A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI III.

A Kistermelők Lapja előbbi számaiban leírtuk, hogy a szarvasmarhák csülökbetegségei, a rendellenes csülök kialakulása, a csülökszaru túlnövése, a szaruszabályozás elhanyagolása milyen súlyos veszteségeket okoz a tehenek tejtermelésének a csökkenésével, súlyos esetekben pedig az állatok selejtezésével, olykor kényszervágásával vagy akár elhullásával.

Elmondtuk, hog mikor beszélhetünk rendellenes csülökalakulásról, és leírtuk, hogy miként kell a szaruszabályozást elvégezni a gyakorlatban. Ismertettünk néhány csülökbetegséget és azok gyógykezelését.

A továbbiakban szót ejtünk néhány nagyon gyakran előforduló csülökbetegségről, azok kialakulásáról, és orvoslási lehetőségeiről (a csülökirha gennyes gyulladása, a csülkök közötti szövetszaporulat, a specifikus traumás talpfekély és a panaritium).

A CSÜLÖKIRHA GENNYES GYULLADÁSA (1. KÉP)

amikor gennykeltő baktériumok jutnak a csülök irhájába, kialakul a bántalom, mely nemcsak súlyos klinikai tünetekkel, a téteményképesség (tejelés, súlygyarapodás) nagyfokú csökkenésével és akár megszűnésével jár, de súlyos esetben vagy ha nem történik megfelelő orvoslása, az irhamély gennyes gyulladása ráterjedhet a csülökcsontra is, mely hosszan tartó súlyos betegséget idéz elő. Némelykor pedig akár műtéti megoldást igényel.

A bántalom megelőzése, vagy pedig ha már fellépett a baj, mielőbbi gyógykezelése nem tűr halasztást.

MI OKOZZA?

A csülökirha gennyes gyulladását gennykeltő baktériumok idézik elő, melyek a szarutokon látható sebzéseken, a pártaszél nyílt sérülésein át, vagy a környező szövetekben lezajló gennyes folyamatokból jutnak az irhába.

A csülök irhájában a gennykeltő baktériumok felületes vagy mély, körülírt vagy kiterjedt gennyes gyulladást idézhetnek elő. Közülük elsősorban a staphylococcusok és a streptococcusok játszanak fő szerepet, amelyek sérüléseken, szarurepedéseken, pártaszéli elváltozáson, a csülkök közötti felázott bőrön jutnak a csülök irhájába.

Előfordul, hogy a szomszédos szövetekben lezajló gennyes gyulladásból a véráram viszi a baktériumokat a csülök irhájába, amelyek azután a zúzott, sérült irhában könnyebben megtelepednek és elszaporodnak, mint az egészséges irhában.

KÓRFEJLŐDÉS

A megtelepedett baktériumok toxinjainak a hatására az irhában bővérűség, savós sejtes beszűrődés keletkezik. A nagy mennyiségű gyulladásos termék az irha- és szarulemezeket elválasztja egymástól, és a gyulladás súlyosságától függően kisebb-nagyobb üregekben halmozódik fel.

A keletkezett váladék a szarulemezek mentén vándorol és eljut a pártaszélig, majd az ott elvált szaruszegély mentén kiürül.

Mi történik a mély irhagyulladás esetén? Mély irhagyulladás esetén a pártaszél bőr alatti kötőszövetére is ráterjed a gennyes gyulladás, benne tályog alakul ki, majd a tályog feltörik és a képződő nyíláson a váladék kiürül. A talpi irha gennyes gyulladása esetén a váladék csak ritkán tud kiürülni.

Az irha mély gennyes gyulladása ráterjedhet a csülökcsontra is, mely hosszan tartó súlyos betegséget idéz elő.

TÜNETEK

A friss irhasérülésekre vérzés és sántaság hívja fel a figyelmet. A gennyes irhagyulladás általában súlyos megterhelési típusú mozgászavart és szembetűnő általános tüneteket idéz elő.

A sántaság kemény talajon történő jártatás közben fokozódik. Különösen súlyos a sántaság a váladék kiürüléséig.

A beteg sokszor lázas, bágyadt, étvágytalan. Állás közben az állat a beteg végtagját előbbre helyezi, az ujjízületeit nyújtva, a magasabban levő ízületeit pedig behajlítva tartja. Az étvágytalan állat belső hőmérséklete sokszor meghaladja a 40°C-ot is. A tejtermelés jelentősen csökken. Helyi vizsgálattal (nyomással, ütögetéssel) a gyulladásos területet pontosan meg lehet határozni.

A szaruszegély elválása vagy a keletkezett tályog feltörése után az állatnak nemcsak a mozgászavara, hanem az általános állapota is javul.

GYÓGYKEZELÉS

A legfontosabb feladat a gennyes váladék eltávolítása, mely után a nyomás a gyulladásos területen csökken. E célból a fájdalmat jelző szaruján nyílást készítünk, majd meleg, fertőtlenítő oldatos fürösztéssel siettetjük a bőséges almozás mellet a gyógyulást (B. KOVÁCS). Ugyanígy járunk el, ha már a genny az elvált szaruszegélyen vagy sipolyon át eltávolodott. A meleg, fertőtlenítő oldatos fürösztés hatására ugyanis az elváltozott irha gyorsabban körülhatárolódik, és korábban regenerálódik. Szükség esetén antibiotikumokat is adhatunk.

A csülökcsont gennyes gyulladása vagy más súlyos szövődmény esetén műtéti eljárásra van szükség, ami már az állatorvos feladata.

1. Gennyes csülökirha-gyulladás.

Nagyfokú szövetszaporulat a pártaszélen, feltörési nyílás a hegyfalon

SPECIFIKUS TRAUMÁS TALPFEKÉLY (2. KÉP)

A szarvasmarha egyik leggyakoribb csülökbetegsége. Az emlékezetes eset Hásságy községben történt. Azzal a panasszal keresett meg egy gazda, hogy a tehene egyik hátulsó csülkét nagyon fájlalja, egész nap fekszik, csak nehezen kelthető fel. Az étvágya elveszett, az egyébként jól tejelő tehén még egy liter tejet sem ad naponta.

Miután az állat csülke túlnőtt, elhívta az általam is jól ismert helyi kovácsmestert – aki nem csak a faluban, de a környező községben is patkolta a lovakat, és a szarvasmarhák csülökápolását és körmözését is elvégezte – a szaruszabályozásra, gondolván, hogy itt van a baj.

A mester megkörmölte az állatot, de különösebb elváltozást nem talált, a tehén azonban nem gyógyult. A gazda ekkor kért állatorvosi segítséget.

A helyszíni vizsgálat során úgy láttam, hogy a körömszarut a mester megfelelően szabályozta, és felületes megtekintésre valóban nem lehetett kóros elváltozást látni. Amikor azonban szarufogóval körmöt szinte centiméterenként alaposan átvizsgáltam, akkor derült ki, hogy a csülökszaru egy kis körülírt helyen puhább, és a nyomás hatására nagyon fájdalmas. Nagyon gondos és alapos odafigyelés után ezen a helyen kis barnás elszíneződés volt némileg elmosódottan megfigyelhető.

A tünetek talpfekélyre utaltak. A bántalom még csak kezdeti, ún. lappangó állapotban volt, műtétre nem gondoltam, hanem a hajlamosító körülmények kiküszöbölésére – bőséges almozás mellett az előrehaladottan vemhes tehén részére kényelmes állást biztosítottam, a csülökre hideg borogatást javasoltam, fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsillapítót, és az esetleges szövődmények megelőzésére antibiotikumot is adtam. Az állat lassan meggyógyult, de a teljes felépülése még elég hosszú időt vett igénybe.

A SPECIFIKUS TRAUMÁS TALPFEKÉLYRŐL

A betegség a hátulsó végtagok külső, az elülső végtagok belső csülökirhájának meghatározott helyén fellépő elhalásos folyamata.

MI OKOZZA?

Az alapvető ok a csülök terhelési viszonyainak a megváltozása. Ezt előidézheti a csülökszaru túlnövése, az egyenetlen és hátrafelé lejtős állás. Istállózás esetén a szorosan egymás mellett álló állatok a szűk férőhely miatt kénytelenek hátulsó végtagjaikat egymáshoz közel helyezve megterhelni, és emiatt a külső csülök fokozottabban terhelődik, ami hajlamosít a megbetegedésre. A csülökcsont talpi felületén az ín tapadása alatt csontkinövések keletkeznek, melyek körülírt területeken nyomást gyakorolnak a talpi irhára, és abban zúzódást, gyulladást, elhalást hoznak létre, ami viszont a szarutermelés zavara révén talpfekély kialakulására vezet (TAMÁS).

TÜNETEK

A bántalomnak lappangó és nyílt stádiumát különböztetjük meg.

A fekély lappangó szakára a kötött mozgás vagy a kifejezett sántaság hívja fel a figyelmet. Egyik hátulsó végtag megbetegedésekor megterheléses típusú sántaság figyelhető meg. Mindkét végtag csülkeinek a megbetegedésekor a járás óvatos, a mozgás kötött. Kemény talajon a sántaság fokozódik. Az állat a beteg végtagot kifelé helyezi a talajra, ezután a belső csülköt jobban terheli meg, a beteg külső csülköt pedig kíméli. Az állatok sokat fekszenek, nehezen kelthetők fel, étvágytalanok, a tehenek tejtermelése csökken.

A talp szarujának kifaragása után a szaru épnek látszik ugyan, bár kisebb területeken nyomásra fájdalmas és sárga- vagy barnásvörösen elszíneződött – amint a hásságyi esetnél olvashattuk.

A fekély nyílt szakaszában a gyulladásos, elhalásos irha ép szarut alig vagy egyáltalán nem termel. A fekély a jelzett területeken kb. forintos nagyságú, megközelítőleg kerek zegzugos és alávájt szélű jól látható szaruhiány. Gyakori a szövődmény pl. gennykeltő baktériumok behatolása stb.

GYÓGYKEZELÉS

Mindenekelőtt a hajlamosító tényezők kiiktatása, a csülökszabályozás, bő almozás és az irha gyulladásának csökkentése fontos, amint az fentebb a hásságyi eset leírása során olvasható.

A súlyosabb nyílt stádiumú talpfekély már műtéti beavatkozást igényel, ami állatorvosi feladat, ilyenkor a gyógyulás hosszú időt vesz igénybe.

2. Specifikus traumás talpfekély

A CSÜLKÖK KÖZÖTTI SZÖVETSZAPORULAT (3. KÉP)

Szarvasmarhán gyakran figyelhető meg a főujjak közötti résben a főcsülkök közé is beterjedő, kóros szövetszaporulatból álló duzzanat, amely sok esetben sántaságot idéz elő. A bántalom főleg idősebb korban és a nehéz testtömegű állatokon jelentkezik, leggyakrabban a két hátulsó végtagon.

MI OKOZZA?

Az elváltozás olyan esetekben fejlődik ki, amikor a végtag egyenletes terhelését valamilyen körülmény megváltoztatja:

1. Hibás lábállás.
2. Túlnőtt csülökszaru.
3. Szétálló csülök.
4. Laza szervezet.
5. Nagy testtömeg.

Ezek a rendellenességek a „bőrhíd” túlzott rongálását idézik elő, ami a bőr alatti kötőszövetben bővérűséget, majd a csülkök között szövetszaporulatot okoz. A rendellenesség hajlam alakjában öröklődik.

TÜNETEK

Kezdetben a duzzanat fájdalmatlan képletként jelentkezik, mozgászavart nem idéz elő. Amennyiben növekszik, akár ökölnagyságot is elérhet. A duzzanat felületén fekélyek is keletkezhetnek, melyek alapját vérzékeny elhalásos sarjszövet adja. A folytonossághiányon át bejutó baktériumok hatására a bőr alatti kötőszövetében vagy a csülkök irhájában gennyes gyulladás jöhet létre.

Fokozódik a duzzanat érzékenysége, ha traumás vagy baktériumos eredetű gyulladás zajlik le a szövetszaporulatban. A helyi elváltozástól függően a bántalmat enyhébb-súlyosabb sántaság kíséri. Leggyakoribb a szövetszaporulat a két hátulsó végtagon. Az állandóan istállóban tartott jászoloz kötött teheneken jóval nagyobb számban lép fel a bántalom, mint a szabad tartásos, főleg fiatal állatokon.

A fájdalommal járó betegség sántasággal jár, az étvágytalanság miatt a kondíció romlik, a tejtermelés csökken, ugyancsak a hízó állatok súlygyarapodása, a bikák hágókedve megszűnik.

GYÓGYKEZELÉS

Enyhébb esetekben konzervatív kezelést végezhetünk (Dermosalyl-SBC-kenőccsel) úgy, hogy az elváltozott területre 3-4 naponként váltott kenőcsös kötést helyezünk. Nagy méretű szövetszaporulat csak műtéti úton távolítható el, ami állatorvosi feladat.

3. Csülkök közötti szövetszaporulat túlsarjadzás a csülkök között

A PANARITIUM (4. KÉP)

Valójában gyűjtőfogalom, mely alatt a párta bőrének valamint a bőr alatti kötőszövetének gennyes gyulladását, majd ennek szövődményeként a csülkön kialakult septikus (fertőzéses) folyamatokat értjük, melyek főként a hátulsó végtagokon fordulnak elő.

MI OKOZZA?

A panaritium mindig fertőzés következménye. Előre kell bocsátani, hogy a bántalom fellépésére nagyon fontos hajlamosító tényezők az elhanyagolt, túlnőtt csülökszaru és az istállóhigiénia elhanyagolása. A gennyesztő csírák behatolási helye a csülkök közötti hasadék vagy a pártaszél bőrének folytonossághiánya, ahol sokszor jelentéktelen sérüléseken át jut be a fertőző anyag. B. KOVÁCS szerint bizonyos takarmányok is szerepet játszanak a bántalom fellépésében (leveles répafej, répaszelet és moslék, különösen ha hiányos almozással párosul), melyek érzékennyé teszik a csűdhajlás bőrét, melyben bőrgyulladás keletkezik, amely kedvező lehetőséget ad a baktériumok behatolására.

TÜNETEK

A pártatájék duzzadt, a duzzanat egészen a csűdízületig terjedhet. A duzzanat feszesen, tömötten tészta tapintatú, nyomásra nagyon fájdalmas. A bántalmat súlyos megterhelési típusú sántaság kíséri. Sokszor nem is terheli meg a lábát az állat. A beteg sokat fekszik, bágyadt, étvágytalan, a tejtermelése csökken.

Utóbb a pártaszélen körülírtan észlelhető hullámzó tapintatú tályogképződés. A bőr itt fényes, kékesvörös színű lesz, savós váladéktól gyöngyöző, majd a tályog megnyílik, és a nyílásból sűrű, bűzös, gennyes váladék ürül. Ezt követően a sántaság csökken, és az általános tünetek is megszűnnek, sokszor azonban újabb tályogok keletkeznek, esetleg egyéb szövődmény alakul ki.

GYÓGYKEZELÉS

Kezdetben meleg fertőtlenítő párakötést és fürösztést alkalmazunk, antibiotikumokat adunk, a tályogokat pedig minél előbb fel kell nyitni, hogy a gennyes váladék minél előbb kiürüljön.

4. Flegmone. Feltörés a pártaszélen

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)