tetani kevéssé ellenálló anaerob baktérium (anaerob mikroorganizmus, mely csak oxigénmentes környezetben képes szaporodni), mely főleg spórás formában a talaj felületes rétegeiben majdnem mindenütt megtalálható. Különösen ott gyakori, ahová az emlősállatok bélsarával vagy szerves trágyával kerülhet.

HOGYAN TÖRTÉNIK A SERTÉS FERTŐZŐDÉSE?

A fertőződés többnyire olyan sebzésekhez társul, amelyek könnyen jutnak a földdel és trágyával érintkezésbe.

A sertések fertőződésére a harapott sebek, az ivartalanításkor, a farokcsonkításkor, a fülcsipkézéskor vagy a fülgombozáskor, a szegletfogak lecsípésekor keletkezett sebek szolgáltatnak alkalmat.

Újszülött malacokban a köldökzsinór csonkja, nehéz elléskor, ha szennyezett kézzel avatkoznak be, a hüvely és a méh nyálkahártyájának a sérülése képezhet bemeneti kaput. A nem fertőtlenített bőrfelületekrő la fecskendő tűjével is kerülhet spóra az állatok szöveteinek a mélyébe.

A Cl. tetani általában csak a fertőzés kapujában szaporodik el és itt „mérgező” toxinokat termel, melyek részben a nyirokárammal, részben a vérárammal is főleg az idegpályák mentén jutnak a központi idegrendszerbe, és ott a mozgatóidegek fokozott ingerlékenységét idézik elő. Az idegrendszerben egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódott toxin mind nagyobb területen betegíti meg a mozgatóideg-sejteket, majd ezáltal a kezdetben csak egyes izmokra, izomcsoportokra szorítkozó görcsös állapot általánossá válik, és végül megbénul a légzőközpont (SZABÓ I.).

TÜNETEK

A betegség első tünete a rágóizmok merevgörcse, és némelykor csak erre korlátozódik, a görcs azonban többnyire az egész testre kiterjed és a gerincoszlop fel- vagy lefelé görbül.

Tehát a csontvázizmok merevgörcse a rágóizmokban, általában a fej izmaiban jelentkezik, és lassan terjed tovább a többi izomra. Ennek megfelelően először a szájzár alakul ki. Ha pedig a görcs az egész testre kiterjed, a mozgás feszessége, majd fűrészbakszerű állás, merev fej- és testtartás figyelhető meg.

Súlyos esetben az állatok előre- illetve hátrafelé nyújtott lábakkal hason fekszenek. a fülkagylók függőlegesen és mereven állnak. A faroktartás is merev és nyújtott. A hasizmok görcse a has fel- illetve behúzódását okozza. A hasprés és a borda közötti izmok görcse miatt a lélegzés szapora és felületes.

A fokozott reflexingerlékenység következtében a legcsekélyebb ingerek a görcsös állapot súlyosbodását váltják ki.

Az esetek nagy része elhullással végződik, amely néhány napos megbetegedés után következik be. Az elhullás közvetlen oka szívbénulás illetve fulladás és kimerülés. Az elhullott állatok felboncolása során nem találunk jellemző elváltozásokat.

ORVOSLÁS

A betegség gyógykezelésére a gyakorlatban ritkán kerül sor. Ilyenkor a fertőzés bemeneti kapuját a sebkezelés általános szabályai szerint kell ellátni, az elhalt szöveteket el kell távolítani és alaposan fertőtleníteni. Tüneti kezelést lehet alkalmazni görcsoldó szerek applikálásával, esetleg tetanusz-antitoxin tartalmú vérsavó és a tetanusz-bacilusokra hatékony antibiotikumok alkalmazásával, de ez már állatorvosi feladat.

VÉDEKEZÉS

Sokkal járhatóbb út a betegség megelőzése! Legfontosabb feladat az előbbiekben már felsorolt sebészeti és szülészeti beavatkozások alkalmával az aszepszis szabályainak a betartása, sérülések esetén pedig a sebek gondos ellátása.

A passzív és aktív védettség kialakítására egyaránt megvan a lehetőség. Ha valamilyen műtéti beavatkozás vagy sérülés ezt indokolná, a passzív védettség 1500-5000 NE antitoxin mennyiség bőr alá fecskendezésével érhető el.

Az aktív védettség is kialakítható Tetanus-vakcina alkalmazásával,mely során kétszeri oltás kb. egy esztendeig tartó védettséget ad. A vakcina kiválasztása és alkalmazása állatorvosi feladat.

ELFOGYASZTHATÓ-E A TETANUSZOS ÁLLAT HÚSA?

A tetanusz sebfertőzéses bántalom. A tetanuszos állatok húsa az ember egészségét nem veszélyezteti, a toxinok a gyomor emésztőnedveinek a hatására tönkremennek, mások szerint a gyomor nyálkahártyáján át nem szívódnak fel, hanem az epe és a pankreasz (hasnyálmirigy) váladéka teszi a toxinokat hatástalanná (CSISZÁR).

Miután azonban gyakori a hiányos elvérzés, esetleg gennyes folyamatok is csatlakoznak (amint arról már asz előbbiekben szó esett a tetanusz-bacilus különösképpen a gennykeltő csírák társaságában találja meg a szaporodásának a feltételeit) a tetanuszos állat levágása során mindenképpen ajánlatos állatorvosi vizsgálatot kérni a hús fogyaszthatóságának az elbírálására.

A SZARVASMARHA TETANUSZOS MEGBETEGEDÉSE

Szarvasmarhában a sérüléseken kívül az előgyomrokat sértő idegentestek is okozhatják a fertőzést, legtöbbször azonban az ellés után a szülőúti sérülésekből, borjakon a köldökcsonk fertőzéséből indul ki.

A betegség emésztési zavarral kezdődik, a kérődzés leáll, a bélsár- és vizeletürítés is szünetelhet. Felhívja a bajra a figyelmet a pislogóhártya előesése és a szemgolyó kidülledése.

Olykor a fej- és nyaktartás merev, a nyakizomzat deszakakemény, a nyak oldalra nem hajlítható. ugyancsak jellemző a fűrészbakállás szétterpesztett lábakkal, a merev járás és a merev faroktartás. A tejtermelés csökken.

A betegség elleni védekezés, a gyógykezelés, a szérumos gyógyító vagy a vakcinás megelőző oltás ugyanúgy történhet, ugyanolyan adagolásban, mint azt a lovak esetében megismerhettük, természetesen a kezelő állatorvos utasítása szerint.

A JUHOK MEGBETEGEDÉSE

A lovak után a kiskérődzők a legérzékenyebbek a tetanuszra.

Egyik alkalommal Lothárd községből telefonált egy gazda, hogy néhány napja megnyírták a juhait, és két állat nem eszik, nem kérődzik és nem mozog. Segítséget kér.

A helyszínre érve nem nagyon kellett vizsgálódnom, mert az előzmények is tetanuszra utaltak. ugyanis a beteg állatok a környezetük iránt egyáltalán nem érdeklődve, lábaikat fűrészbakszerűen szétterpesztve mereven álltak, fejüket kissé előrenyújtották, füleik pedig mereven elálltak.

Csak fokozott ösztökélésre voltak hajlandók megmozdulni, amikor végtagjaikat nagyon nehézkesen, feszesen vitték előre. Bár elmondtam, hogy a kórjóslat nagyon kedvezőtlen, a gazda kérte, hogy kíséreljük meg a gyógykezelést. Adtam az állatoknak tetanusz elleni szérumot, antibiotikumot, megkíséreltük a sérüléseket megkeresni, és azokat sebészileg ellátni.

Sajnos mindkét állat elhullott két nap múlva. Felvetődik a kérdés, hogy mikor jelentkezik a juhoknál leggyakrabban a tetanusz? A herélés, a farokcsonkítás, nyírás és ellési sebek kapcsán. Az újszülött bárányokban a köldökfertőzés következtében akár istállójárvány formájában is jelentkezhet a bántalom.

A tünetek és a gyógyítás az előbbiekben elmondottak szerint történhet. A betegség megelőzésére tetanusz vakcinák vannak forgalomban (pl. Equilis tetanusz vakcina, mely adagja egy ml izomba és 10x1ml kiszerelésben kapható), melyek alkalmazása az állatorvos utasítása szerint történhet.

Kecskéken a juhokéhoz hasonló tünetekben lép fel a tetanusz.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK KUTYÁKON?

Kutyában többnyire a végtagok sérülései, de nem egyszer a fogváltással kapcsolatos nyálkahártya-sérülések, műtéti sebek fertőződése okozza a tetanuszt.

A beteg kutyákban először többnyire a fejen észleljük az izmok merevgörcsét. A homlokon hosszanti ráncok képződnek, a szájszeglet hátrahúzódik, és az állat arckifejezése nevetéshez hasonlít („rókamosoly”). A fülek rendellenesen mereven felfelé állnak, majd a nyak-, a bordaközi és a végtagizmok is megmerevednek. Az állatok fűrészbakszerűen állnak vagy mereven eldőlnek.

Kezdetben a tekintet merev, a szem kidülled, széttérő kancsalság és szájzár jelentkezhet. A pislogóhártya gyakran előesik. Az állat szétterpesztett lábakkal mereven áll és jár. Előrehaladottabb esetben a kutya nem tud lábra állni, merevgörcsben, hátrahajlított nyak- és fejtartásban fekszik. A halál 1-2 héten belül bekövetkezik.

A kezelés kilátásai általában kedvezőtlenek. A sebzéseknek gyakran kitett kutyák megelőzés céljából 6-8 hetes időközben 2 alkalommal tetanusz-anatoxin befecskendezésével immunizálhatók.

A TETANUSZ TÜNETEI EMBEREN

A betegség gyógykezelése, megelőzése orvosi feladat, ezért csak a tüneteket ismertetjük röviden, tájékoztatásképpen. Az állatokhoz hasonlóan a tetanuszt az emberen is a seb mélyéből felszívódó ugyanolyan toxin okozza, mely a perifériás mozgatóidegek mentén vagy a véráram útján jut el a központi idegrendszerbe.

TÜNETEK

A lappangási idő 2-50 (általában 5-10) nap. A leggyakoribb tünet az állkapocs merevsége. Emellett észlelhető még nyelészavar, nyugtalanság, ingerlékenység, tarkókötöttség, fokozott izomtónus a végtagokban, fejfájás, láz, torokfájás, borzongás, tónusos (=izomfeszülés) görcsök.

Amint a betegség előrehalad, a végtag-, nyak- és törzsizmok rigidek (merevek), spaztikusak (görcsös) lesznek, a beteg nem tudja a nagyfokú tónusfokozódás következtében a száját kinyitni (szájzár), kezét a szájához emelni. Ez még fokozódik, ha inni vagy enni akar.

Az arcizmok tónusos görcse jellemző arckifejezést ad, széthúzott szájzuggal, fölhúzott szemöldökkel. a záróizmok görcse vizeletretentiót és székrekedést okoz.

A jellegzetes, kiterjedt verejtékezéssel járó, fájdalmas generalizált (általános) tónusos spasmust (görcs) csekély ingerek, pl. huzat, zaj vagy akár az ágy meglökése is kiválthatják. A generalizált spasmusok során a mellkasfal izmainak a merevsége miatt a beteg nem tud beszélni, kiáltani. Ilyenkor a légzés is akadályozott. Az öntudat – beszűkülve – megmarad a rohamok alatt is.

A CLOSTRIDIUM NOVY FERTŐZÉS, A KOCÁK HIRTELEN ELHULLÁSA

Csak nagyon kevés olyan hirtelen elhullást okozó sertésbetegség van, melyek során az állat – az elhullás előtt pár órával – még normálisan viselkedik, azon semmiféle betegségre utaló tünet nem látható. A Clostridium novy heveny fertőzése épp egy ilyen kórkép, mely leginkább az idősebb hízókat valamint a tenyészállományt – elsősorban a kocákat – érinti. A hirtelen elhullás tavasszal és nyáron gyakrabban jelentkezik, és elsősorban a négynél többször ellett, jó kondícióban levő kocáknál fordul elő. A bántalomról első ízben BATTY és munkatársai számoltak be 1964-ben egy 12 sertést érintő hirtelen elhullás kapcsán.

A KÓROKOZÓ

A Clostridium novy egy anaerob, spórás, pálcika alakú GRAM-pozitív baktérium, mely a sertésekben talált Clostridiumok közül általában a legnagyobb. A Clostridium novy elsősorban a bélben fordul elő és normális esetben a test halál utáni gyors lebomlásáért felelős. A baktérium igen hatékony „méreganyagot”, exotoxinokat termel.

A kocák hirtelen elhullása során a mikroorganizmus az epevezetéken keresztül jut a májba, ahol elszaporodik, majd az általa termelt igen erős toxinokkal tönkreteszi a májat, és ezzel elpusztítja a sertést.

A baktérium kizárólag anaerob körülmények között szaporodik, így minden egyes fertőzés, melynek során csökken az oxigén szintje a májban, elősegítheti a Clostridium novy elszaporodását! Ilyen fertőzés lehet akár egy egyszerűbb tüdő vagy bélgyulladás is.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA

A Clostridium novy pontos diagnózisának megállapítása a sertésben azért nehéz, mert az esetek egyből elhullással kezdődnek, és általában több-kevesebb idő eltelik a tetem boncolásáig a kórisme megállapítására. A felnőtt sertésekben különösen meleg időben a baktériumok nagyon gyorsan elszaporodnak, következésképpen nagyon alapos vizsgálatra van szükség, hogy az egyéb lehetséges elhullási okokat kizárjuk.

MIKOR VAN GYANÚ A BÁNTALOM KÓRKÉPÉRE?

A máj metszéslapján előtűnő gázbuborékok – az egyébként friss hulla esetében – különösen fontos jellemzői a kórképnek. Továbbá az elhullott állatok teste elszíneződött, felpuffadt, a nyaki és lágyéki tájékokra kiterjedő ödéma jellemző, ugyancsak az orrnyílásokból ürülő habos váladék. A gyors szövetszétesés miatt az elhullott állat órákon belül elszíneződik (zöldtől liláig), a bőr alatt gáz termelődik, mely a testet felfújja, eltorzítja.

HOGYAN CSÖKKENTHETŐ A BETEGSÉG ELŐFORDULÁSA?

Előre kell bocsátani, hogy esetenként járványszerű kitörése előfordulhat hízókban is, különösen ha azokat nagyobb csoportokban szalmaalmon tartják. A betegség előfordulása csökkenthető a tüdő- és méhgyulladások visszaszorításával valamint a kocák vakcinázásával. A környezet spórákkal való szennyeződése – az állati hullák megfelelő megsemmisítésével – szintén nagymértékben csökkenthető.

VÉDEKEZÉS

Amennyiben az elhullások a tenyészállományban csak szórványosan jelentkeznek, úgy a kocákat vakcinázhatjuk. E célra alkalmazható a COLISUIN CL vakcina, mely egyúttal az újszülött malacok coli hasmenése és fertőző elhalásos bélgyulladása valamint a hízó sertések ödéma betegsége ellen is hatásos többek között. Alkalmazásáról a kezelő állatorvos tanácsát kell kikérni.

Tetanusz: Általános merevgörcs sertésen

Tetanusz: Merev testtartás, a nyak- és a törzs izmai kirajzolódnak

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. augusztusában.)